pique-nique...

Ma szanaszét kertészkedtem magam, ültettem sarkantyúvirágot, meg sokszínű petúniát, meg folytontermő epret - már alig várom hogy folyton teremjen - meg fehérmindenféle keveréket (lásd odalent), és végül valamit, ami nem tudom micsoda magyarul, de a francia neve lefordítva annyit tesz, hogy "fekete szemű Zsuzsánna".
És még holnap is lesz nap...

az a bizonyos kert, ahol a tündérmesék teremnek...

Itt egy kép a kedvenc csücskéről a kertemnek, a szerszámoskamrával meg a sövénnyel. Így is nagyon bájos, de a kamra ablaka alá abba a virágládába képzeljél el temérdek égővörös muskátlit, az oldalára meg kampókon felaggatható virágkosarakat telistele még nem tudom mivel, az ajtó fölött meg levendulacsokrok száradnak majd. Megvan? Hát ez most csak egy amolyan "ilyen volt"-fotó, egy-két hónap múlva még vissztérünk a témára...Ez meg a másik kedvencem, még nem sikerült kifürkésznem, hogy ide kik vették be magukat, de majdnem biztos vagyok benne, hogy vagy tündérek vagy törpék.

új cím, új matrica, új szavazás... avagy megint csak a rizsa

Itt az ideje, hogy új címmatricákat csináltassak a leveleimre, úgyhogy elhaladtam arra a weboldalra, ahol másfél éve találtam a bojtos-papusosat. Gondoltam majd jól keresek magamnak egy másikat, pláne hogy most csak 5 euróért vesztegetik 140 darabját, de épp csak azzal nem számoltam, hogy közben feltúrbózták a kínálatot. Komolyan, ezeknek teljesen elment az eszük, már valami hatezer féle matricából lehetetlen válogatni. A múltkori szavazásnál csak kilencből nem tudtam választani, most meg 26-ból nem bírok. Már ott tartok, hogy választok legalább négyfélét, és minden évszakban más mintát használok majd.

Tehát itt van a versenyben maradt huszonhat, várom a szavazatokat:Az elmúlt másfél évben ugye ezt használtam, de egy kicsit már meg is untam, nomeg a nyakamon is maradt belőle pár tucat, úgyhogy megkérdezem: nem kell valakinek durván sok bojtos-papucsos matrica? Le lehet vágni a nevemet és a (volt) címemet róla, és remekül használható iskolai asztallap vagy begipszelt kar/láb kicsicsázására. Hm?

címváltozás...

Mától hivatalosan is új címünk van, úgyhogy aki igényt tart megváltozott postacímünkre, az emilben beadhatja kérelmét. Mostanmár nem Saumurben lakunk, hanem Saint-Lambert-des-Levées-ben, ami tulajdonképpen az agglomerálódott Saumur.

Ma voltunk a jegyzőnél a végleges átírásra, meg kifizetésre, meg a kulcsokért, de annyit beszélt az a nő, hogy azt hittem holnapig haza se jutunk - vetted? haza! -, de egyszerre csak kifogyott a szuszból, és szélnek eresztett bennünket. Hazafelé utunkban - vetted, hazafelé! - meg az egyik kertben láttunk egy szamarat meg egy malackát, amint a legteljesebb egyetértésben turták a földet, ezt jó jelnek vettem. Aztán hazaértünk - bizony! haza! - és bebóklásztuk a házikónkat, meg a kertet is, ahol szám szerint 5 darab fának mutatkoztam be (köztük van egy cédrus is...!), egy négyzetméternyi gyöngyvirágnak, egy levendulabokornak, és kábé 100 négyzetméternyi mindenféle más fűnek és bokornak, amikről sejtelmem sincs hogy micsodák, de nagyon virágoznak.

A konyhában van beépített baguette tartó. A nappaliban meg kandallópárkány.

cacao finom...

Tudod, vannak azok a régi hirdetések, amiket képeslapokon, hűtőmágneseken, meg poháralátétekre aplikálva árulnak itt-ott - nagyjából mindenhol a világ boldogabbik felén -, és amiket egyesek szenvedélyesen gyűjtenek 15 éves koruk óta, amióta csak először pillantották meg őket Londonban, és amit Franciaországba való költözésük után is lelkesen vásárolnak - nem'tom kik ezek az egyesek, vagy valakik, vagy valahová mennek. Nos, ma az egyik egyes ezt találta a Puy du Fou-ban: