2010. február 25., csütörtök

conspiracy...

Ma egész délelőtt így sutyorogtak egy sarokban...
Kíváncsi vagyok mire konspirálnak ezek!
Amúgy meg közben lett egy halam is, az Áfonya (de arra is hallgat, hogy Hé, Fonya!).
Sziámi harcoshal, tökre kék, tökre pici, és olyan lebegős sleppje van, amit maga után vonszol, mint valami hercegecske a köpenyét. Nem tudom lefotózni, mert egyfolytában ficereg.
Van egy üvegfalra erősíthető vízihőmérője, ami pont olyan kék, mint ő, azzal rögtön mély barátságot kötött, éjszakánként fölkucorodik a tartójára, és összebújva alusszák az igazak álmát.
Egyedül van egy kisebb akváriumban, ugyanis a harcoshal nem csak amolyan becenév, tényleg egy kis méregzsák, mindent megtámad, ami csak megközelítően is hasonlít egy másik sziámi harcoshalra, annyira védi a saját kis három literjét. A mindenbe egyébiránt ő maga is beletartozik, ugyanis ha tükröt tartok elé, akkor írtóra dühbe gurul, felcsapja a vitorláit (ti. kifeszíti a sleppjét), és elkezd le-föl úszkálni a behatoló orra előtt úgy oldalvást, hogy a másik lássa, hogy ő milyen egy vitéz hőscincér, meg hogy ezen a szemétdombon ő az Áfonya, közben pedig morog. Akkor aztán elveszem a tükröt, ő pedig megnyugodva konstatálja, hogy a puszta látvány elegendő volt a betolkadó elzavarására.

Szóval nagyon jó fej, kis zabagép, és hősbátor, mostmár csak a házőrzőkacsákat kell beszereznem majd az új házba, és kész is az állatkertem.

u.i.: Az állatkertről jut eszembe, szombaton voltunk a Doué la Fontaine-i állatkertben, ahol etettem zsiráfot (majdnem le is harapta az egyik ujjamat), a majmok meg egyáltalán nincsenek ketrecbe zárva. Meg a flamingók se. Meg a kecskék se.

2010. február 12., péntek

home sweet Saumur

Nos, azt hiszem ma vettünk egy házat. Mindenkitől ezúton kérek elnézést a megválaszolatlan levelekért, kommentekért és díjakért, de az elmúlt hetekben tökéletesen beszámíthatatlan voltam (és az elkövetkezendőkben is az leszek). Ráadásul még csak az elején tartunk a papírmunkának (már egy hónapja tartunk az elején, és még hátravan kettő), pedig ma déltől kettőig mást se csináltunk, csak papírokat írtunk alá egy irodában, nem hiszem, hogy valaha is aláírtam ennyiszer a nevem életem eddigi 28 éve alatt.

Elgondolkoztató momentum:
Amikor az adategyeztetésnél az ingatlanospasi felolvasta mindannyiunk adatait (érts a mindannyiunk alatt a dokit, a mamzellt, az extulajdonost, az extulajdonosfeleségét, és anyáink nevét három példányban), annál a résznél ahol a születési adataim következtek, az ingatlanospasi felnézett rám, és ezt kérdezte:
- ááá... Budapesten született?
- Igen.
- A pesti vagy a budai oldalon?
- ööö...???!!!
A hebegés után persze válaszoltam, majd napirendre tértem a dolog fölött. Aztán késve beesett az irodába az extulajdonos, kezdhettük újra az adategyztetést, és akkor történt, hogy annál a résznél ahol a születési adataim következtek, az extulajdonos felnézett rám, és ezt kérdezte:
- ááá... Budapesten született?
- Igen.
- A pesti vagy a budai oldalon?
- &*@#..??!!

Namost akkor két kérdésem van: (1) Honnan ilyen jól értesült minden francia ember Budapest történetét és földrajzi fekvését illetően, (2) Miért nyugtatja meg a lelküket, ha tudják, hogy egy fiatal kis magyar nő a pesti vagy a budai oldalon született-e meg? Ilyet még Magyarországon se kérdezett tőlem soha senki...
A válasz egyébként a pesti oldal, a Szabó Ervin Könyvtár közvetlen tőszomszédságában születtem a Baross utcában, bizonyára ezért vagyok ilyen mániás könyvmoly.
Genius loci.