Megtaláltam...

...a tűt.
Az ebédlőasztal terítője alatt(!) volt. Sehogysem bírok rájönni, hogyan kerülhetett oda.

Ja, és ha valaki nem tudná, a DMC blanc, a B5200 és az 5200 három tökre különböző hófehér árnyalat. Én tudom, mert most fogyott el a B5200-am, és nem bírom folytatni a hímzést, mert nem lehet kapni belőle többet, és hiába rendeltem a neten négy rollnival is, a B-t lespórolták róla, és az 5200-as teljesen más. Az ember naívan azt hinné, hogy a hófehérség nem fokozható. Hát de.

Mindjárt eldobom az agyam!

Közel száz dollárokba kerül. Túl sok mani. De akarom!

De nem kapom meg. Egyelőre.
(A kép linként funkcionál a többihez. Csak erős idegzetűeknek.)

u.i.: látod azt a tyúk alakú tojástartót a háttérben? Na nekem is olyan van, csak az enyém formásabb pipi :-D
Jablonkai Anka a neve.

Elvesztettem...

...egy tűt valahol a halószóbában, és most folyton riadozom, hogy nem a doki talpában fogom-e viszontlátni. Előre figyelmeztetni sem merem, mert ő erre egy kicsit... hogy is mondjam... kicsit érzékeny. Nem akarok kitérni a részletekre, de nem ez az első tű, amit házasságunk alatt elvesztettem a lakásban, és amit ő talált meg a talpával. Már minden négyzetcentimétert átkutattam, és sehol semmi, úgyhogy az is lehet, hogy simán bepaskoltam a párnába, és reggel az arcomból/fülemből/szememből/orromból szedem majd elő. Most majd aludni se merek. Csupa kaland az életem.

Az az egyetlen vigaszom, hogy nem varrótű volt, hanem hímzőtű, ami kicsit vastagabb, és nem úgy hatol a talp bőrébe, mint kés a vajba.

Most hogy jobbára az ágyat nyomom (erre se akarok kitérni, kicsi de annál fájdalmasabb baleset ért), rendszeres kéjutazásokat teszek a hardanger és az azsúrozás világába, meglepő sikerrel, sokkal könnyebb, mint hittem. Az azsúrozást mindig túlmisztifikáltam kissé, most meg már cifrázni is merem, de arra még nem szántam rá magam, hogy a négyzetekből tényleg kivágjam az anyagot, viszont könnyen el tudom képzelni milyen szép lenne lukakkal...

A szemem több dioptriát romlott, amióta hófehérrel hímzek habfehérre, de tökre megéri, bár hosszútávon mégis csak maradok a keresztszemnél, egészen addig, míg ilyen nagy gyönyörűségemet lelem hagyományos francia minták kikszezésében.
Az az egy bajom, hogy a hímzéstől eltekintve ritka nagy varróantitálentum vagyok, mondjuk fel tudok varrni egy gombot, és a pelenkaöltésem sem tántorog már úgy, mint egy részeg kocsis, de itt ki is fúj a tudományom, úgyhogy hiába állnak halomban a hímzések, egy darab semmit sem tudok belőlük varrni (varrógépem sincs, mert még zsenge kamaszkoromban bizonyítást nyert a tény, hogy engem körülvesz valami mágneses erő, ami azonnal rombolólag hat az összes közelemben lévő varrógépekre), márpedig én használni akarom őket, mert egy bizonyos szám fölött már irritálnak a keresztszemmel kivarrott képek a falon, én a fehérneműs zsákocskákat és minden más zsákocskákat, párnahuzatokat, dobozokat, védőhuzatokat stb szeretem, méghozzá szabálytalan lenvásznon, pirossal, fehérrel vagy kékkel varrva, mert én ilyen hagyományos vagyok, és alkalmazkodom a helyi viszonyokhoz.
Jó lenne ha valaki nyitna egy kis varrodát, ahol a felek ízlése szerint már kihímzett dolgokat állít össze a kis varrógépén, mert az rendben van, hogy lehet kapni lenvászon párnahuzatot prét à broder, de könyörgöm, hogy a csudába tegyek rámára egy bevarrt sarkot? Én fizetnék ilyesmiért, de tényleg.

bookline...

Rendeltem, előre kifizettem bankkártyával. Stimmt.
Erre ilyen "megerősítő" levelet kapok:

Tisztelt X.Y.!
Rendelését munkatársaink összeállították, és ma este átadják a futárnak, aki hamarosan megkísérli kiszállítani azt.

M-e-g-k-í-s-é-r-l-i?! És ha nem sikerül, akkor az marad, hogy értékeljem az igyekezetet és az akarást, vagy mi? Hát ez most valahogy nem töltött el feltétlen bizalommal... Legalább úgy tehetnének, mintha a kísérletnél azért valamivel több esély is van rá, hogy megkapom az árut, amit már kifizettem, mert ez így első ránézésre olyan fifti-fifti.