2009. február 22., vasárnap

jó muri volt, csapatmunka...

Először kattintottam erre, aztán erre meg erre meg erre, aztán a Teodora meg egybekutyulta az egészet, és tök jó lett a végeredmény:

2009. február 21., szombat

megmondom a magamét...

Jól befürödtem ezzel a bonsai (vagy bonzaï, ahogy a franciák írják) dologgal. Délután elmentünk megnézni a helyi bonsai kínálatot, amitől nem voltam éppen elragadtatva, de kaptunk egy címet, ahol állítólag gyönyörűséges bonsaiokat árul egy bonsai-fan, odamentünk, és tényleg.
Hát mindenben tévedtem, nincs olyan hogy low budget-bonsai, és nincs olyan, hogy nem akarom rendesen cakkozni, mert akkor helyrehozhatatlan lelkisérüléseket okozok neki, meg még meg is nő, és nincs olyan, hogy nem veszem meg azt a kis metszőollót, mert akkor nem ad el nekem egy darab bonsait sem. Azt hiszem a fickó látta rajtam a teljes elkámpicsorodást - amit egyedül az váltott ki belőlem, hogy esetleg meghiúsulhat a bonsai-vásárlás, mert ekkorra már annyira beleszerettem az egyik kis lomboskába, hogy még azt is felajánlottam neki, hogy eljöhet hozzánk családlátogatásra ellenőrizni, hogy elég szerető és gondoskodó családba kerül-e Lomboska, lám a Dudor is milyen szépen gyarapodik meg minden (ő az én referenciaanyagom) - ezért láthatóan megenyhült irányomban, nekem ajándékozott egy kis "Bonzaï nevelés kezdő örökbefogadóknak"-kéziújságot, megpaskolta a pofimat, és hazaküldött, hogy egy hétig tanulmányozzam mit vállalok, aztán jövő szombaton elvár egy teára, és akkor majd visszatérünk Lomboska kérdésére (az az ember tényleg szereti a fáit). Addig mindenesetre megtanítja neki a nevemet, hogy Lomboska szokja meg az átköltözés gondolatát.
Én már teljesen biztos vagyok benne, hogy egy húron pendülök Lomboskával, de nem akartam ma babusgatnivaló nélkül maradni, ezért visszamentünk a Gamm vertbe instant jácintot venni, ilyet, és ha már ott voltunk, akkor természetesen hátramentünk a kisállatrészleghez is meglátogatni a Dudor kistestvéreit és közelebbi rokonait (legszívesebben mindet hazahoznám és agyonszeretgetném), de véletlenül elcsámborogtam a halakhoz is, és láttam egy olyan hétcentis fekete kis halat, ami esküszöm úgy nézett ki, mint egy minidelfin, rendesen csőre is volt, csak arányaiban hosszabb mint a delfiné, és az akvárium aljáról szipákolt fel vele dolgokat, szóval szerintem félig minidelfin, félig meg minielefánt lehetett, de nem tudtam kideríteni a fajtáját.
5 euroért vesztegették darabját, és én most meg vagyok veszve érte, a doki már a pénztárnál ért utol, kezemben egy komplett akváriumfelszereléssel, és nem hitte el, hogy komolyan gondolom a Delefánt vásárlást, pedig még ebben a percben is komolyan gondolom.

Aztán csak hogy egy kicsit lehiggadjak, elráncigált a madarakhoz, mert én köztudottan nem szeretem a madarakat, ő viszont igen. Na... ott aztán megláttam Hófehérkét, a legtisztább hóporcukorfehér nemtudomilyenfajtát, de a csőre teljesen piros volt, a tollazata pedig hibátlan, és olyan sima hatást keltett, mintha márványból faragták volna. Már épp eltátottam a számat, hogy ezt most juszt is kihisztizem, amikor a szomszédban elkezdett csipogni egy tüneményesen édes kis aztsemtudomilyenfajta madárka, a legkáprázatosabb narancssárga és a legtündöklőbb ezüstszürke tollakkal (momentán nekem is ez a kedvenc ruhaszínkombinációm, rokonlelkek vagyunk, vagy mi a szösz), és végül úgy döntöttem, hogy inkább őt fogom kihisztizni, de akkor a doki feltette a döntő kérdést hogy ugyan mit fogok kezdeni ezzel a nagyszámú flóra és fauna sereglettel ha legközelebb hazautazunk, és akkor elnémultam.

Most azonban úgy határoztam, hogy nem engedem, hogy a múltam határozza meg a jövőm, nem fogok alkalmazkodni az otthonmaradottakhoz, egyszerű a megoldás: nem megyek többet haza, és kész. Nehogymár ne lehessen egy nyamvadt növényem vagy állatom se egész hátralévő életemben, csak azért mert elvárják tőlünk, hogy szabályos időközönként tiszteletünket tegyük odahaza. Frászt. És ha megvesszük az álomházunkat a beépített túlélési felszerelésekkel, meg a Böske tehénnel, a kacsákkal és a konyhakerttel, amiben magyar sonkatököt, meg magyar TV paprikát, meg magyar fehérrépát, meg magyar karalábét termesztek majd? Kössem fel a Böskét, meg a paprikaágyást a Dönci tetejére, vagy mi?

Szóval a jövő héten megveszem az egész bandát, és kialakítom a saját kis paradicsomomat, ahol egy teknőcDudor hűsöl majd a bonsaiLomboska alatt a kistó partján, amiben miniDelefántok úszkálnak békésen, az ágakon meg a MégNévtelenKismadaram csiripel majd vidáman, és akkor végre nagyon-nagyon boldog leszek. Sok állatgyereket meg növénygyereket akarok magam körül látni, ha már egyszer embergyerekem nem lehet sohase. Önző vagyok emiatt? Ha az is vagyok, nem érdekel éskész.

2009. február 20., péntek

Ha akarok egy bonsait,

de nekem elég egy olyan low budgetos, és nem akarom a hivatalos versenyszabályok szerint cakkozni az ágacskáit, szóval tudod... csak simán akarok egy olyan picike fát, ha már saját erdőm nem lehet, akkor azzal nagyon megsértem a Nagy Bonsai Istenség Érzékeny Lelkét?
Vagy ez is olyan, mint a díszölebtartás: ha nem csinálod rendesen, akkor inkább bele se kezdj, mert örökre kibogozhatatlanul összekócolódik a haja, ha egy héten kimarad a kutyafodrász?

Ugye nem? Szerintem sem... na jó, akkor holnap veszek egy bonsait. Ha egy kisteknőcöt életben tudok tartani már harmadik hónapja, akkor egy kisfával is menni fog.

Ciprust válasszak? Vagy tűlevelűt? Vagy valami tuti lombosat?

Jönnek-mennek a frontok...

Az időjárás mostmár eldönthetné mit akar, mert a migrénem nem bírja elviselni természetanyánk asszonyi szeszélyeit.

Múlt héten még nem volt áram a brutál hó- és szélviharok miatt, ma meg egy könnyű tavaszi vászonnadrágban és rövidujjú pólóban mentem a boltba, és így is azt hittem, hogy menten megüt a hőguta. Hol itt a következetesség, kérem?

Dudor nagyon örül a tavasznak, egész megkótyagosodott tőle, és miután láttam, hogy már egy órája a terrárium üvegére nyomott orral bámulja a szekrényen kicsit távolabb képződött napcsíkot, kicsit kitettem őt napozni az ablakpárkányra. Először teljes bódulatban körbenyargalta (afféle teknőctempóban persze) a dobozkáját, aztán a legnaposabb helyen leheveredett, teljes hosszukban kinyújtotta a lábacskáit a négy világtáj minden irányába (az darabonként olyan három centit jelent) mint egy kisbéka, becsukta a szemét (szerintem még mosolygott is), és nem mozdult többet.
Egy idő után azt hittem, hogy mostmár tényleg meghalt (folyton ettől rettegek), de kiderült hogy csak elaludt, vagy netán átváltott akkumulátor-töltés üzemmódra, mert a terráriumában ugyan három különböző lámpa is modellezi neki a napsütést (1 melegítős + kétféle UVB lámpa), azért Napocskával egyik sem vetekedhet. Alig várom, hogy úgy igazán kitavaszodjon végre, amikor már a föld is eléggé átmelegszik majd, akkor minden hétvégén elmegyünk piknikezni, a Dudoromat meg kicsapjuk a rétre legelni, hadd zabálja tele magát fűvel meg pittypanggal.

Most azonban, hogy láttam őt így plecsniszerűen kiterülve békésen hortyogni, új aggodalommal szaporodott a Dudor-féltő mániáim sora: azt kell hinnem, hogy vagy a Dudor nem termett túlélésre, vagy én öltem ki belőle az önvédelmi ösztön csíráját is a sok babusgatással, mert olyan mélyen aludt, hogy simán a háta mögé settenkedhettem volna, és leharaphattam volna az egyik lábát, ha történetesen ragadozó lennék, nem pedig a mamája. Így beértem egy kis lábacskabirizgálással, de meg se moccant, pedig amikor idekerült olyan félős volt, hogy már akkor behúzta minden porcikáját a páncéljába, ha csak közelítettem hozzá a kezemmel, akár aludt, akár nem.
Lehet hogy néha meg kéne támadnom vagy ilyesmi. Ezek a teknőcök 60-80 évig is elélhetnek, ki fog gondoskodni róla, ha én már nem leszek? Lehet hogy visszaküldik a vadvadonba, és ott nem marad sokáig életben egy olyan teknőc, aki nem fél!

2009. február 13., péntek

Back to life... finally

Lehet hogy mégse fogok belebuggyanni a Csöndbe (pedig már közel álltam hozzá!), ma délben végre meggyógyult a rendszer, és mi még jól jártunk, mert mondjuk nekünk csak internetünk meg telefonuk nem volt két hétig, és viszonylag ritkán volt áramszünet, de több mint kilencszázezer háztartásban áram egyáltalán nem volt (30ezerben még mindig nincs), ami még nagyobb katasztrófa, mert itt sokkal kevesebb a gázfűtéses (vagy kombinált) lakás, ha nekünk nem lenne áramunk két hétig, az gyakorlatilag azt jelentené, hogy se fűtés, se melegvíz, se villany, nem működne a hűtő, se a tűzhely, hogy főzzünk vagy legalább vizet melegítsünk, még a mikró se, de még egy hősugárzót se tudnánk működtetni tél közepén. Mi a francot lehet ilyenkor csinálni? Rakjak tábortüzet a nappali közepén?
Rettenetes ez a kiszolgáltatottság, ezért módosítottuk az álomház-listánkat: mostmár nem csak dísznek akaruk kandallót, hanem az esetleges túlélésünk zálogaként.

Tanulságos volt ez a két hét, még egy télbe nem megyünk így bele, ennyi erővel akár a híd alatt is meghúzhattuk volna magunkat.
Nagyon durva, hogy így sakkban lehet tartani százezreket, muszáj úgy alakítani az életet, hogy teljesen önellátókként is megálljuk a helyünket szükség esetén, mert ha nem is az egészen közeli jövőben, de háborús idők jönnek, és sohasem lehet tudni mikor leszünk magunkra utalva.
Csak egy gombnyomás... csak egy gombot kell megnyomnia a Nagy Testvérnek, és milliók kerülhetnek ilyen helyzetbe.

2009. február 3., kedd

bejelentkezesul

Gyerekek, mi van itt! Bocsi mindenkinek aki uzenetet, netan telefonhivast var tolem[bocsi anyu, egybol hivlak, ha megyogyult a rendszer], nem fog menni nem tudom meddig, el vagyunk zarva a kulvilagtol ket napja, megtamadtak minket az idegenek, bombazzak a varost!

Nyugi csak vicceltem. De az azert hihetetlen, es mely toprengesre kesztet, hogy egy kis vihar [igazabol kicsit nagyobb] es mar 48 oraja nem mukodik semmilyen digitalis rendszer [az elektromos aram is neha kihagy, terero is alig van], tenyleg el vagyunk vagva a vilagtol, es ha nem lenne egy szeszelyesen mukodo mobiltelefonunk, akkor kitorhetne itt a vilaghaboru is; azt se tudnam meg, ha idokozben atneveznek az orszagot. Rettenetes ez a kiszolgaltatottsag a 21.szazadban, es attol tartok ez lesz a jovo is. Be kell szerezni regi radiokat, meg morzemasinakat, mert ha kitor valami haboru, akkor ezek egyetlen gombnyomassal varosokat szigetelhetnek el! Errol is a Nagy Testver tehet!

Szoval csak azt akartam mondani, hogy nincs net, se telefon; nem tudom meddig tart, de utalom!