én, úgy is mint diagnoszta...

Megtámadott valami rejtélyes kór. Azzal kezdődött, hogy a jobb hónaljamban három nyirokcsomó jóformán diónagyságúra duzzadt egy éjszaka alatt, kemény dudorok és fájnak mint a fene, a bal kezemben meg ínhüvelygyulladás van, vagy valami, ami arra hasonlít és mindeközben teljesen lázas vagyok. Aztán folytatódott azzal, hogy a bal hónaljamban is megjelentek a nyirokcsomó-gyulladások, és mostmár a bal térdhajlatomban is ugyanúgy és vérzik az orrom.

De nem ez a lényeg, hanem az ahogy a doki mostan vizsgál engem. Vérvétel csak jövő hét kedden esedékes, úgyhogy kénytelen a tüneteimre hagyatkozni, mint kiindulópontra, és hosszas agymunka után felvetette a lehetőségét annak, hogy lupusom van. A vészharang egyből megkondult a fejemben, mivelhogy hirtelen tisztára úgy éreztem magam, mint egy Doctor House-epizódban, aminek általában az a rendes lefolyása ugyebár, hogy bejön a beteg egy roham után viszonylag tűrhető egészségi állapotban, mire a diagnosztacsapat ötletelni kezd, mire száz hogy valaki legalább egyszer benyögi a lupust, mire példátlan terror alá veszik a szerencsétlen pácienst, kis híján halálra kínozzák a legkegyetlenebb kezelésekkel, de úgy hogy a szerencsétlen beteg néha már a fülén keresztül pisil, a végén pedig kiderül, hogy valami ritka, de rendkívül egyszerűen kezelhető betegsége van.

Mindezeket végigondolva mostanra már majdnem biztos vagyok benne, hogy a bubópestis kezdeti stádiumában vagyok, ami mirigyláz ugyebár, és ami sima doxycycline-nel kezelhető, úgyhogy fontolgatom, hogy el kéne kezdeni szedni napi 2x1 adagolásban.

A karalábérul. Arrul, hogy van!

Nagy nap ez a mai, kedves olvasóim, mivelhogy négy kerek év után ma fogunk először karalábét ebédezni! Sőt mi több, ez saját termés! Sőt mi több, még bio is! Egy egész kertesházat kellett venni azért, hogy végre újra ehessek a szeretve-szeretett legislegkedvencebb zöldségemből! Mintha előre hozták volna a szülinapomat! Mindjárt bömbölni fogok itt a meghatódástól!

Rejtély, hogy ezek a gasztronómiailag oly fejlett franciák miért mellőzik ilyen méltatlanul a karalábét. Hat év alatt ebben az országban karalábét én még nem láttam. Teljességgel felfoghatatlan...

karalábés salátalevest fogok belőle főzni,
répával, fokhagymával, és friss bazsalikommal

itt is lapzsemle...

Azon túl, hogy bizsergetően pazar kivitelű újság, még azért is szeretem a Campagne Décoration-t, mert minden számban - a L'artisan du mois rovat keretében - bemutatnak egy-egy francia iparművészt, aki valami csodálatos dolgot művel a kezeivel. Az ehaviban például egy Thierry Gillaizeau nevű faszobrász munkáit vették nagyító alá, aki hajóorr figurákat farag! (Már úgy többek között.) Hát nem lélegzetelállítóan különleges mesterség?

(forrás)

Korábban írtak itt már pasztellkréta-készítőről, lovaglócsizma-suszterről, ólomkatona-öntőről, régi utazóláda felújítóról, festőecset-gyártóról, szövetszövőről, bútorfestőről, légiesen finom kézzel festett selyempapírvirág-készítőről, harangöntőről, kézi téglavetőről, halászháló-fonóról, színesceruza-készítőről, selyemcukorka-kézművesről, viaszbábu-faragóról...

Ezekben a művészekben az a közös, hogy kivétel nélkül több száz éves módszerekkel dolgoznak, és mivel Franciaország amúgy is nagy hangsúlyt fektet rá, hogy ezeket a százados technikákat fenntartsa, és továbbadja a múlt örökségének részeként, ezért különféle állami programok keretében még támogatást is kapnak. Szeretem ezt az országot.

lássék, minden csak viszonyítás kérdése...

A Postcrosserek mostanában rákaptak, hogy a képeslapokra akkurátusan rávezessék, hogy hány celsius fok van helyben, napos-e az idő, avagy szeles, percre pontosan hogy aznap hány órakor lesz napnyugta, a tengerpartiak pedig a következő dagály időpontját.
Ma például Finnországból érkezett egy képeslap, amin a leányzó egy egész képeslapnyi bekezdésben azon lelkendezik, hogy milyen ritka tsuuudálatos nyaruk van az idén, éjszaka gyakran 5(!) fokig is fölmegy a hőmérséklet, napközben meg 24-26 fok van. Tsuuudára jó neki!

Én meg itten beledeglek a harminchétbe'.

arrul, hogy miként vette kezdetét a vég...

Az elébb megtaláltam ez első ősz hajszálamat.

Ha ehhez hozzáveszem, hogy idén már betöltöm a harmincat is, akkor rögtön nekiállok elszontyolodni, úgyhogy általában nemigen gondolok rá. De mostan beütött a krach, már ősz hajszálam van, és én még nem is tomboltam ki magam! Sőt, egyáltalán nem is tomboltam!

Azt hiszem decemberig kénytelen leszek beiktatni néhány tombolást.

Jut eszembe, hogy is kell tombolni?

(agyő húszas évek, agyő, oda az ifjúság...)
__________
Mai különleges, szmilikkal illusztrált cikkünket olvashatták.
Ejnye ezeknek mozogni kéne, miért nem mozognak ezek, ejnye?
Már mozognak...

Nekem a hisztis tyúk-szmájli és a partiállat-szmájlicsoport tetszik a legjobban.

rettenthetetlen harcosokrúl...

Én: Jééé... itt van egy régi sebhely a lábodon. Hogy szerezted?
Doki: Hát... amikor a huszárokkal voltam... beütöttem... ööö... egy törökbe.

Ez azér' van mert a doki most emlékolvasást tart az Egri csillagokból, és olyankor egy kicsit mindig hazudós.