tag:blogger.com,1999:blog-33751696067351903152024-03-08T03:32:20.741+01:00Pickwick PortfolioSaumur, Franciahon ... avagy helyszíni tudósítás a Loire szépséges völgyéből... (Dióhéjban: 30 ezer fős kisváros, nagy kastély a sarkon, sok a ló és a turista, itt született Coco Chanel, itt játszódik Balzac Eugenie Grandet című regénye, minden csupa történelem, és kertben teremnek a tündérmesék.)Mademoisellehttp://www.blogger.com/profile/09602392530955920762noreply@blogger.comBlogger547125tag:blogger.com,1999:blog-3375169606735190315.post-83399110966692933402012-11-12T10:34:00.001+01:002012-11-12T10:38:57.809+01:00A szabad választásrul...<i>"Az Európai Parlament nőjogi és esélyegyenlőségi (pontosabban „genderegyenlőségi”) bizottsága azt javasolja, tiltsák ki az iskolai oktatásból azokat a könyveket, amelyek a hagyományos nemi, szülői szerepekben ábrázolják a nőket és férfiakat."</i><br />
<div style="text-align: left;">
(<a href="http://csaladhalo.hu/cikk/hatter/betiltatnak-eu-val-hagyomanyos-csaladmodellt-abrazolo-konyveket">csaladhalo.hu</a>)</div>
<br />
Olyan érdekes világban élünk, ahol a szabad választás lehetőségéért küzdők első napirendi pontja az, hogy az írmagját is kiírtsák az egyik szabadon választható lehetőségnek.Mademoisellehttp://www.blogger.com/profile/15435510866199151596noreply@blogger.com20tag:blogger.com,1999:blog-3375169606735190315.post-59930701448185759142012-08-24T23:05:00.000+02:002012-08-24T23:06:19.876+02:00enyhület...Ma <i>majdnem</i> fáztam!<br />Mademoisellehttp://www.blogger.com/profile/15435510866199151596noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-3375169606735190315.post-7836643367243247772012-08-21T13:39:00.006+02:002012-08-21T13:53:08.772+02:00Minden ellenállás hasztalan!Nem bánnám ha csitulna már ez a nagy hőség, egyre nehezebben viselem. A hétvégén 39 fok volt, éjjel pedig nehéz párás levegő (mivel este mindenki egyszerre kezdte locsolni a kertjét), egész hétvégi tevékenységünk abban merült ki, hogy mozdulatlanul ültünk, Star Trek Voyager epizódokat bámultunk üveges szemmel, és próbáltunk lélegezni.<br /><br />A kánikulai közérzetjavító listámra <a href="http://mademoiselle-pickwickportfolio.blogspot.fr/">az eddigiek mellé</a> fölkerült még néhány extra fogmosás, de úgy napi átlag 10, mivel a mentol hűvös érzetet kelt, a citromlével dúsított hidegvíz, a fagyasztott almalé, és a jégakku lelkes ölelgetése.<br />Mademoisellehttp://www.blogger.com/profile/15435510866199151596noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3375169606735190315.post-64265987691876895232012-08-07T17:51:00.007+02:002012-08-07T18:16:29.659+02:00én rajzoltam, ő elküldte...ők pedig megvarrták.<br /><br />Tsudás lepetést szerzett nekem az anyukám, senkinek nincs ilyen anyukája!<br />Persze magát a <a href="http://terajzolszenvarrok.wix.com/trev#%21kezdolap/mainPage">kezdeményezést</a> ismertem, többször is láttam már blogjártamban-keltemben, hogy van egy maroknyi hölgy, aki gyerekek rajzait varrja készre, és sokszor gondoltam, hogy ez milyen poén már, és hogy például ezért is sajnálatos, hogy még nincs gyerekem, mert akkor varrathatnék Készlényt a rajzaiból, de az eszembe se jutott, hogy én is voltam gyerek, aki rajzolt egykor. Az anyukámnak bezzeg rögtön ez volt az első gondolata, mikor hírét vette ennek a dolognak (nem tőlem, én nem is tudtam, hogy ő is ismeri ezt a játékot), és a <a href="http://a7.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash3/s720x720/526141_145348592266239_1685970907_n.jpg">Légy újra gyermek!</a> pályázatukra elküldte az egyik ovis rajzomat, a <a href="http://manosagok.blogspot.hu/2012/08/te-rajzolsz-en-varrok.html">Manó</a> meg ezt varrta belőle itt lent a képen. Eredetileg a szülinapomra kellett volna megkapnom a Kékhajút, de az anyukám türelmetlen természet (ahogy én is, mi mindig hónapokkal előbb odaadjuk egymásnak a karácsonyi ajándékokat is, aztán újat veszünk/készítünk egymásnak, mert karácsonyig soh'se bírunk várni), úgyhogy meglepett vele már most. Nagyon szeretem az anyukámat!<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg76gydTE8_i-w6ou85k1a6QOQEkE2wxGNqbywJBwFmmDS0zAHMlP0fSw8FuAb92bco6mf2Lq1kgNcKx5lMPmqLqhCtMuFBmsvsb9jlOXdrtlhoH0Q6v_Sk9-sYq3u38104LqTe9noLGKYQ/s1600/kekhaju.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 276px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg76gydTE8_i-w6ou85k1a6QOQEkE2wxGNqbywJBwFmmDS0zAHMlP0fSw8FuAb92bco6mf2Lq1kgNcKx5lMPmqLqhCtMuFBmsvsb9jlOXdrtlhoH0Q6v_Sk9-sYq3u38104LqTe9noLGKYQ/s400/kekhaju.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5773965301907008690" border="0" /></a>Itt egy másik műalkotásom is '87-ből, amiből kiderül, hogy már akkor is nagyon szerettem az anyukámat meg a süniket meg a piros masnikat. Van ami sohase változik...<br /><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGBe4psmavUC9f_D30nYVsai0Yja5Dm513DsNgF39ySgtrNOwdfcxDH9BZfFKv7ikPlrmITwNULOMT_dZeqdcCPL0YHEIte1GI7xXrmfUh_V9E6LlC5kTNX1Ceg3M7hyphenhyphenhcgjRn2JgGVV_-/s1600/suni.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 352px; height: 400px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGBe4psmavUC9f_D30nYVsai0Yja5Dm513DsNgF39ySgtrNOwdfcxDH9BZfFKv7ikPlrmITwNULOMT_dZeqdcCPL0YHEIte1GI7xXrmfUh_V9E6LlC5kTNX1Ceg3M7hyphenhyphenhcgjRn2JgGVV_-/s400/suni.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5773965010588065986" border="0" /></a>Mademoisellehttp://www.blogger.com/profile/15435510866199151596noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-3375169606735190315.post-6824149728310288322012-07-26T23:55:00.004+02:002012-07-27T00:05:10.538+02:00mondtam már, hogy utálom a nyarat?Az időjárásjelentő szerint ma dühöngő viharnak kellett volna dühöngeni a város felett, sok esővel, tíz fok minusszal (mármint a negyvenhez képest...), meg villámokkal, de egész nap 38 fok volt árnyékban, egy gyönge szellő se rebbent, és egy félárva bárányfelhőfoszlány se mutatkozott az égen.<br /><br />Az a gyanúm, hogy rosszul állították be mára az időjárást.<br /><i>Én</i> dühöngenék, de nincs rá energiám.<br /><br />Az egyik idei sláger önhűtőtalálmányom a hideg vízzel töltött virágspriccelővel való mamzispriccelés, a másik pedig a fagyasztott keszkenő, ami úgy készül, hogy egy tiszta konyharuhát bevizezek, jóóól kicsavarom, aztán becsűröm a mélyhűtőbe 20 percre. Oszt' aztán azzal türülgetem a mamzit.Mademoisellehttp://www.blogger.com/profile/15435510866199151596noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-3375169606735190315.post-17246224223713862982012-07-17T22:56:00.004+02:002012-07-17T23:04:56.444+02:00a kertibútor lakóiról...Ezt a pindurit még valamikor tavaly találtam, teljesen egyedül felmászott az asztalra, végigcsuszogott rajta, majd lemászott róla, mindezt pihenés nélkül! Egy ilyen pici csiga! Ez emberi mércével olyan, mintha egy ovis megmászná a Mount Everestet...<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkYcHQJLPxnkOVqcPImtnu9yckHPVGuD-m15jqxTTVLtYBm7_i5EUh6VpsKX11qrMs6hS9og7F7lFcY1fXy62XkHbNI0gGdJCDq1ZWPq4hTCzeSxfev0hcifH_dMTS68eNRUtesYc1zrOf/s1600/IMG_7276_redo.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 265px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkYcHQJLPxnkOVqcPImtnu9yckHPVGuD-m15jqxTTVLtYBm7_i5EUh6VpsKX11qrMs6hS9og7F7lFcY1fXy62XkHbNI0gGdJCDq1ZWPq4hTCzeSxfev0hcifH_dMTS68eNRUtesYc1zrOf/s400/IMG_7276_redo.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5766246790702488962" border="0" /></a>Ez a kis szőrmegalléroska pedig a kerti széken napfürdőzött ma délután, majdnem ráültem, mert olyan meggyőzően alakította a gyalult deszka-szerepét, még faerezete is van, meg minden...<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6hUstUCZLzCNbLVbdngZkikxpE0nmog8yE7InWfRnW_TKbxspdOyMlVp-1U1za3QRwVmVhue1YwyVaeNoxjanp6oCWI-e7dmV2D5SlzsfQ6H0sInREaN_Yk8OPBvvHskdhaAQzwDsleff/s1600/IMG_7886.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 290px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6hUstUCZLzCNbLVbdngZkikxpE0nmog8yE7InWfRnW_TKbxspdOyMlVp-1U1za3QRwVmVhue1YwyVaeNoxjanp6oCWI-e7dmV2D5SlzsfQ6H0sInREaN_Yk8OPBvvHskdhaAQzwDsleff/s400/IMG_7886.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5766246782522785426" border="0" /></a>Mademoisellehttp://www.blogger.com/profile/15435510866199151596noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3375169606735190315.post-73185125617015101322012-07-07T23:12:00.003+02:002012-07-07T23:14:38.536+02:00delfinposztKint az óceánon a Daninak pont sikerült lencsevégre kapnia egy delfingyereket az anyukájával, ebédezés közben. (Mármint ők ebédeztek, nem mi.)<br />Ez a kedvenc fotóm az idén.<br /><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMOqfnr1xBTrBPKZ8rpdO3ZO6XJ47tKDus_qHvnr9pC56_XnlUWX3_NMek9DWaCWMKmXNHPsqD4_whBHvNqwugHr19_r90r_m1uFQw-ml48DZxg0NGdby_iZcC0LQflVsF9MyOGWIgF23V/s1600/DSCN3965_redo.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 354px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMOqfnr1xBTrBPKZ8rpdO3ZO6XJ47tKDus_qHvnr9pC56_XnlUWX3_NMek9DWaCWMKmXNHPsqD4_whBHvNqwugHr19_r90r_m1uFQw-ml48DZxg0NGdby_iZcC0LQflVsF9MyOGWIgF23V/s400/DSCN3965_redo.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5762538822605968722" border="0" /></a>Mademoisellehttp://www.blogger.com/profile/15435510866199151596noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3375169606735190315.post-53178676412290061412012-07-07T13:28:00.012+02:002012-07-15T20:21:11.110+02:00gasztroposzt...Olvasom Julia Child könyvét, az Életem Franciaországban címűt, és vele párhuzamosan Samuel Chamberlainét is, aminek Clémentine in the Kitchen a címe. Ez utóbbi egy amerikai család kulináris élményeiről szól. A világháború előtt 12 évig éltek egy francia faluban egy kiváló szakácsnő - Clémentine - szárnyai alatt, aztán az egészet beleírták egy könyvbe, receptekkel, adomákkal együtt. Nagyon szórakoztató mindkét könyv, nagyon de nagyon.<br /><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSExj0VZq50fDv6bHN74s4-AH9kpPYVtUjqST4q9UHANvTl4CHFVq3Y2uMDpnAxSmyodkDK7rmuux8Y7bNFlo0FZhrRP4u_n9APEmq4XmNMNeu8yuAmEgzDjwgqvm1x3HVNNaluk9tS1tH/s1600/konyvek.JPG"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 297px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSExj0VZq50fDv6bHN74s4-AH9kpPYVtUjqST4q9UHANvTl4CHFVq3Y2uMDpnAxSmyodkDK7rmuux8Y7bNFlo0FZhrRP4u_n9APEmq4XmNMNeu8yuAmEgzDjwgqvm1x3HVNNaluk9tS1tH/s400/konyvek.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5762397619195367442" border="0" /></a><br />Ez a Clémentine például úgy készítette a <span style="font-style: italic;">Créme de Camembert</span>-t, hogy fogott egy cambembert, lehámozta róla a kemény kérget, majd a puha sajtot keverőtálba tette, és ráöntött annyi jóféle száraz fehérbort, hogy ellepje, és így pácolta a sajtot 12 órán át. Az idő lejárta után leöntötte róla a bort, és krémesre keverte öt evőkanál (!) vajjal, korongot formált belőle, meghempergette durvára tört, pirított mandulában, és lehűtötte.<br />Ezt mindenképp ki fogom próbálni még ma, csak mondjuk nem 5 ek vajjal.<br /><div style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0U0kLFZ1ZesCmU7YJUbh15QxRUU-12gNfqnHKDklvzL7wcC9cCQIqI_HxcxokCj4r-rVCPx16mhVfXInZlvU1GeqnvCwr-Wb8SYsabsK6F4Ee00ditSLMXEJjdtjOAWa3MzTGvg71Hz2E/s1600/clementinekonyh.JPG"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 284px; height: 400px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0U0kLFZ1ZesCmU7YJUbh15QxRUU-12gNfqnHKDklvzL7wcC9cCQIqI_HxcxokCj4r-rVCPx16mhVfXInZlvU1GeqnvCwr-Wb8SYsabsK6F4Ee00ditSLMXEJjdtjOAWa3MzTGvg71Hz2E/s400/clementinekonyh.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5762397615227354178" border="0" /></a><span style="font-size:85%;"><span style="font-style: italic;">(Clémentine a konyhában)<br /><br style="font-style: italic;"></span></span></div>Julia Childnak köszönhetően most újra belevetettem magam a <span style="font-style: italic;">cuisine</span><span style="font-style: italic;"> bourgeoise*</span> rejtelmeibe, minek következtében ma elvesztettem a csiga-szüzességemet. Zöldfűszeres-fokhagymás vajjal sütöttem meg, és nem gondoltam, hogy ez ilyen finom, szinte érezni lehetett benne a szántóföldek aromáját. Főételként pedig <span style="font-style: italic;">ris de veau, dinde et morilles et sauce au porto</span> volt, azaz borjúmirigy és pulyka kucsmagombás, tejszínes szószban portóival, köretnek pedig <span style="font-style: italic;">pommes duchesse</span>-t (hercegnőburgonyát) ettünk. Most nagyon burzsoának érzem magam, még az is lehet, hogy újraindítom a főzőblogomat.<br /><br />Annál is inkább, mert a nyaraláson (Bretagne-ban voltunk, ugyan hol máshol?) szert tettem egy elbűvölő szakácskönyvre, ami olyan mintha a múlt századból maradt volna a padláson, szakadt, pecsétes, és kézírásos, és tele van kipróbált, hagyományos breton receptekkel, és én mindegyiket meg akarom főzni. Elsőként rögtön a <span style="font-style: italic;">lapin á la moutarde et aux pruneaux</span>-t, ami egy mustáros nyúlraguféle répával és aszaltszilvával, hatalmas öntöttvas lábosban (nekem van olyanom!) főzve kis lángon két órán át. Nagyon izgalmas.<br />Na szóval itthon kiderült, hogy ez a szakácskönyv egy <a href="http://www.editionstephanebaches.com/collections/collection-gourmande-7/cuisinieres-30/">sorozat</a> része, ami Franciaország különböző régióinak jellegzetes konyháját dolgozza fel. Én pedig nagyon szeretném megismerni, amennyit csak lehet, úgyhogy kezdem a breton konyhával, aztán jön az elzászi (ánizsos keksz? sörleves?), majd a provanszál, és szépen sorban a többi.<br /><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMmJy8ldnl5dmgb9X1FxphwVluWiTUfxHNjci8H8Y1ROBYWRhcuIrxhwkeAOpKAp4gd2wn0FhYLiHxdt00LFZ0e07dMX5X0CKZONcN0z2s17Hzne1q20HmVbY8ND5xQ-J8orVxzU3aqdzN/s1600/breton.JPG"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 192px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMmJy8ldnl5dmgb9X1FxphwVluWiTUfxHNjci8H8Y1ROBYWRhcuIrxhwkeAOpKAp4gd2wn0FhYLiHxdt00LFZ0e07dMX5X0CKZONcN0z2s17Hzne1q20HmVbY8ND5xQ-J8orVxzU3aqdzN/s400/breton.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5762397610867201090" border="0" /></a>__________<br /><span style="font-size:85%;">*A <span style="font-style: italic;">cuisine bourgeoise</span> a saját definícióm szerint olyan ételek gyűjtőneve, ami franciául nagyon elegánsan hangzik, magyarra viszont nem szabad lefordítani, mert úgy undorító, és soha az életben nem vennéd a szádba. Pl.: békacomb, csiga, mirigy, vese, nyelv, agyvelő, véreshurka stb.</span>Mademoisellehttp://www.blogger.com/profile/15435510866199151596noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3375169606735190315.post-51790612614951548532012-06-07T11:57:00.009+02:002012-06-07T16:53:06.388+02:00máma lumpolni fogok...!Az történt, hogy a minap vettem két kis porcelán teáscsészét a Villeroy & Boch online shopjából, erre ma érkezett két doboz, a kicsiben volt a két kis csészém, de el sem tudtam képzelni, hogy mi lehet a nagyobbikban, így kibontottam, és négy gyönyörűségesen kecses tejszínkiöntőt találtam benne, már azt hittem valamit nyertem netán, de a dobozban lévő számlából kiderült, hogy a vásárló a londoni Waldorf Hilton Hotel, csak véletlenül az én címemet matricázták a dobozra. Biztos egyszerre csomagolták csészéimmel.<br /><br />Persze visszaküldöm nekik a csomagot. Holnap. Mert ma pontban 5 órakor megteázom a csészékből, és a tejet az egyik szépséges tejszínkiöntőből csepegtetem majd bele, azután elmosom, azután visszacsomagolom, és csak azután küldöm vissza nekik... Mindenkinek jár egy kis luxus, és én ma a pucczos Waldorf Hilton egyik porcelánjával fogok tejjázni, júúúúj!<br /><br /><div style="text-align: center;">(igaz, hogy sem színeiben, sem formájában nem pásszol a csészéimhez,<br />de ezegyszer szemet hunyok a dolog felett,<br />mivel ennél közelebb valószínűleg úgysem jutok a Waldorfhoz...)<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMZeH2n1Upd4fnXmGL6C8hQI_tfgOZ8XzYvYMzPbwZjQSFz5vG9FrzISJyhHV6FEsetzy_CbWn2dGYzCfRhWd8OIR09TUqXxanMdiL3GQ3WK7-bSYnx1sf6XL61noav815VxKZ_QKv9gRD/s1600/villeroy.JPG"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 224px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMZeH2n1Upd4fnXmGL6C8hQI_tfgOZ8XzYvYMzPbwZjQSFz5vG9FrzISJyhHV6FEsetzy_CbWn2dGYzCfRhWd8OIR09TUqXxanMdiL3GQ3WK7-bSYnx1sf6XL61noav815VxKZ_QKv9gRD/s400/villeroy.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5751233766671716370" border="0" /></a><br /><div style="text-align: left;">u.i.: azért lehet hogy egy kicsit összenyálazom majd az egyik tejszínesköcsögöt, hogy ha teljes valómat nem is, de legalább a DNS-emet bejuttassam valahogy a Hiltonba, nyaralni egy kicsit...<br /><br />u.u.i.: Hm... ettől most kipattant a fejemből egy idea, amit felhasználhatnék egy detektívregényhez...<br /></div></div>Mademoisellehttp://www.blogger.com/profile/15435510866199151596noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-3375169606735190315.post-73705511153987376802012-05-24T14:20:00.002+02:002012-05-24T14:59:56.831+02:00az adóhivatalról szólván...Nem sok minden történik velünk mostanság, csöndeskén csordogálnak a napok-hetek, ami jó hír, mert legalább nincs baj. Most viszont történt egy tanulságos kis eset, amit muszáj feljegyeznem magamnak, hogy el ne felejtsem valahogyan, mert ez bizony feljegyzésre méltó.<br /><br />Pár hete volt itt az adóbevallások ideje. Namost azt először is tudni kell, hogy a magyar adóhatóságról nincs nagy véleményünk (bár kinek van, ugyebár...), mert azt alaposan megtanultuk, hogy nem éppen a kedvességéről híres. Az apukám néhány éve az adóbevallásában véletlenül elírt valamit - hát istenem, megtörténik az ilyen néhány évtized alatt - és az alapján fizetett adót, és már csak később vette észre a tévedést, mármint hogy többet fizetett, mint kellett volna, és szegénykém jóhiszeműen ment be a helyi hivatalba, érdeklődni, hogy hogy lehet korrigálni a dolgot, mire az ügyintéző első körben megvető arccal, jéghideg hangon vetette oda, hogy azt a pénzt már nem kaphatja vissza, máskor talán lesz szíves figyelni, slendrián uraság, és akkor nem történik ilyen. Apukám nem hagyta ennyiben a dolgot, mert nem aprópénzről volt szó, de kerek <span style="font-style: italic;">3 évbe(!)</span>, töméntelen mennyiségű levelezésbe, és kimondhatatlan sok bosszúságba telt, mire visszaimádkozta az APEH-től azt az összeget, pedig semmi bonyolult pénzügyi manipulációról nem volt szó, az apukám nem vállalkozó vagy ilyesmi, fizetésből él, csak fáradt volt, túlhajszolt, és elírta a számot, ennyi.<br /><br />Nahát az ilyen és ehhez hasonló sztorik miatt mi eleve előítélettel voltunk a francia adóhatóság iránt, biztos az is ugyanilyen, addig jó, amíg az embernek nincs velük dolga.<br />Hát úgy alakult, hogy most lett velük dolgunk, és akkorát csalódtunk jó értelemben, hogy még mindig kótyagos tőle a fejem. Csak úgy mellékesen megjegyezném, hogy itt az adóbevallás az egy darab A4-es oldal családonként, snitt. Semmi érthetetlen szöveg, semmi megfejthetetlen kódrendszer, semmi, egy oldal, oszt' annyi. Na de most azt volt, hogy kaptunk egy levelet, amiben az állt, hogy ha valaki lakáskölcsönt vett fel, akkor 7 éven keresztül a kölcsön kamatának egy részét leírhatja az adójából, az első évben az 50%-át, a következő években meg elfelejtettem mennyit, de valamivel kevesebbet. Na, de mi már második évben lakunk itt, és erről mi tavaly nem tudtunk, pedig jókora összegről van szó, hogy fordulhatott ez elő? Dani rögtön feltúrta a tavalyi papírokat, és kiderült, hogy bizony tavaly is kaptunk egy ugyanilyen levelet, csak - jaj mamám! - véletlenül elkeveredett, nem vettük észre, figyelmetlenek voltunk, egyértelműen a mi hibánk volt. Előfordul az ilyen, csak lehet-e orvosolni vajon? Szegény férjecském a magyar esetre emlékezve enyhe gyomorgörccsel ment be a hivatalba, próba cseresznye alapon, valószínűleg már úgyis veszett fejsze nyele, hol van már a tavalyi hó stb. stb., és minden bizonnyal majd jól le is hordja majd az ügyintéző, ahogy azt odahaza megszokhattuk.<br />Ehhez képest mi történt? Máig nem tudom elhinni. Egy tündérien kedves, csicsergős ügyintézőhölgy fogadta, és miután a Dani előterjesztette a problémáját, nevetve legyintett, hogy ugyan, ebből ne csináljon gondot, hát bárkivel megesik, hogy valami elkerüli a figyelmét, van ilyenre egy nyomtatványuk, azt töltse ki, csatolja az ezévi bevalláshoz, és feldolgozás után majd visszautalják a kérdéses összeget. És <span style="font-style: italic;">tényleg</span> visszautalták! Arcom leteszem!Mademoisellehttp://www.blogger.com/profile/15435510866199151596noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-3375169606735190315.post-12571137833945096982012-02-25T00:00:00.009+01:002012-05-24T14:21:41.229+02:00a sors kifürkészhetetlen útjairól...Már régen észrevettem, hogy az életemben működik valamiféle mágia, vagy tündérvarázslat - nem is tudom minek nevezzem -, ami figyelembe veszi óhajaimat, és a megfelelő időben és helyen az utamba terelgeti azt és akit ismernem kell.<br /><br />Ezt gyakran tapasztalom akkor, ha valami új témakör kezd érdekelni, mint most például az előfizetéses biodobozok dolga (erről a következő posztban fogok írni), szóval ilyenkor a legváratlanabb helyekről kerülnek elém a témával kapcsolatos információk és írások, és meggyőződésem, hogy nem azért veszem őket észre hirtelen, mert engem érdekelni kezdett, tehát nem arról van szó, hogy addig is ott voltak, csak nem rögzítette őket az agyam, mert még nem érdekeltek, hanem azért kerültek pont oda és pont akkor azok az információk és írások, mert engem érdekelni kezdett. Ez biztos. Ez nem lehet másképp.<br /><br />A sorstól kapott varázslatos kis ajándékomnak egy másik megjelenési formája viszont nem <span style="font-style: italic;">dolgokkal</span>, hanem emberekkel kapcsolatos, többször előfordult ugyanis már életem során, hogy nagyon megérintett valaki, esetleg egy szimpatikus lány, akit nap mint nap láttam egy közösségben, vagy valakinek a munkássága, vagy netán egy olyan blogger, akinek a megnyilvánulásaiból biztosan érzem, hogy az egy született rokonlélek. Velem született szégyenlősségem miatt gyakran nem teszek lépéseket az irányba, hogy azzal a bizonyos emberrel közelebbi kapcsolatba kerüljek, de nagyon vágyom rá, és azt tapasztaltam, hogy akár évekkel később is, de valamilyen úton-módon mégis létrejön a kapcsolat, és legnagyobb meglepetésemre a másik részéről is ugyanolyan visszajelzést kapok, mint amit én érzek. Így szereztem be például egy régi kedves barátnőmet, így ismerkedtem meg a kislánykorom óta legnagyobbra tartott magyar műfordítónővel, a legutóbbi napokban pedig így hozott össze a sors egy ismeretlenül is szeretett, és lenyűgözően kreatív házaspárral, ráadásul egy teljesen más apropóból, mint amire ép ésszel számítani lehetett.<br /><br />Nagyon boldoggá tudnak tenni az ilyen dolgok, igazi tiszta öröm ez nekem, mindig olyan váratlan, és mindig nagy becsben tartom az így szerzett ismeretségeket.<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhW-0ez2vyLuwR_Dx9LlxsYkB60CjXonG9W3NaOYTz1IsqegMQ2z4MtcVppR24iaz26ZX757V5zZarovJ6rrzs__6Ll9nJEkbNCCWyP1PNTy0xfw5lIaZ4zwNTiPVQE8qSIznRId8fsLtE-/s1600/zeblog.bmp"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 179px; height: 78px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhW-0ez2vyLuwR_Dx9LlxsYkB60CjXonG9W3NaOYTz1IsqegMQ2z4MtcVppR24iaz26ZX757V5zZarovJ6rrzs__6Ll9nJEkbNCCWyP1PNTy0xfw5lIaZ4zwNTiPVQE8qSIznRId8fsLtE-/s400/zeblog.bmp" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5712854521148121394" border="0" /></a>A házaspár akit említettem Maestro és Ágica, akiknek <a href="http://zeblog.mds-epitesziroda.hu/zooblog_06.html">régi blogjára</a> még akkoriban találtam rá, amikor beköltöztünk ide az álomházunkba, sőt még meg is említettem őket az egyik posztomban, méghozzá pont abban, amiben szintén a meseszerű pontossággal teljesülő három kívánságról írtam (tudod, <a href="http://mademoiselle-pickwickportfolio.blogspot.com/2010/08/sunaladar-sunpiroska-sunadorjan.html">a madárkáról, a sünről és a szitakötőről</a>), és akik felépítették a <a href="http://www.fekete-moro.hu/index.html">legelbűvölőbb kis házikót</a>, amit valaha is láttam (Zebegényben... ott volt az esküvőnk...!). Azóta is rendszeresen rájártam a honlapra legeltetni a szemem a házon meg az állatokon (főleg a <a href="http://zeblog.mds-epitesziroda.hu/zooblog_05.html#0514_1">bébivakondokon</a>), és sejtelmem sem volt, hogy egyszer majd máshol, egy merőben más téma kapcsán éppen ők figyelnek föl rám, és a szépséges új blogjukban írnak majd rólam egy <a href="http://www.szottesfold.co.uk/2012/02/elamul-vilagnak-az-o-dolgain.html">rendkívül kedves bejegyzést</a>, ami valósággal simogatja a lelkem.<br />Hát mi ez, ha nem csoda? Hát persze, hogy csoda. Így van ez, nohát!Mademoisellehttp://www.blogger.com/profile/15435510866199151596noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3375169606735190315.post-3604602232655536522012-01-07T19:34:00.005+01:002012-05-21T10:57:11.145+02:00Van értelme!A doki viccesnek, hovatovább fölöslegesnek tartja, hogy minden nap felírom a naplómba, hogy mit ettünk aznap ebédre (már úgy többek között ugye, azért nem erről szól az <span style="font-style: italic;">egész</span> naplóm!), de ennek kérem nyomós oka van, mégpedig a tulajdon feledékenységem. Milyen jó is lesz majd, ha nyár derekán, amikor szokás szerint tanácstalanul tipródom a konyhában azon, hogy mit is főzzek másnapra, csak fellapozom majd a naplót, és megnézem mit ettünk év elején, és felkiáltok, hogy: "Óóó, lám csak, milyen régen készítettem már roston sült lapatyikát, abált bumburnyákkal", és máris megvan az ötlet, máris megvan a bevásárlólista (fagyasztott lapatyika, bumburnyák konzerv, tejfel, stb.), és nosza, máris lehet szaladni a boltba a hozzávalókért. Van ám itt sütnivaló!Mademoisellehttp://www.blogger.com/profile/15435510866199151596noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-3375169606735190315.post-70702533636420926172011-11-13T17:19:00.003+01:002011-11-13T17:31:25.969+01:00Prime MeridianAzért is jó játék a <a href="http://www.geocaching.com/">Geocaching</a>, mert az ember mindenféle érdekeset tudhat meg a lakhelyéről. Én például csak most szereztem tudomást arról, hogy pont a városunkon megy át a greenwich-i 0° délkör, eddig - szégyenszemre - nem is tudtam róla.<br /><div style="text-align: center;"><div style="text-align: left;">Ez azért is érdekes számomra, mert középiskolás koromban jártam Greenwichben, ott ahol mindenki lefényképezkedi magát a "csík fölött" - én is -, és ha valaki akkor azt mondja nekem, hogy nézz csak végig a csík mentén toronyiránt délnek, és ha jól kimereszted a szemed, akkor megláthatod a várost, ahol majd 15 év múlva élni fogsz a férjecskéddel, és ahol makulátlanul boldog leszel, akkor én azt mondtam volna, hogy... tök jó!<br /></div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://www.geocaching.com/seek/cache_details.aspx?guid=cc0cf18c-cb95-40d5-8e70-d61502800513"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 300px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgp7vvFz6I5T5BWCjp_jqXQK1z3IM009e_ffveWuNMbLD1ALi22fIsTUcVWq7PTOMsOK5dXJdkM0o3T2nuaC3kDD_IOqt7SIfL_RzX10f_D6-i_wU8vgWXgBK_tYdHtXtKLqz2PwjYrjbjE/s400/582574f2-925f-4dc7-a69a-c1d0e3380000.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5674518346663998274" border="0" /></a></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size:85%;">(a fotó a Geocaching oldaláról való,<br />de a héten elszaladok a helyszínre, és lekapom)<br /></span></div>Mademoisellehttp://www.blogger.com/profile/15435510866199151596noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3375169606735190315.post-63698493992238536032011-11-03T12:38:00.004+01:002011-11-03T13:02:44.074+01:00ott, ahol az ősz kezdődik...<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjKjhvTwhPLaoPObQlyMKeCbet3dr0QFIzVbBmr7Vit8KwoGJJyJAEgWu3XuDfMRpd-ZPluYWjqtv2NlPGvVjMTIhtz0gjuk6PsUkXsjaSHNG5QCor1lHc3RXHawb_o6-v8JL5DrwzAupL/s1600/IMG_7218_redo.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 266px; height: 400px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjKjhvTwhPLaoPObQlyMKeCbet3dr0QFIzVbBmr7Vit8KwoGJJyJAEgWu3XuDfMRpd-ZPluYWjqtv2NlPGvVjMTIhtz0gjuk6PsUkXsjaSHNG5QCor1lHc3RXHawb_o6-v8JL5DrwzAupL/s400/IMG_7218_redo.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5670736675685281490" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggONEXQS4FeocXeDUaxrDMU63BPMrumX5JVYFtXIv9FCGbK9n8jvYs86mbnafPKy1jZK4_03CnV5uCxPUAsut1DE18RQLj-4wRoiW8MDeWG3NXb4WB6IRUaImD5r52LCInqBoTsv8y4AIk/s1600/IMG_7191_redo.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 267px; height: 400px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggONEXQS4FeocXeDUaxrDMU63BPMrumX5JVYFtXIv9FCGbK9n8jvYs86mbnafPKy1jZK4_03CnV5uCxPUAsut1DE18RQLj-4wRoiW8MDeWG3NXb4WB6IRUaImD5r52LCInqBoTsv8y4AIk/s400/IMG_7191_redo.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5670736681106167074" border="0" /></a><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEje6pld4tDQRd9oFyPgLImsjvnTsMl72GBMHkvs4vj0Wtt4ze0uJTaYBpZqUFMjVtkd8VPWGuHHtnKOr4gd-MYj02eTh3YwgBkK1fiq5QdVW361JCpUF-dvUN0mjhqjRYH9oWSmHlDwVwaK/s1600/IMG_7240_redo.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 267px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEje6pld4tDQRd9oFyPgLImsjvnTsMl72GBMHkvs4vj0Wtt4ze0uJTaYBpZqUFMjVtkd8VPWGuHHtnKOr4gd-MYj02eTh3YwgBkK1fiq5QdVW361JCpUF-dvUN0mjhqjRYH9oWSmHlDwVwaK/s400/IMG_7240_redo.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5670737265174283762" border="0" /></a><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTr9RP88j8ctJS7Bz6qnaCjCoTr09ICWDBmlsJeOKYn0NjGRmswARxG1i_PvHiCORKl5XBiEAg8aMVDOtuvsjBwN8mdFJ7gkv6RXwaMZ-gLCxu59sTnJdxzjvMVeRp7-pmS5LlZekiGuue/s1600/IMG_7184_redos.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 306px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTr9RP88j8ctJS7Bz6qnaCjCoTr09ICWDBmlsJeOKYn0NjGRmswARxG1i_PvHiCORKl5XBiEAg8aMVDOtuvsjBwN8mdFJ7gkv6RXwaMZ-gLCxu59sTnJdxzjvMVeRp7-pmS5LlZekiGuue/s400/IMG_7184_redos.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5670737258496261426" border="0" /></a><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuyw9FIys611MufV3Uby2gox-kw02GW26rhtwHA0lJ6RxPTrQ23Z9TaISYKqoBhvwI4MVwZ0cvUrRuMFN0Zbo5gjwTReDozuj2YViPAhzPfF7T2DtCbdMpHFL2exapEIWTHcu5fLKtJ6ql/s1600/IMG_7199_red.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 267px; height: 400px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuyw9FIys611MufV3Uby2gox-kw02GW26rhtwHA0lJ6RxPTrQ23Z9TaISYKqoBhvwI4MVwZ0cvUrRuMFN0Zbo5gjwTReDozuj2YViPAhzPfF7T2DtCbdMpHFL2exapEIWTHcu5fLKtJ6ql/s400/IMG_7199_red.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5670737259583019554" border="0" /></a><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuINkYJWOIUlL62cJifQZBPPlClgVgmRlMzYgpeB9DP7IdBToCrJXEZ2IGNtkpjROmgIcNCfIXIthIEShdnsrwQdpmPI5nmK4Lx6x1wbAVQLgGex1z3LjX4Z-JGv8EZhOj3OmgVolc7wum/s1600/IMG_7233_redo.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 314px; height: 400px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuINkYJWOIUlL62cJifQZBPPlClgVgmRlMzYgpeB9DP7IdBToCrJXEZ2IGNtkpjROmgIcNCfIXIthIEShdnsrwQdpmPI5nmK4Lx6x1wbAVQLgGex1z3LjX4Z-JGv8EZhOj3OmgVolc7wum/s400/IMG_7233_redo.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5670738533300485202" border="0" /></a>Mademoisellehttp://www.blogger.com/profile/15435510866199151596noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3375169606735190315.post-747455165362403202011-10-19T09:47:00.004+02:002011-10-24T11:14:03.559+02:00szintén szemész?Károly Tivadar bajor herceg, (becenevén Gackl, azaz Lúd) - a könnyebb beazonosíthatóság kedvéért mondom, hogy a Sissi egyik öccséről van szó -, úgy kezdte az életét, mint minden más herceg akkoriban, vagyis besorozták a seregbe (na persze nem közkatonaként, hanem tiszti rangban), és harcolnia kellett az osztrák-porosz háborúban is (na persze csak biztonságos távolságból), de a háború után szakított a családi hagyományokkal, és úgy döntött, hogy inkább a saját életét éli, és az egyéni kedvteléseinek hódol (a rangja és vagyona végett meg is tehette), úgyhogy az Osztrák-Magyar Monarchia császárának eme sógora fogta magát, és beiratkozott a müncheni orvosi egyetemre. És orvos lett. Méghozzá szemészorvos lett, pont mint az enyémkém. Végigmászta a ranglétrát kórházi szemészgyakornokként Bécsben és Zürichben, majd Franciaországban kezdett praktizálni (igen, pont mint az enyémkém). Aztán megházasodott, feleségül vette Mária Jozefa portugál infánsnőt (a spanyoloknál és a portugáloknál infánsnőnek nevezik a királykisasszonyokat, vagyis a király lányait, és infánsnak a trónörököst), és ketten együtt szemészorvosi rendelőt nyitottak tegernsee-i kastélyukban, mindenkit elláttak, aki rászorult, a királyi herceg volt az orvos, a királykisasszony pedig férje hű asszisztense (vajon a fehér köpenyhez is viselte az aranykoronáját?). Azután telket vettek, kórházat építettek, és megalapították a müncheni <i>Herzog Carl Theodor</i> szemészeti klinikát, ami ma is működik nagy elismertség mellett. Károly Tivadar volt benne a műtőorvos, Mária Jozefa pedig egész végig a közvetlen asszisztense volt, tüchtig kis nővérfőkötőben sürgött-forgott az ő dokija körül, és a férje halála után is ő vezette a klinikát.<br /><br />Csúcs ez a sztori, nem?<br /><br />Csak azért meséltem el, mert amikor a doki majd nemsokára szemészeti magánrendelőt nyit, akkor én leszek az asszisztense, pont mint magasrangú kollégám, Mária Jozefa királykisasszony...Mademoisellehttp://www.blogger.com/profile/15435510866199151596noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3375169606735190315.post-75065084549760958152011-10-19T09:23:00.002+02:002011-10-19T09:44:46.108+02:00útban a gyerek......mármint a pékéknél. Megint. Ezt onnan tudom minden kétséget kizáróan, hogy már második napja ehetetlenül pocsék a reggeli croissantom. Ez mindig így van, én a péknét egyszerűen még nem láttam nemterhesnek, az elmúlt 6 évben legalább 3 gyereket szült (ha jól számoltam), és amikor először kezdtünk oda járni, akkor már volt neki kettő. Mindenki rögtön tudja, ha egy újabb kis cipót melenget a kemencéjében, mert az első hónapokban mindig rossz a croissant, de teljesen, úgyhogy olyankor egy ideig senki nem veszi, de senkinek nincs szíve megmondani neki, mert mindig olyan aranyos és vidám és csicsergős, ráadásul még karcsú is, mint a nádszál, mindig olyan a hasával, mintha lenyelt volna egy görögdinnyét, és tele van energiával, olyan fürge, mint a csík. Szép család. És nem csak Austen-i értelemben véve szépek*, hanem tényleg.<br /><br />__________<br />* <span style="font-style: italic;">"Tízgyermekes családot, ahol a gyermekek számával arányos a fejek, a karok, a lábak száma is, mindenkor szép családnak neveznek."</span> (Jane Austen: A klastrom titka)Mademoisellehttp://www.blogger.com/profile/15435510866199151596noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3375169606735190315.post-37502910873513480682011-08-13T17:58:00.004+02:002011-08-13T18:31:18.833+02:00én, úgy is mint diagnoszta...Megtámadott valami rejtélyes kór. Azzal kezdődött, hogy a jobb hónaljamban három nyirokcsomó jóformán diónagyságúra duzzadt egy éjszaka alatt, kemény dudorok és fájnak mint a fene, a bal kezemben meg ínhüvelygyulladás van, vagy valami, ami arra hasonlít és mindeközben teljesen lázas vagyok. Aztán folytatódott azzal, hogy a bal hónaljamban is megjelentek a nyirokcsomó-gyulladások, és mostmár a bal térdhajlatomban is ugyanúgy és vérzik az orrom.
<br />
<br />De nem ez a lényeg, hanem az ahogy a doki mostan vizsgál engem. Vérvétel csak jövő hét kedden esedékes, úgyhogy kénytelen a tüneteimre hagyatkozni, mint kiindulópontra, és hosszas agymunka után felvetette a lehetőségét annak, hogy lupusom van. A vészharang egyből megkondult a fejemben, mivelhogy hirtelen tisztára úgy éreztem magam, mint egy Doctor House-epizódban, aminek általában az a rendes lefolyása ugyebár, hogy bejön a beteg egy roham után viszonylag tűrhető egészségi állapotban, mire a diagnosztacsapat ötletelni kezd, mire száz hogy valaki legalább egyszer benyögi a lupust, mire példátlan terror alá veszik a szerencsétlen pácienst, kis híján halálra kínozzák a legkegyetlenebb kezelésekkel, de úgy hogy a szerencsétlen beteg néha már a fülén keresztül pisil, a végén pedig kiderül, hogy valami ritka, de rendkívül egyszerűen kezelhető betegsége van.
<br />
<br />Mindezeket végigondolva mostanra már majdnem biztos vagyok benne, hogy a bubópestis kezdeti stádiumában vagyok, ami mirigyláz ugyebár, és ami sima doxycycline-nel kezelhető, úgyhogy fontolgatom, hogy el kéne kezdeni szedni napi 2x1 adagolásban.
<br />Mademoisellehttp://www.blogger.com/profile/15435510866199151596noreply@blogger.com15tag:blogger.com,1999:blog-3375169606735190315.post-24009819313344237292011-08-10T12:10:00.004+02:002011-08-10T12:53:43.346+02:00A karalábérul. Arrul, hogy van!Nagy nap ez a mai, kedves olvasóim, mivelhogy négy kerek év után ma fogunk először karalábét ebédezni! Sőt mi több, ez saját termés! Sőt mi több, még bio is! Egy egész kertesházat kellett venni azért, hogy végre újra ehessek a szeretve-szeretett legislegkedvencebb zöldségemből! Mintha előre hozták volna a szülinapomat! Mindjárt bömbölni fogok itt a meghatódástól!
<br />
<br />Rejtély, hogy ezek a gasztronómiailag oly fejlett franciák miért mellőzik ilyen méltatlanul a karalábét. Hat év alatt ebben az országban karalábét én még nem láttam. Teljességgel felfoghatatlan...
<br />
<br /><div style="text-align: center;">karalábés salátalevest fogok belőle főzni,
<br />répával, fokhagymával, és friss bazsalikommal<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigLQ4Toue5sap1Ah_O_MntvhrLcmBT2pV95PEAHS7oLJpXkZtaJb-lGTZUDyI4Ap1EOi6nS_Wq7vAlcjulrnKOUXZcINICDl2e7vw3-wQJLCwR9l1Tat0_6CyaTmVp0IEyo0J2PyuI0HLp/s1600/IMG_6881_redo.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 302px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigLQ4Toue5sap1Ah_O_MntvhrLcmBT2pV95PEAHS7oLJpXkZtaJb-lGTZUDyI4Ap1EOi6nS_Wq7vAlcjulrnKOUXZcINICDl2e7vw3-wQJLCwR9l1Tat0_6CyaTmVp0IEyo0J2PyuI0HLp/s400/IMG_6881_redo.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5639169931811501586" border="0" /></a>
<br /></div>Mademoisellehttp://www.blogger.com/profile/15435510866199151596noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-3375169606735190315.post-60966247870669660452011-08-09T12:48:00.007+02:002011-08-09T15:09:38.442+02:00itt is lapzsemle...<div style="text-align: center;"><div style="text-align: left;">Azon túl, hogy bizsergetően pazar kivitelű újság, még azért is szeretem a <a href="http://campagne-decoration.dekio.fr/">Campagne Décoration</a>-t, mert minden számban - a <span style="font-style: italic;">L'artisan du mois</span> rovat keretében - bemutatnak egy-egy francia iparművészt, aki valami csodálatos dolgot művel a kezeivel. Az ehaviban például egy <span style="font-style: italic;">Thierry Gillaizeau</span> nevű faszobrász munkáit vették nagyító alá, aki hajóorr figurákat farag! (Már úgy többek között.) Hát nem lélegzetelállítóan különleges mesterség?
<br /></div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0Ll2biKVunhRXfkYKx5G9n4fjx3L9jQ-t3mgYd5QjsIHA1MYde3F85yzb1nrryagAVrrLPnlw9B56Mf2WyPvTxmmKIUepojcOaUlrHrP_-SzH4NOsTPxbUbnfDKhKfI8b1TTP6E5QIwoS/s1600/thierry.bmp"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 153px; height: 200px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0Ll2biKVunhRXfkYKx5G9n4fjx3L9jQ-t3mgYd5QjsIHA1MYde3F85yzb1nrryagAVrrLPnlw9B56Mf2WyPvTxmmKIUepojcOaUlrHrP_-SzH4NOsTPxbUbnfDKhKfI8b1TTP6E5QIwoS/s400/thierry.bmp" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5638808292446913186" border="0" /></a><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXCZdb6eUtS_re8U2ea3i3EUqvvXAuzt56WNyA3B36Ws7Nc3i0ZWmYdbg_Hxm8N0DjAQwztHNNO5veYBAQ9ENgp1BIIn_B5O8sNqYI9wwS1TISgfUj2zkZjNM6Sl5BjYior88jPKd2DI-t/s1600/1288128237.jpg"><img style="cursor:pointer; cursor:hand;width: 150px; height: 200px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXCZdb6eUtS_re8U2ea3i3EUqvvXAuzt56WNyA3B36Ws7Nc3i0ZWmYdbg_Hxm8N0DjAQwztHNNO5veYBAQ9ENgp1BIIn_B5O8sNqYI9wwS1TISgfUj2zkZjNM6Sl5BjYior88jPKd2DI-t/s200/1288128237.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5638808733329167474" border="0" /></a><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgv4PEps-DS22IMA2p7JMLfK_PU170zTsPLlIyo1XIKbL8N2aau3G9g-qj-RSnuv1-MX8Wk2COJge3rpRROVG4CXSwAnx3NCURy9HN09tQ_QKSzuuMT8TaYMSrwvm3EAVUqK2LhLBtgfVGM/s1600/1271450482.jpg"><img style="cursor:pointer; cursor:hand;width: 150px; height: 200px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgv4PEps-DS22IMA2p7JMLfK_PU170zTsPLlIyo1XIKbL8N2aau3G9g-qj-RSnuv1-MX8Wk2COJge3rpRROVG4CXSwAnx3NCURy9HN09tQ_QKSzuuMT8TaYMSrwvm3EAVUqK2LhLBtgfVGM/s200/1271450482.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5638808728076579074" border="0" /></a><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXkyt0Ko9hHgYGOHJx0dq7s2FMN2QsQ-uMghp35qT5DcMUo3KHCAcrm9iBsZ3RkShkjTZEMs3bZ2sw2gEEX-zg34tjHujT3PWfuEienXxPDiPygsolON9YV1fRarhca-Hcv-EOuZ93CieV/s1600/1294497136.jpg"><img style="cursor:pointer; cursor:hand;width: 134px; height: 200px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXkyt0Ko9hHgYGOHJx0dq7s2FMN2QsQ-uMghp35qT5DcMUo3KHCAcrm9iBsZ3RkShkjTZEMs3bZ2sw2gEEX-zg34tjHujT3PWfuEienXxPDiPygsolON9YV1fRarhca-Hcv-EOuZ93CieV/s200/1294497136.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5638808731333927106" border="0" /></a>
<br /></div><div style="text-align: center;">(<a href="http://www.thierry-gille-sculpteur.com/cat_marine.php">forrás)</a>
<br /></div>
<br />Korábban írtak itt már pasztellkréta-készítőről, lovaglócsizma-suszterről, ólomkatona-öntőről, régi utazóláda felújítóról, festőecset-gyártóról, szövetszövőről, bútorfestőről, légiesen finom kézzel festett selyempapírvirág-készítőről, harangöntőről, kézi téglavetőről, halászháló-fonóról, színesceruza-készítőről, selyemcukorka-kézművesről, viaszbábu-faragóról...
<br />
<br />Ezekben a művészekben az a közös, hogy kivétel nélkül több száz éves módszerekkel dolgoznak, és mivel Franciaország amúgy is nagy hangsúlyt fektet rá, hogy ezeket a százados technikákat fenntartsa, és továbbadja a múlt örökségének részeként, ezért különféle állami programok keretében még támogatást is kapnak. Szeretem ezt az országot.
<br />Mademoisellehttp://www.blogger.com/profile/15435510866199151596noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3375169606735190315.post-42709865857823469892011-08-08T11:11:00.004+02:002011-08-08T11:44:38.598+02:00lássék, minden csak viszonyítás kérdése...A <a href="http://www.postcrossing.com/">Postcrosserek</a> mostanában rákaptak, hogy a képeslapokra akkurátusan rávezessék, hogy hány celsius fok van helyben, napos-e az idő, avagy szeles, percre pontosan hogy aznap hány órakor lesz napnyugta, a tengerpartiak pedig a következő dagály időpontját.<br />Ma például Finnországból érkezett egy képeslap, amin a leányzó egy egész képeslapnyi bekezdésben azon lelkendezik, hogy milyen ritka tsuuudálatos nyaruk van az idén, éjszaka gyakran 5(!) fokig is fölmegy a hőmérséklet, napközben meg 24-26 fok van. Tsuuudára jó neki!<br /><br />Én meg itten beledeglek a harminchétbe'.Mademoisellehttp://www.blogger.com/profile/15435510866199151596noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3375169606735190315.post-50668641017729837422011-08-05T22:49:00.010+02:002011-08-05T23:46:21.179+02:00arrul, hogy miként vette kezdetét a vég...Az elébb megtaláltam ez első ősz hajszálamat.<span style="text-decoration: underline;"><a href="http://s1084.photobucket.com/albums/j403/mdmselle/?action=view&current=1546.gif" target="_blank"><img src="http://i1084.photobucket.com/albums/j403/mdmselle/1546.gif" alt="Photobucket" border="0" /></a></span><br /><br />Ha ehhez hozzáveszem, hogy idén már betöltöm a harmincat is, akkor rögtön nekiállok elszontyolodni, úgyhogy általában nemigen gondolok rá. De mostan beütött a krach, már ősz hajszálam van, és én még nem is tomboltam ki magam! Sőt, egyáltalán nem is tomboltam!<br /><br />Azt hiszem decemberig kénytelen leszek beiktatni néhány tombolást.<span style="text-decoration: underline;"><a href="http://s1084.photobucket.com/albums/j403/mdmselle/?action=view&current=party.gif" target="_blank"><img src="http://i1084.photobucket.com/albums/j403/mdmselle/party.gif" alt="Photobucket" border="0" /></a></span><br /><br />Jut eszembe, hogy is kell tombolni?<span style="text-decoration: underline;"><a href="http://s1084.photobucket.com/albums/j403/mdmselle/?action=view&current=blush2.gif" target="_blank"><img src="http://i1084.photobucket.com/albums/j403/mdmselle/blush2.gif" alt="Photobucket" border="0" /></a></span><br /><br />(agyő húszas évek, agyő, oda az ifjúság...)<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6gif4RMU9Niyp4XRKD4ytB19HxRAw6TY_bnuiMaZi_818Pc6RbH_taR9FVYtWqLHbVDl1bctcmW5pEzqtXPCqPaSy2Pr5OJYMUa-5jS1zhZf_84gJPS6M6jK2TKNqYnu7hqIrAeNeTrG7/s1600/bzs1.gif"><img style="cursor:pointer; cursor:hand;width: 45px; height: 31px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6gif4RMU9Niyp4XRKD4ytB19HxRAw6TY_bnuiMaZi_818Pc6RbH_taR9FVYtWqLHbVDl1bctcmW5pEzqtXPCqPaSy2Pr5OJYMUa-5jS1zhZf_84gJPS6M6jK2TKNqYnu7hqIrAeNeTrG7/s200/bzs1.gif" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5637481434649596130" border="0" /></a><br />__________<br />Mai különleges, szmilikkal illusztrált cikkünket olvashatták.<br />Ejnye ezeknek mozogni kéne, miért nem mozognak ezek, ejnye?<br />Már mozognak...<br /><br />Nekem a <span style="font-style: italic;">hisztis tyúk</span>-szmájli és a <span style="font-style: italic;">partiállat-szmájlicsoport</span> tetszik a legjobban.Mademoisellehttp://www.blogger.com/profile/15435510866199151596noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-3375169606735190315.post-34211294440877765532011-08-02T10:08:00.002+02:002011-08-02T10:12:14.495+02:00rettenthetetlen harcosokrúl...Én: Jééé... itt van egy régi sebhely a lábodon. Hogy szerezted?<br />Doki: Hát... amikor a huszárokkal voltam... beütöttem... ööö... egy törökbe.<br /><br />Ez azér' van mert a doki most emlékolvasást tart az Egri csillagokból, és olyankor egy kicsit mindig hazudós.Mademoisellehttp://www.blogger.com/profile/15435510866199151596noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3375169606735190315.post-26929385274081615692011-07-26T09:10:00.007+02:002011-07-26T09:38:48.388+02:00különféle szárnyas jószágokrúl...<span style="font-style: italic;">"Gyerekként sem féltem a bőrszárnyúaktól, mivel maroknyi nagyanyám estilapatyikának nevezte őket, és ki hallott már olyat, hogy az estilapatyikától félni kelljen?"</span><br />(Vavyan Fable: Apád, anyád ide lőjön!)<br /><br />Alkonyat után minden nap két kis denevér szokott táncraperdülni a szürkülő kertben, hangtalanul röpködnek, kergetőznek körbe-körbe karikába, és jó ideig sötétedés után már nem mertem kimenni a kertbe a komposztládához, mert van nekem egy ilyen érthetetlen fóbiám, hogy majd belegabalyodnak a hajamba, de aztán szerencsére eszembe jutott ez az estilapatyika-dolog, és azóta már bátor vagyok, mint egy oroszlán. Végülis az estilapatyika tényleg nem egy félnivaló valami.<br />Sőt, egy helyütt azt is olvastam, hogy a <span style="font-style: italic;">tündelevény</span> ősmagyar neve a denevérnek, és az meg már majdnem olyan mint a tündér, nem? Ronda kis szőrös tündérkék...<br /><div style="text-align: center;">***<br /></div>Nézem a naptáramat, lassan itt az augusztus, mostanra már biztos kibújtak a tojásaikból a fácáncsibék, még pár hét, és kezdődik a móka. Olyankor ugyanis itt a környékbeli szántóföld-közi dűlőutakon - amerre boltba szokok járni - mindig lehet találni egy-két csapat szülői felügyelet nélkül, az úttest közepén tanácstalanul toporgó, dundi kis fácánbölcsist. A találkozásban pediglen az a móka, amikor észreveszik, hogy közeledem, mert olyankor ezek a kicsikék nem ám szétrebbenek az útról oldalra, mint ahogy más madarak tennék, hanem inuk-szakadtából szaladni kezdenek előre az aszfalton. Én meg percekig lopakodom mögöttük a Döncivel, és könnyesre röhögöm magam a látványon, ahogy fürgén kapkodják a csámpás kis lábacskáikat, és riszálják a feneküket. Ez általában az első kanyarig tart, a kanyarodás ugyanis még nem megy, mindig belebucskáznak az árokba. Ez a kedvenc augusztusi mulatságom.<br />Olyan szomorú arra gondolni, hogy ősszel meg a vadászok lelövik a kis cimboráimat pecsenyének... Épp ezért én soha nem is eszem fácánhúst, sohadesoha!<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFvnFZEe2fnp2WpnqUYPCzrZH36Hw1JxVl5t5QMU_bP1__PmdPpyMA7vp_xpSnPzQaT0vKaXyPz02GoaG_I_GXIedXr3DAF96NiXYQbqOJ2kW8fFQTs4QysdcCKNpFVeqhZQ0lcQJLIzRe/s1600/facanbebi2.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 267px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFvnFZEe2fnp2WpnqUYPCzrZH36Hw1JxVl5t5QMU_bP1__PmdPpyMA7vp_xpSnPzQaT0vKaXyPz02GoaG_I_GXIedXr3DAF96NiXYQbqOJ2kW8fFQTs4QysdcCKNpFVeqhZQ0lcQJLIzRe/s400/facanbebi2.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5633559245872918386" border="0" /></a>Mademoisellehttp://www.blogger.com/profile/15435510866199151596noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3375169606735190315.post-82889910685798387232011-07-26T09:06:00.002+02:002011-07-26T09:07:13.358+02:00filó...Az <span style="font-style: italic;">"ingyenes előfizetés"</span> az nem afféle paradoxon-féle?Mademoisellehttp://www.blogger.com/profile/15435510866199151596noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3375169606735190315.post-67638757116087012492011-07-23T17:18:00.007+02:002011-07-23T17:54:58.265+02:00ebony and ivoryA minap elbóbiskoltam a kertben a könyvem fölött, közben az álnok árnyék tovalibbent, mire napocska késlekedés nélkül munkába vette a bőrömet. Nem égtem ugyan le, de annyit azért sikerült elvégeznie, hogy a lábamon most megközelítő pontossággal rekonstruálni lehessen, hogy hol ért véget a rövidnadrágom szára, és hol kezdődött a zokni... plusz/mínusz 1 milliméter. Azóta meg szakad az eső. Ma reggel így kizárólag emiatt az incidens miatt nem mehettem piacra az új, oldalt stuccolt halásznadrágomban, kék-fehér csíkos, masnis balettopánban, pont mint egy vén tengerész...<br />Hát én úgy sajnálom magam!Mademoisellehttp://www.blogger.com/profile/15435510866199151596noreply@blogger.com5