2009. április 25., szombat

Megtaláltam...

...a tűt.
Az ebédlőasztal terítője alatt(!) volt. Sehogysem bírok rájönni, hogyan kerülhetett oda.

Ja, és ha valaki nem tudná, a DMC blanc, a B5200 és az 5200 három tökre különböző hófehér árnyalat. Én tudom, mert most fogyott el a B5200-am, és nem bírom folytatni a hímzést, mert nem lehet kapni belőle többet, és hiába rendeltem a neten négy rollnival is, a B-t lespórolták róla, és az 5200-as teljesen más. Az ember naívan azt hinné, hogy a hófehérség nem fokozható. Hát de.

2009. április 23., csütörtök

Mindjárt eldobom az agyam!

Közel száz dollárokba kerül. Túl sok mani. De akarom!

De nem kapom meg. Egyelőre.
(A kép linként funkcionál a többihez. Csak erős idegzetűeknek.)

u.i.: látod azt a tyúk alakú tojástartót a háttérben? Na nekem is olyan van, csak az enyém formásabb pipi :-D
Jablonkai Anka a neve.

2009. április 18., szombat

Elvesztettem...

...egy tűt valahol a halószóbában, és most folyton riadozom, hogy nem a doki talpában fogom-e viszontlátni. Előre figyelmeztetni sem merem, mert ő erre egy kicsit... hogy is mondjam... kicsit érzékeny. Nem akarok kitérni a részletekre, de nem ez az első tű, amit házasságunk alatt elvesztettem a lakásban, és amit ő talált meg a talpával. Már minden négyzetcentimétert átkutattam, és sehol semmi, úgyhogy az is lehet, hogy simán bepaskoltam a párnába, és reggel az arcomból/fülemből/szememből/orromból szedem majd elő. Most majd aludni se merek. Csupa kaland az életem.

Az az egyetlen vigaszom, hogy nem varrótű volt, hanem hímzőtű, ami kicsit vastagabb, és nem úgy hatol a talp bőrébe, mint kés a vajba.

Most hogy jobbára az ágyat nyomom (erre se akarok kitérni, kicsi de annál fájdalmasabb baleset ért), rendszeres kéjutazásokat teszek a hardanger és az azsúrozás világába, meglepő sikerrel, sokkal könnyebb, mint hittem. Az azsúrozást mindig túlmisztifikáltam kissé, most meg már cifrázni is merem, de arra még nem szántam rá magam, hogy a négyzetekből tényleg kivágjam az anyagot, viszont könnyen el tudom képzelni milyen szép lenne lukakkal...



A szemem több dioptriát romlott, amióta hófehérrel hímzek habfehérre, de tökre megéri, bár hosszútávon mégis csak maradok a keresztszemnél, egészen addig, míg ilyen nagy gyönyörűségemet lelem hagyományos francia minták kikszezésében.
Az az egy bajom, hogy a hímzéstől eltekintve ritka nagy varróantitálentum vagyok, mondjuk fel tudok varrni egy gombot, és a pelenkaöltésem sem tántorog már úgy, mint egy részeg kocsis, de itt ki is fúj a tudományom, úgyhogy hiába állnak halomban a hímzések, egy darab semmit sem tudok belőlük varrni (varrógépem sincs, mert még zsenge kamaszkoromban bizonyítást nyert a tény, hogy engem körülvesz valami mágneses erő, ami azonnal rombolólag hat az összes közelemben lévő varrógépekre), márpedig én használni akarom őket, mert egy bizonyos szám fölött már irritálnak a keresztszemmel kivarrott képek a falon, én a fehérneműs zsákocskákat és minden más zsákocskákat, párnahuzatokat, dobozokat, védőhuzatokat stb szeretem, méghozzá szabálytalan lenvásznon, pirossal, fehérrel vagy kékkel varrva, mert én ilyen hagyományos vagyok, és alkalmazkodom a helyi viszonyokhoz.
Jó lenne ha valaki nyitna egy kis varrodát, ahol a felek ízlése szerint már kihímzett dolgokat állít össze a kis varrógépén, mert az rendben van, hogy lehet kapni lenvászon párnahuzatot prét à broder, de könyörgöm, hogy a csudába tegyek rámára egy bevarrt sarkot? Én fizetnék ilyesmiért, de tényleg.

2009. április 2., csütörtök

bookline...

Rendeltem, előre kifizettem bankkártyával. Stimmt.
Erre ilyen "megerősítő" levelet kapok:

Tisztelt X.Y.!
Rendelését munkatársaink összeállították, és ma este átadják a futárnak, aki hamarosan megkísérli kiszállítani azt.

M-e-g-k-í-s-é-r-l-i?! És ha nem sikerül, akkor az marad, hogy értékeljem az igyekezetet és az akarást, vagy mi? Hát ez most valahogy nem töltött el feltétlen bizalommal... Legalább úgy tehetnének, mintha a kísérletnél azért valamivel több esély is van rá, hogy megkapom az árut, amit már kifizettem, mert ez így első ránézésre olyan fifti-fifti.