jó kritkát olvasni jó...

Végre megjelent az Ottolina is, és végre nekem is jutott egy példány belőle.
Eddig ez a fordításom aratta a legosztatlanabb tetszést (mármint nem fordításminőségileg, hanem mint könyv, amit valaki más írt), és igazából én is ezen röhögtem a legtöbbet, mert cuki. Még a Pável is - akiről pedig jól tudjuk, hogy éppenséggel nem szórja szanaszét a dicséretét, mint valami cukrosbácsi a franciadrazsét, ha irodalomról van szó -, szóval még a Pável is azt mondta, hogy idézem: "Módfelett bűbájos". Szórul szóra ezt mondta. Pedig ilyeneket én szoktam mondani.

Vegyétek és olvassátok, főleg a képfeliratokat, a tesztporontykák odavoltak tőle. Minden könyvesboltban kapható.

u.i.: utálok viccet magyarázni, úgyhogy csak remélni tudom, hogy mindenkinek leesik majd, hogy a Függönyigazgatóság az az, aki a függönyt igazgatja. A Ruhabehajtó vállalat meg az, aki a ruhát hajtogatja be. Már tudniillik a szekrénybe. A K.F.T. pedig a Kilincs Fényező Társaság. A Shika-Mikah pedig a... na jó befejeztem...

forró...

Ezek nem hazudtak, tényleg 39 fok van. Pihegek. Az ember nem is hinné, hogy még a füle mögött is melege van, míg át nem törölte egy jégbe hűtött kendővel. Kész felüdülés.

Isten áldja Lukréciát és az ő cink-oxidos dezodor recipéjét. Egész nap patakokban folyik rólam az izzadság... eh, elnézést, egy hölgy sosem izzad, csak felhevül - szóval egész nap patakokban folyik rólam a felhevültség, de a hónom alja friss citromtól és rózsafától illatozik (le veled szódabikarbónás deó!). Igaz, hogy minden más részem úgy szaglik, mint a pumaketrec, úgyhogy finoman szólva is kétes a gyönyör, de a dezodor, az ma is bizonyított.

prevízió...

Hirtelensült Mamzi sok hagymával és rósejbnival.

Tegnap még majdnem fáztam, ma meg épp csak egy paraszthajszállal vagyunk 39 alatt, holnap meg... borzalom. Nagy segítség ilyenkor a jégbe hűtött kendővel való kitartó türülgetés...
A két nap alatt végbemenő 16 fokos hőmérsékletcsökkenés meg még cifrább, Isten óvja az időseket, a szívbetegeket, és a fejfájósokat! ...meg engem...

nyuszkók...

Megnéztem egy részt abból a playboy-nyuszis valóságshowból, amiben három szöszi él együtt valami hatalmas udvarházban azzal a randa vén kriplivel. Hát... mint egy Barbie-world karikatúra. Bugyirózsaszínűt rókáztam tőle, csillámporral.

megint Bretagne, mindig Bretagne!

Itt az idő. Idén is meglepett az ismerős érzés, amikor nem bírok másra gondolni, mint az óceánra. Kell nekem az óceán, kell a sós víz illata, kell a szél, kell a szikla, kell a végtelen. Úgyhogy irány Bretagne, mint mindig! Most hosszabb útra nincs lehetőség, kell a szabi máskorra, úgyhogy csak egy egyéjszakás kis kiruccanást teszünk majd júliusban Franciaország legcsücskébe, a legislegcsücskébe, oda:

Sőt, egészen pontosan ide:

...de annyira ide ám, hogy a hotel rajta van a képen... bezony!

Igen, majd' beleőrülök a gyönyörűségbe!
(jaj, csak le ne essünk a térképről)

live, love, laugh...

Az este sehogysem bírtam elaludni, mert egyáltalán nem voltam álmos, és épp azon gondolkodtam, hogy vajon mikor fogok végre elaludni, mikoris azon vettem észre magam, hogy egy erdő közepén ülök a mohos fatörzsön, békakirályfis pizsiben, lábamon az új nyári topánommal, kezemben a kézimunkámmal, és türelmesen várom, hogy végre elaludjak. Ekkor éles női logikával rájöttem, hogy ha egy erdő közepén ülök a mohos fatörzsön, békakirályfis pizsiben, lábamon az új nyári topánommal, kezemben a kézimunkámmal, és türelmesen várom, hogy végre elaludjak, akkor feltehetően már rég elaludtam. És akkor felébredtem. Reggel volt.

ez az új nyári topánom
teljesen rózsaszín és teljesen virágos