Itt a tél

Hát Télanyó úgy határozott, hogy mégis meglátogat minket az idén, és nyomban meg is érkezett nagy sebbel-lobbal.

Ma bementem az isibe tizennégy-nulla-nullakor verőfényes napsütésben, tökéletesen száraz időben, majd kijöttem az isiből tizenhét-nulla-nullakor, és már bokáig érő hóban gázoltam egészen az autómig. Majd mire letakarítottam a kocsit, és ellapátoltam egy jégvakaróval (20 fokos tavaszi időben általában híján vagyok egyéb felszerelésnek, és a jégvakaró is véletlenül maradt bent) a méteres kupacot, amit a hókotró tolt mögém, már 15 centinél jártunk, majd mire felaraszoltam a kórházig, begyűjtöttem a férjemet és csekélyke 75 perc alatt hazaértünk az amúgy 5 perces útszakaszon, már simán beterített mindent a 18-20 centis hótakarójégpáncél.
Külön nehézséget okoz ilyenkor a kórház puszta megközelítése is, ugyanis errefelé nem igazán vannak felkészülve az ilyesfajta időjárásra. A autószerelőnél például csak hírből meg képről ismerik azt, amit mi úgy nevezünk, hogy TÉLIGUMI, ezért mikor kilukadt az egyik kerekünk nem sokkal a kiköltözés után, kénytelenek voltunk lecseréltetni az összes gumit, mert sehogyse tudtak keríteni egy téligumit az autóra. Aztán van még az is, hogy a város fele a hegyen terül el, példának okáért a kórház is, és elég sok az igen meredek útszakasz, amit elég rémisztő lehet letisztítani, de a saumuriek nem is vacakolnak vele, hanem a harmadik darab hópehely leesése után a meredek utakat az egyszerűség kedvéért lezárják és punktum. Utána marad az a lehetőség, hogy vagy se-ki-se-be, vagy az ember megkerüli az egész várost, meg még két másikat, és megpróbálja megközelíteni egy viszonylag laposabb részről kiindulva a lezárt városrészeket.

De aztán hazaértünk, és végső soron, ha az ember meleg kakaót kortyolgatva, vastag pulcsiba bújva, gyapjúzokniban és hóemberkés mamuszban ácsorog az ablak előtt, és bámul ki a szakadó hóesésbe, akkor igen kellemes tud lenni az estéje, és látványnak sem utolsó.

száz szavas távirat (stoppokkal együtt számolják?)

.
kilábaltam stop zseni belelábalt stop nincs jól stop de hősként viseli stop éjjel hány nappal alszik stop csak krumplit eszik stop meg citromos teát kíván stop lehet hogy terhes kérdőjel új munkát kaptam stop sokat dolgozom stop ápolok stop fordítok stop isiből se lógok stop fáradt vagyok stop de nem baj stop svihánkát kimiskárolták stop bánkódok stop bohémek és pillangókat elolvastam stop kedvenc könyvem stop négyen hívtak hogy levitte az orkán a tetőnket stop ki terjeszti ezt a hülyeséget kérdőjel itt még szellő se volt stop tavasszal utazunk párizsba stop egy hétre stop szemész konferenciára stop nagyon boldog vagyok stop
.

Tudom, hogy az alábbi képek nem túl Pickwick Portfoliosak, de ma a Zseni szülinapja van, és ő ilyeneket szeret.

Szal se nem tébécé, se nem torokgyík, se nem gyermekbénulás, se pedig vérmérgezés, de abban igazam volt, hogy nem egy szimpla nátha, hanem egy igen komoly gastrovirus lappangott itt a háttérben, majd a megfelelő időben letámadott, és kis híján kórházba juttatott vészes kiszáradás miatt. De amikor ott állt fölöttem a házi orvosom meg a háziorvosom és gondterhelt arccal csóválták a fejüket, miközben én abban az órában harmadszor hánytam tele a wc-t, hirtelen tudatosult bennem hogy ebből infúzió lesz, ha nem leszek azonnal jobban, és megszuggeráltam magam, és legyűrtem egy kis sósropit meg teát, ami bennem is maradott. Többet nem hánytam, hanem hasmentem, ami szintén nem volt egy vidám cirkusz, de legalább táplálkozni már birok.

Gyengének roppantmód gyenge vagyok, folyton alszom, hol meg bolygó hollandiként sertepertélek a lakásban olyan iramban mint egy lajhár, mert ha nem állok egy picit, és nem szívok friss levegőt, akkor meg a fejem fájdul meg, ettől viszont még gyengébb leszek. Csöbörből vödörbe. Na mindegy, majd csak rendbejövök valamikor.

Most sokkal nagyobb bajom az, hogy a tervek szerint egész héten a Zseni szülinapjára készültem volna, ami ugye ma van, én meg itt ülök a nappaliban, hajnali ötkor, nem bírok aludni, de még arra sincs erőm, hogy becsomagoljam az ajándékát, nemhogy ünnepi ebédet készítsek. Borzalmas nap! Amúgy az ajándékokkal szintén rúgtam egy öngólt, ugyanis a karácsonyi ajándékvásárlási lázban annyira örültem neki, hogy ebben az évben életemben először csak az én drágámra költhetem az ajándékpénzt, ahelyett, hogy minden létező családtagomnak és barátomnak udvariassági csecsebecsékre vadásznék, hogy örömömben karácsonykor odaadtam neki az összes ajándékot amit neki szántam, és eszembe se jutott, hogy félretegyek valamennyit mára. Még szerencse, hogy vettem néhány könyvet mielőtt végleg kiütött a gastro, mert akkor most itt állnék üres kézzel-tányérral a szerelmem 36.-ik születésnapján.

Azért remélem Boldog lesz a Születésnapod Drágám!

Itt a tavasz

Csupa nátha vagyok. Elég ciki, ha azt vesszük alapul, hogy legalább 15 fok van kint, és már napok óta nem fűtünk. A madarak költöznek vissza, nyílnak a tulipánok, a macik nem alusznak téli álmot (és emiatt tök agresszívak, amit teljesen megértek, mert én is tök agresszív vagyok, ha felébresztenek a jól megérdemelt szundimból), és nem pusztulnak a bacik. Nemjóez, nemjóez, pláne ilyen madárinfulenziás időkben.

Különben én azt hiszem, hogy nem szimplán náthás vagyok hanem vagy tébécés vagyok, vagy torokgyíkom van, vagy gyermekbénulásom vagy vérmérgezésem, de az is lehet, hogy egyszerre mind, csak még nem kezdett el dühöngeni rajtam a kór. A Zsenit ugyanis ezek ellen emlékeztetőoltották be néhány napja, és belázasodott, és most erős a gyanúm hogy az én beoltatlan szervezetem elkapta tőle, elvégre tudjuk mi az oltás, még akkor is ha gyengített kórokozókat fecskendeznek be. Mert én általában mindent elkapok, és az is egy gyanús körülmény, hogy azóta vagyok lázas, amióta ő is az, és előtte csókolóztunk, mert az meg szokásunk nekünk.

Viszont a betegségem idejére félretettem a Benzonit, mert gondoltam szükségtelen direktbe rontanom az állapotomat, és inkább elolvastam két B.S. Aldrich könyvet. Nagyon szeretem Aldrichot, vagy könnyesre nevetem magam, vagy szanaszét sírom rajta a párnámat. Olyanok vannak benne, hogy "Tillie mindig valakivel akarta föltörülni a padlót", meg hogy "Elment, hogy kinyújtóztathassa a lelkét", meg hogy "Em buzgó követője volt annak az új tannak, amely szerint ha valaki elveszti a vagyonát, az étvágyát vagy a jó hírnevét, teljes jogában áll azt hinni, hogy nem ő volt a hibás, hanem a fennálló világrend - illetőleg a káosz, mely a világrend helyére tolakodott." meg ilyenek.

Tegnap kaptunk ajándékba egy nagy kosarat, ami tele volt különleges bretagne-i finomságokkal, melyeknek minden egyes darabja egy külön unicum. Többek között a következőket tartalmazta:

- egy kis üveg Confiture Cidre au Miel, ami annyi mint Almabor-Lekvár Mézzel. Egyszerűen remek! Érezni benne az édes mézet a savanykás almát és az alkoholt. Nagyon ütős, simán be lehet csiccsenteni tőle. Nem gondoltam hogy überelni lehet a Hagymalekvár-Foie Gras párosítást, de ez az almaborlekvár bretagne-i vajaskekszel páros bizony felülmúlja.
- sok-sok darab Caramel au Beurre Salé fadobozban. Igen ez valóban Sós Vajjal készült Karamelt jelent. Érdekes. Azt hiszem ez olyan lehet mint az a sósvizes-karamel, amit egyszer a Jóbarátokban láttam. Van valami fura mellékíze, de a második már nem olyan rossz. Én ugyanígy voltam a mogyóróvajjal is, először attól is rosszul lettem, de mostmár jobban szeretem mint a csokit.
- egy halom "szardínia alakú csoki", amiben az a különleges, hogy a lakberendezési újságok tengerparti cikkei tele vannak ilyen "szardínia alakú csoki" dekorációval. Az a gyanúm, hogy bretagne-ban ez a csoki a szaloncukor eszmei értékevel vetekszik, csak éppen egész évben használják. Lehet hogy tévedek, ezért Alice ha olvasod, lécci kommentold be, hogy ez különlegesebb-e a többi csokinál nálatok?
- egy kis kerámiatálban Terrine à la Langoustine et au Muscadet avec de la Fleur de Sel. Na, a terrine az pástétom, a langoustine az fiatal languszta, a muscadet az egy savas, pikáns tengerparti fehérborfajta, és a fleur de sel, az a tenger virága magyarul. Ez utóbbira érdemes néhány szót vesztegetni, mert valami szuperluxuskülönleges dologról van szó. A Fleur de Sel egyfajta tengeri só, amit Franciaországban kézzel "szüretelnek" vagyis a kikristályosodott sótömböket gyakorlatilag lefölözik, és ez a felső réteg különösen finom és ásványi anyagban gazdag. Nagyon drága, 1kg körülbelül 20 euros, Magyarországon asszem csak a Culinarisban lehet kapni, és ott egy kis üveg kerül 3000 azaz háromezer (nem írtam félre) forintba.
Volt még a kosárban cseresznyés nyalóka, aminek miértje egyelőre rejtély a számomra, de kinyomozom, ha addig élek is, valamint egy tálkában halpástétom, aminek pont olyan íze volt mint a tunafishnek, meg még mindenféle egyéb édes nyalánkság.

Most megyek, mert mindjárt kezdődik a Curly Sue.

Best of Domino Day 2006

Incroyable!

tudúliszt

El ne felejtsek értekezni a következőkről:

- Domino Day

- Little Man Tate

- Stepford-i Feleségek / Mona Lisa Mosolya

Mert vannak gondolataim.

Erma Bombeck-style

Najó, persze hogy jól vagyok, élek meg minden, csak az van, hogy a két ünnep közt egy hirtelen ötlettől vezérelve bekapcsoltattuk az egész TPS csomagot, ami olyan kábel-TV féle, csak digitális, és a telefonvonalból jön az internettel és a telefonnal együtt. Eddig csak az alapcsomag volt előfizetve, merthogy úgyis ritkán nézünk tv-t, inkább dvd-ket kölcsönzünk, meg én amúgy is alig értem a franciát, de most úgy döntöttünk, hogy vagyok már olyan nyelvi szinten, hogy szinkronfordítás* nélkül önállóan is meg tudjak nézni és érteni egy filmet, így a teljes csomag már nem kidobott pénz. Viszont nem számítottunk rá, hogy ezzel a saját csapdánkba esünk, ugyanis most nem kevesebb mint 20 darab HBO-szerű csatorna áll a rendelkezésünkre a nap 24 órájában, és ezek csak azok a csatornák, amiken filmeket és sorozatokat adnak folyamatosan.

Az egyik számítógépet teljes munkaidőben ráállítottuk a felvételre és a dvd írásra, míg a videó egyelőre csak félgőzzel üzemel, de már így is egyre nagyobb a nyomás, mert valamikor meg kellene nézni a felvett anyagot. Az ünnepek alatt ez nem is okozott olyan nagy problémát, mert egyszerűen kikapcsoltuk a telefont, és egy napi gyors zuhany meg néhány rövid pisiszüneten kívül minden egyéb tevékenységünket simán elvégezhettük a TV előtt, de a két ünnep között meg máma igencsak feltorlódtak a tennivalók, a Zseni elment a dolgozóba, nekem meg már ideje alaposan kifertőtleníteni a lakást az egy heti teljes takarításmegvonás után. Viszont ha nem nézem meg a Doktor Szöszit meg a One fine day-t addig amíg haza nem jön, akkor nem látom holnapután estig, mert ma estére már be van tervezve a Sziget, a Stepford Wives meg a Farkasokkal Táncoló, holnap meg Angersbe kell mennünk, és már tegnapról is átcsoportosítottam a Polar express-t, meg a Baby's Day Out-ot, mert ilyen filmeket a Zseni elvből nem néz. Holnap este meg Domino Day van, amit semmi pénzért ki nem hagynék, és most írom ki a Little Man Tate-et Jodie Fosterrel. Délelőtt esélyem sincs tévézni, mert mire kivakarom magam az ágyból és elindítom a dolgozóba, már kilenc óra van (pontban 8:55-kor indul, annál egy perccel sem előbb vagy később, mert egyszer stopperral kiszámította, hogy 5 perc 10 másodperc az út a kórházig, és így sohase késik el), és délig épp csak annyi időm van, hogy megfőzzek és rendbeszedjem a lakást valamennyire, és már jön is haza ebédelni meg sziesztaszundizni kettőig. Így aztán csak a délutánok jöhetnek számításba, abba meg bele se merek gondolni, hogy mi lesz jövőhéttől, mert akkor ér véget az isiszünetem is.

Nincs mit tenni, kénytelen vagyok a takarításból lecsippenteni egy kis időt, mondjuk ma gyorsan kifertőtlenítem a vizesblokkot, a szárítót átcipelem a hálóba, és kiteregetek a Szöszi alatt, a porszívózás meg ráér holnap is, és ne is írjatok emilt meg sms-t, hogy élek-e még, meg hogy Boldog Új Évet, mert úgysincs időm válaszolni, és senkivel sem kivételezek.

*A szinkronfordítás a Zseni interperetálásában úgy néz ki, hogy "Most arról vakerál az annyának, hogy ne dumáljon neki, mert ő a királynő, és jusztse fogja seggberúgni a minisztert, hanem megteszi fő-fő-udvari tanácsosának, és az annya pasija meg elmehet a búsba". Ez volt a Viktória királynő ifjú éveiről szóló Romy Schneider-film. Szal inkább nem kérek fordítást. Amúgy alapjáraton soha nem beszél így, de ha fordítania kell, totál használhatatlanná válik: mindig felvesz egy idióta kötöttsapkát a fejére, és folyton azt ismételgeti, hogy "vakerál"