2010. március 17., szerda

gyilkosos...

ja egyébként meg ez: Index: Csak minden ötödik ember nem gyilkolna - 20 perc múlva kezdődik a kettesen, nagyon kíváncsi leszek...

UPDATE:
hu, nagyon megrázó volt ez a film, nem is tudok hirtelen beszélni róla. Reszket minden tagom.
Ez nem egy játék, hanem egy dokumemtumfilm egy játéknak álvázott pszichológiai kísérletről. Döbbenetes. Döbbenetes, hogy mik mennek már a tévében. Japánban vannak olyan műsorok - mutattak belőlük részleteket - ahol a játékosok büntetésből egy másik játékost tűzforró vízbe dobnak, meg egy átlátszó csövön keresztül egy lángoló labdacsot dobnak a szájába, meg a nőt bikinire vetkőztették, lufit húztak a fejére - úgy hogy elszorítsa a nyakát - és eszement erős levegőt pumpálnak a be a fejénél, hogy a szájára minél inkább rászoruljon a gumi. Azt ezek ott sikoltoznak a közönség meg röhög...
Meg Angliában volt olyan, hogy egy pasi élő műsorban oroszrulettezett, és annyit tettek meg a műsorkészítők, hogy nem egy az egyben élőben adták, hanem 4 másodperccel késleltették, hogy ha tényleg fejbe lövi magát, akkor az azért ne menjen le élőben.
Meg studióban, közönség előtt igazi holttestboncolás, úgy hogy a hulla nem is feküdt, hanem fel volt függesztve. A szerveit meg felszeletelték...
És ez még csak a műsor első tíz perce... rosszul vagyok.


Na mondjuk van abban valami különös csavar, hogy a televízió negatív hatásait vizsgáló dokumentumfilmet maga a televízió juttatja el az emberhez...

borsózöld nyeleslábos

Eleddig a legnagyobb zavarban voltam a leendő új konyhám dekorációjának központi témáját illetően, de akkor megláttam (és nyomban meg is vettem) ezt a bűbájos borsózöld nyeleslábost - fabogyóval! - és szinte rögtön szertefoszlott az a színtelen szürke köd képzeletem ege alól.
Sőt... nekilódult, újra száguld, hajtja az a régi láz... lalalala...

2010. március 3., szerda

szöszi...

Ma a doki rendelőjében alkalmam nyílt ismeretséget kötni egy ifjú hölggyel, aki nagy elmélyültségben majszolt valami bonbont*, amit először félrenyelt, majd csuklani kezdett tőle. Nagy jólneveltségében aztán minden egyes csuklás után hangosan elnézést kért a jelenlévőktől, vélhetően a keletkezett zajszennyezés miatt:
- Pardon, pardon! - mondta, s pukkedlizett is hozzá.
Hároméves volt.
_________
*meg is kínált a kis nyálmaszatos mancsából, én meg hősiesen el is fogadtam