2011. január 28., péntek

felgyújtanám ezt a betyár világot...

Jávor olyan elegántosan tudta ezt is..., nem?

2011. január 24., hétfő

a legendák szerint...

Biztos ami biztos, én borítok bele mindháromból.
hihihi... milyen tejjel próbáljam még ki?

2011. január 20., csütörtök

szépségem titkairól...

Eddig úgy tűnt nekem, hogy a házi kencefice-készítés legnagyobb kihívása a hidratáló krémek elkészítése, mivel ott zsíros-olajos alapot kell vízzel házasítani, és azok nagyon makacsok tudnak ám lenni, semmi pénzért össze nem keverednének! Persze vannak trükkök, amikkel ki lehet fogni rajtuk, de leírás után olyan bonyolultnak tűnt dolog, hogy mostanáig nem mertem próbálkozni vele. Mostanáig. Mert ma összeszedtem magam, és egy olyan leheletkönnyű, elefántcsontfehér és selyemsima nappali arckrémet alkottam, hogy azóta nem bírok betelni önnön csodálatommal. Ehhez képest az ajakbalzsam, a bibikrém, az orrkenőcs, és a golyós dezodor csak jujjgyakorlat volt. A hintőporról nem is beszélve.

Csodálatos hatóanyagokból állítottam össze, 100%-ban természetes összetevőkből kevertem: pamut olajat, brazil dió vajat, rózsavízet, rozmaring illót vegyítettem és immortelle-t, a halhatatlanság virágának esszenciáját csepegtettem bele.

2011. január 19., szerda

c'est parfait!

Ez az az ország, ahol a web-butikulásnak is kultúrája van.

Pénteken rendeltem pár alapanyagot és eszközt a kenceficéimhez egy biokozmetikai webáruházból, és most jött meg a rendelésem. Az, hogy a dobozon belül mindent selyempapírba csomagolnak és beillatozzák, az az ilyen nőies témájú áruházakban (kozmetika, kézműves, főzőcskés stb.) alap. Sőt mi több, még én magam is beépítettem a személyes gyakorlatomba. Most viszont amellett, hogy selyempapírral bélelte ki a dobozt, és mindent csodás levendula illóolajjal hintett meg, még apró kis csillag alakú flittereket is szórt a tárgyak közé, és a rendelésen fölül még remek ajándékokat is mellékelt a csomaghoz: kaptam két illóolajat rózsaszín szaténzacskóban, méhviaszt 100 grammot (ami rengeteg, én az ajakbalzsamomhoz fél mokkáskanálnyit használok általában), két pamut-tasakocskát, ha ajándékba akarom adni valamelyik készítményemet, és csinos kis matricákat is, amiket ráragaszthatok a kenceficés tégelyeimre, és ráírhatom, hogy mi van benne, mikor készült, meddig használható fel. Hát kérem, ez kereskedés!

Borítékolhatják, hogy visszatérő vevő leszek.

2011. január 15., szombat

tavaszidéző...

Ha különösen szép zöldséget kapok a piacon, akkor sokat szoktam venni, és azt cselekszem, hogy uzsonnazacskókba porciózok zacskónként négy marék zöldbabot, két marék felkoczkázott újkrumplit, egy karika citromot, néhány gerezd fokhagymát héjában, lilahagymát, koktélparadicsomot, aztán utánaküldök még apróra vágott petrezselymet, két evőkanál olivaolajat, beleőrülök borsot, aztán lezárom a zacskót, összerázom, mint Krisztus a vargát, és végül az egészet becsűröm a mélyhűtőbe. Nem éppen a spanyol viaszkot találtam fel, de olyan jó érzés egy ilyen hideg-ragacsos téli napon előásni a hűtőből, fedeles jénaiba önteni, és megpárolni a sütőben, aztán megenni köretnek, vagy csak úgy magában, csudára illatos lesz tőle a ház, friss és üdítő!
u.i.: került poszt a Galagonyára is.
u.i.: aztán még egy.

2011. január 12., szerda

ma van...

...a blogom 51. havi születésnapja.
Holnap lesz a doki 40. születésnapja.

Ünnepelni jó, hej!

UPDATE:
Éééés... ma hazaengedik a dokit, juhéééé!

2011. január 11., kedd

a magánszféráról újra...

Na mondom. A tegnapi vacsora ugye üres tészta volt meg gépsonka. Ehhez képest a mai két főétkezés a változatosság jegyében zajlott, amennyiben ebédre üres félig főtt krumpli volt, meg gépsonka, vacsorára pedig üres főtt rizs, és persze gépsonka. Reggelire egy fél minibagettet kapott, egy darab sós(!) vajat, és egy evőkanálnyi málnazselét, ami cukor, zselatin és málnaaroma. No comment.

Azt pedig tegnap elfelejtettem beírni a posztba, hogy a fürdőszobában 50 euróért nincs se szappan, se törülköző, se papírtörlő, semmi. És nem elfelejtették feltölteni, mert még hely sincs neki, se egy fogas, se egy folyékonyszappan-tartály. Nesze neked kórházi alaphigiénia! Az állami szárnyban még steril dörzsiszivacsot is kapott a tusoláshoz. Egyre pipásabb vagyok erre lepra helyre. 50 euróért...

A fényképezőt persze sikerült itthon hagyni, de holnap majd becsempészem.

2011. január 10., hétfő

a magánszféráról...

A dokit (nem saját kérésére, sőt!) délután átvitték a kórház magánklinikai részlegére, mert az orvos aki kezeli, félállásban ott is dolgozik, és ott könnyebben hozzáfér. Csak a mihez tartás végett mondom, hogy ott a szobák 50 euróba (kb. 14 ezer forint) fájnak éjszakánként, de szó szerint fájnak (szerencsére nekünk TB-re megy, mivel nem mi kértük, hanem a kezelőorovs kényelme végett került át).

Most puccos egyszemélyesben fekszik (korábban kétszemélyesben feküdt...), ami teljesen rózsaszín (holnap lefotózom), egy ilyen szobában csak masnis kislányok és transzvesztiták érzik jól magukat.

Az ágy gombnyomásra vált pozitúrát, de a lámpát csak az ajtó mellett lehet fel-le kapcsolni.

Saját fürdőszoba tartozik a rózsalakhoz, de a fűtés nem működik kielégítően, két dunyha alatt didereg (vittem be még pokrócot).

Plazmatévé van a falon, de csak napi 2,60 euróért cserébe adják oda a távirányítót.

A személyzet elvileg jobban fizetett és kiegyensúlyozottabb, mint a másik szárnyban, ehhez képest a morcos nővér ezegyszer ugyan még hajlandó volt hozni a dokinak egy kancsó vizet, de felhívta rá a figyelmét, hogy a folyosó végén (kb 300 méter) van a csap, ott ő is fel tudja tölteni magának. Mármint a doki, a kis hátulgombolós réklijében, és az infúziós állványát görgetve csoszogjon ki, és töltse tele a köcsögöt, ha inni akar. Botrány! A másik részlegben minden nővér egy bűbáj volt.

Egy étkezésért - szemben az ingyenes állami kórházi részleggel, ahol étlapról lehetett választani, és ahol a már többször megregélt díjnyertes szakács csodáit kapják a betegek, ó boldog emberek! - itt 6,50 eurót kell kicsengetni. A doki mai vacsorája egy marék tűzforró üres tészta volt porcelántányéron, meg egy szelet jéghideg gépsonka, és nem túlzok. Ja, meg egy pohár víz, amiért kivételesen nem kellett személyesen gyalogolnom több száz métert. Ajvé!

És erre vannak olyan nagyra előkelőék! Blőőőe....

Vissza akarunk menni a proli állami részlegbe!!! De igazából inkább haza akarunk már jönni, és kész.

utálom a...

kórházat! nem engednek be a beteg kis dokikámhoz, csak délután, úgyhogy este nyolctól másnap egyig csak ülök és meredek magam elé, mint a kuka.

Utálom a Gilmore Görlöket is már, mert azt kapcsolom be éjszakára, de nem tudok tőle aludni. Ha viszont kikapcsolom akkor az éji neszektől nem tudok aludni, úgy félek. Ma éjjel majd más sorozattal próbálkozom. Kész szerencse, hogy szombaton mégsem kezdtem el a Düledék palotát olvasni, mert ha akkor jön rám ez a hirtelen egyedüllét, akkor inkább ott kuporogtam volna egész éjjel a kórház küszöbén, csak ne kelljen egyedül hazajönnöm éjfélkor a fekete ürességbe, képzeletem rémületes szörnyszülöttei közé.

A kórházi kaját viszont nem utálom, sőt mostmár lassan naplót fogok vezetni róla. Ámulat milyen finom, és változatos, és különleges! A kórházi szakács nemrég megnyert valami országos szakácsversenyt, és ettől újfent szárnyakat kapott. Emelt fővel menetel a Michelin-csillag felé, de akkor aztán tényleg önként befekszem legalább egy évre, és állami pénzen fogom végigenni egy mesterszakács kreálmányait. Reggeldélbeneste.

2011. január 6., csütörtök

csakúgy...

Régóta keresem ezt a videót, végre megtaláltam. Szerintem ez a legjobb a témában, remélem akad olyan errejáró, aki még nem látta. A feladat tehát az, hogy számold meg hányszor passzolja a fehér pulcsis csapat egymásnak a labdát.
Kíváncsi vagyok ki mennyit számol, úgyhogy ha beírnátok az eredményt a kommantok közé, az klassz lenne :-)

2011. január 5., szerda

izzik a galagonya...

Örömmel s ezúton értesítek minden kedves érdeklődőt, hogy hosszú tervezgetés után végre beizzítottuk a galagonyát, vagyis Stippivel és Sssajttal együtt hármasban megnyitottuk fitoblogunkat, ahol igyekszünk minden olyan hasznos dolgot összeírni mi tudható füvekről, fákról, egészségről, miegymásról, egyszóval ez olyan boszidolog lesz. Gyógynövények, fűszernövények, ehető vadnövények receptekkel, szemelvények nagyanyáink trükktárából, olykor szépirodalmi utalásokkal tűzdelve.
Stippi nemsokára a csipkebogyót, mint olyat járja körül, én a csíráztatásról írok majd (a hogyanokról és miértekről képekkel), a sssajt pedig még nem nyilatkozott, de az is nagyon jó lesz...

Szeretettel várunk mindenkit az Izzik a galagonya blogon!

(kedvenc magoncaim már az ülőfürdőben áznak)

2011. január 4., kedd

kék golyós...

Zaklatottságomat az is alátámasztja, hogy csak akkor győződtem meg a kupak helyénvalóságáról miután már megvakartam vele a hátam közepit. Nos, a kupak nem volt a helyén, így teljesen összefirkáltam vele a hátam közepit.

2011. január 3., hétfő

remekegő...

Visszacsináltam a legislegrégebbi Mekegőt, mert az volt a kedvencem. Mélyenszántóan magasröptű. Már ami a humort illeti. Magasan röpül benne minden mélyszántás, ugyanis. Széplélekbúvárfelszerelés. A választékosságból kifolyólag.