Könyvmoly vagy vagy vadmeggymag vagy?

Elárulom Nem árulom el, hogy mindketten Moly-pólót viselünk. Nekem nagyon-nagyon tetszik, és gyönyörűen festek benne, és szerintem a doki is, őszerinte viszont ez annyira ciki, hogy még a szemetet is csak úgy hajlandó kivinni a folyosó végéig, ha előbb egy pulcsit húz magára. Mert ha mondjuk fekete alapon lenne, és kis kalózkoponyák meg lábszárcsontok futnának körbe rajta sorminta jelleggel, akkor még csak-csak, de ez, ahogy ilyen regényes hófehérkehófehéren és tündérszoknyakéken lebegi körül marcona férfitestét, hát ez így vérgáz. Megfenyegetett, hogy ha valakinek el merem árulni, hogy házon belül egy pirospöttyösruhás szőkefürtöcskés lánykagyrémes pólóban glasszál, akkor ő meg majd elárulja, hogy... de ezt meg én nem árulom el. Mindazonáltal igen kényelmesnek találja.

Lepkepillangó...

Ma szanaszét varrtam magam az új varrógépemen.
Originális Singer! trallala....

Pusziktól cuppogósat!

Mákos-mazsolás Karácsonyt kívánok mindenkinek, zöldes-aranyost, piros szalagosat, fahéjillatút, szegfűszegest, narancsosat, hótakarósat!

Van egy farmom, meg egy ranchem is...

Olyan jól belejöttem a kertészkedésbe, hogy mostmár virtuálban is nyomom a fészbúkon. Az új hobbim roppantul addiktív, amióta játszom például egy sort sem olvastam, de mondjuk enni se nagyon ettem, a karácsonyi készülődés meg teljesen háttérbe szorult (még jó hogy az idei Nagyságos Mamzi-imidzsemnek amúgy sem árt egy kis elegántos hanyagság), és a dokit se sokat láttam, bár ő is igen belemerült valamibe, úgyhogy talán nem is hiányzom neki (csak egy kicsit). Ő például még fürödni is elfelejtett két napig - én észre se vettem, de egyszercsak azzal pattant föl, hogy már nem bírja elviselni a hónaljának szagáját (apropos, vajon hol lehet a hón?), és bevonult a fürdőbe, én meg addig megetettem a teheneket.

Szóval ezt a játékot nem ajánlom házassági válságban gyötrődőknek, se kétségbeesett facéroknak, mert tuti csak ront az állapotokon, azonban hiszem, hogy a mi sziklaszilárd kapcsolatunk ezt a zökkenőt is át fogja vészelni, mert még marhára nem untam meg a vetést-aratást, meg hát ugye a doki is belemerült abba az izébe (valamit eszeveszetten programoz), így talán még van időm, mielőtt nyafogni kezd, hogy nincs tiszta gatyája...

Addig is kapálgatok, magot szórok, betakarítom a termést, gondozom az állatokat, pénzt keresek, befektetek, csinosítok... és elfelejtek válaszolni az összes levelekre.

Így nézett ki a farmom tegnap. Ma már teljesen másmilyen, mert huszonötezer petákért új parcellákat vásároltam.A ranchem meg ilyen nagyon szép, ez is klassz játék (CountryLife a neve), bizonyos szempontból még jobb is, mint a FarmVille, szebb a grafikája, és összefüggőbb is, viszont lassabban lehet vele haladni.

Hull a hó és hózikzikzik...

Nem hiszek a szememnek! Ez az ötödik tél, amit itt töltök, de még egyszer se, de igazán egyetlenegyszer sem esett hó decemberben! Na nem térdig érő hótakaróra kell gondolni, de azért már egész tisztességesen szállingózik... Csuda boldogságos látvány!

lőttem egy utcaképet, Vigyorival a háttérben persze...
(kattintásra nagyobb is lesz)
mindig úgy vigyorog, ha hull a hó és hózikzikzik...
Egyébként azok a romok ott a háttérben nem csak amolyan holmi romok, hanem történelmi romok, ott húzódott ugyanis a középkori városfal, amíg ki nem nőtte Saumur.

Munkaköri babusgatás

Most ez a kedvenc blogom: ZooBorns

Ha beleírnám az önéletrajzomba, hogy már több mint egy éve életben tartok egy teknőcgyereket, és egy másikat is legalább egy hónapja, akkor vajon fölvennének állatbébi-simogatónak a doué-la-fontaine-i állatkertbe?

Chanel Nº5

Az anyukám mindig ezt a parfümöt viselte amikor igazán-igazán elegáns ruhába bújt, és ujjára húzta a szépséges gyémántgyűrűjét, és olyankor én mindig megbabonázva bámultam az én szépséges nagyvilági mamámat, ahogy ül a hófehér öltőzőasztalánál, és sminkeli az arcát, meg parfümöz, és minden porcikámmal olyan akartam lenni, mint ő. Sokszor kértem is az apukámat, hogy nekem is ajándékozzon egyszer legalább csak egy icipici palack Chanel Nº5-öt (mert a delnő-létet is el kell kezdeni valahol), de ő mindig határozottan kijelentette, hogy szó sem lehet róla, a Chanel Nº5 nem kislányoknak való, hanem Nőknek, és pláne nem az apukájuk szokta megvásárolni nekik. Ilyet egy Férfi ad Asszonyának, A Nőnek, akit imád, és akit a tenyerén hordoz.

Szóval épp ezt meséltem a dokinak tegnap a torta fölött, hogy lássa, hogy mennyire de mennyire örülök a parfümnek, amit kaptam tőle, ő pedig végignézett rajtam: mogyoróbarna hajzuhatag (melybe egy tucat lufit kötöttem mindenféle formában és színekben), ünnepi öltözet (ami ugyan a szivárvány minden színében pompázott, de nagyviláginak vagy elegánsnak távolról sem volt mondható), finom bokák (sárga-piros kockás térdzokniba bújtatva), hófehér kacsók (melyben egy pohár tejet tartottam, benne négy darab különböző színű szívószállal), és somolyogva ezt mondta: "Hát igen, apósomnak igaza volt, tényleg nem kislánynak való, de én hajlandó vagyok megelőlegezni neked a bizalmat..." Pfff... :-D

bárcsak tudnám...

hogy ki a Cudaraszpik...
A stat szerint ő az egyik leglelkesebb olvasóm, de blogját úgy őrzi a Blogger, mint az Édenkertet a kérubok.

Paperwhite Narcissus

Így kivirágzott a nárciszom. Decemberben. Ráadásul még csak három hete ültettem el. Pont a szülinapomra fog teljesen kinyílni, hát nem kedves tőle?

annak a pimasz fráternek...

...volt mersze azt mondani, hogy én harminc éves vagyok! Ilyet, kérem, még soha életemben nem mondtak nekem! Harminc! Holott technikailag véve még négy teljes napig 28 se vagyok, és azután is még évekbe telhet, mire harminc leszek. Legalább négy-öt évbe, de a hat sem kizárt. Ráadásul ezt úgy mondja, mintha ő még csak egy nyikhaj legényke lenne, nem pedig majdnemnegyven! Óóó, a czudar!
Persze azt állítja, hogy csak azért mondta ezt, mert éppen nagyon féltem a Motoszkálótól meg a Reccsenőtől, és hogy a füstölgésemből ítélve sikerrel is járt a gondolatelterelő hadművelet, na de akkor is, éjjel egykor ilyet mondani! Szép kis férj, mondhatom...

a karácsonyi menüről...

A Rebelle már itt számonkért, hogy mér' nincs kaja, elvégre ilyenkorra már mindig túl vagyok egy-két karácsonyi elő/főpróba főzésen, miegymáson. Nos, azér' nincs kaja, mert idén nem fogok a konyhában rongyolni naphosszat, hanem a Picard főz helyettem. Olyan leszek majd, mint egy igazi Naccságos Mamzi, csak ülök a kereveten rózsaszínű selyempongyolában, bojtos-sarkos papucsban, talpig illatfelhőbe burkolódzva (Chanel Nº5), bebodorított fejfrizurával, és méteres czigaretteszipkával a kezemben (de czigarette nélkül) és a kisujjamat se fogom mozdítani, csak rámutatok a legkülönlegesebb mindenfélékre és akármikre, és már kész is a terülj-terülj asztalkám.
...
A doki azt mondta, hogy akkor ő meg cilindert ölt, meg talán hózentróglit is, de az még nem biztos.

__________
u.i.: Azért egy mákosguba erejéig lehet hogy mégis összeszedem majd magam, de csak azért, mert az biztos nincs a Picardban.

a H1N1-ről...

.
az oltást beadatni nem kell félnetek jó lesz

Mai különleges Központozd Magad-akciónk keretében a napi jótanácshoz 1 azaz egy darab vesszőt is mellékelünk, használja fel belátása szerint: ","
További szép napot!

A tegnapi rakott kelkáposztáról...

Hipochonder vagyok, ez tényvalóság, de nem öröklött a baj, hanem szerzett. Egész pontosan akkor szereztem be, amikor a férjemet is.

Mert hogy is volt ez régen? Ha azt mondtam az anyukámnak, hogy "Jajdefáj az egész kislány!", akkor ő megsimogatta a fejem és azt felelte, hogy biztos a rakott kelkáposzta* ülte meg a gyomrom, megy, főz nekem egy kamillateát, és ha azt szépen megiszom, akkor félóra múlva már nem is fáj majd. És voilá, úgy is lett.

De hogy van ez manapság? Ha azt mondom a dokinak, hogy "Jajdefáj az egész feleség!", akkor ő hatalmi szóval az ágyba parancsol, és elkezdi erélyesen nyomogatni a hasamat, meg kocogtatni a tüdőmet, és kihallgatni a szívverésemet**, majd fejcsóválva azt mondja: "Hmm...", meg azt hogy "Kéne egy vérkép."*** És ekkorra a szemeim előtt már lepergett az összes dr. House epizód, és biztosan tudom, hogy ez vagy rák, vagy bélcsavarodás, vagy perforált gyomorfekély, de minimum valami lappangó, titkos kór, ami csak egy tényfeltáró hasi műtéttel fülelhető le, netán agybiopsziával, és valószínűleg nemsokára zöld kiütéseim lesznek, és hupililát fogok pisilni, és biztos a rángógörcs is, és akkor halálra váltan, reckető kezekkel megyek főzni magamnak egy idegnyugtató kamillateát, és általában fél óra múlva már nem is fájok.

Ez egyébként most csak azért jutott eszembe, mert tegnap is rakott kelkáposzta volt ebédre, ha érted mire gondolok...
__________
*Nálunk a rakott kelkáposzta kevésbé diszkréten megfogalmazva annyit tesz, mint pukigörcs...
**Az első években meg voltam róla győződve, hogy ilyenkor nem is a szívverésemet hallgatja, csak egy kicsit cicizni akar, de mostanra már tudom, hogy tényleg komolyan veszi a dolgot. Szemészként ritkán van alkalma belgyógyászati vizsgálódásokat folytatni, pedig egykor az is nagyon érdekelte, így most jobb híján rajtam gyakorol.
***Amióta házasok vagyunk, már több liternyi vért csapoltatott le belőlem mindenféle vérképek kedvéért, de én ezt elég lazán veszem, mert így legalább nem lustulnak el a vérképző szerveim.

hüllőházi tréfa...

A Dudornak meg új hobbija van, felkapaszkodik a kisbarlangja tetejére, és bázisugrik róla, amit ugyan eddig is csinált, de mostanában a Hupli reggeli körsétájához igazítja az ugrás idejét, ügyesen kiszámítja, hogy mikor ér a Hupli a barlang bejáratához, és pont akkor ugrik rá.
A Hupli meg bosszúból hajnalban kel, és addig döngeti a falat a páncéljával a Dudor közvetlen közelében, míg egész biztosan ki nem kalapálja az álmot a Dudor szeméből (s egyúttal a miénkből is...).

Elkiabáltam azt a béke dolgot, tovább folytatódik a Nagy Teknőcháború, és mondhatom ezek a nőszemélyek aztán cseppet sem válogatják meg az eszközeiket, ha ki kell szúrni a másikkal! Szégyen és gyalázat...

drámai változások...

Jól egymás mellé tettem a két képet, már t.i. a múlt hetit és a mait, mert ha nem a saját szememmel látnám, komolyan el sem hinném.

A hagymákok növekedése egyetlen picike hét alatt!

Valami elképesztő iramban nőnek a fehér nárciszok, olyan bimbók vannak a szárakon, amikből már szinte kibuggyan a virág, legkésőbb vasárnapra szerintem ki is virágzanak majd. Szegény sárgák, meg a jácint nagyon lemaradt valahol az alvégen, esélyük sincs felzárkózni, bár nem is tűnik úgy, mintha annyira törnék magukat érte. Na persze nem hajtja őket a tatár, karácsonyig még ráérnek, de azért a fehérekre nagyon büszke vagyok, minden reggel tízkor lemérem őket mérőmadzaggal, meg este tízkor is, és volt olyan nap, amikor 12 óra alatt valami két és fél centit nőttek. Azt kell hinnem, hogy ezek tényleg jól érzik magukat nálam :-)