2007. június 30., szombat

Titok, de én ismerem.

TŐLÜK meg mindig elsírom magam. Magamtól. Csak úgy jön, és nem lehet megállítani. Negyvennyolc év múlva majd elmondom mi a titkuk, addig úgyse hinne nekem senki, csak az aki maga is tudja, de annak meg nincs szüksége rá, hogy elmondjam. Elébb bizonyítani kell, az pedig mától számítva 48 év és 10 nap múlva lesz esedékes.

2007. június 23., szombat

keresőszó


Ezen a héten a keresőszók az általános divatposttéma, kapásból hat bloggert tudok felsorolni, aki arról írt a napokban, hogy milyen vicces keresőszókkal irányította blogjukra a delikvenseket a szókereső. Nos, én sem akarok kimaradni, úgyhogy íme az e heti kedvenc keresőszóm (a legalább négy újabb "micimackóval falatozok" után): keresőszó.
Igen, a keresőszó volt a keresőszó ózsőserek

2007. június 17., vasárnap

Változnak az idők...

Ezt a két hirdetést kiprintszkríneltem, mert egyik sem szokványos a maga műfajában.

Szal a Bookline bébipapit árul 0-24 óráig onlájn, várható szállítási idő 2-3 munkanap. Ühüm! Annyit röhögtünk ma ezen, hogy majdnem bepisiltem. De tulajdonképpen, ha jobban belegondolunk, ez a hirdetés brilliáns marketing startégiára hajaz, és általános társalgási témaként is bőven megállja a helyét, arról nem is beszélve, hogy mágnesként vonzhatja a látogatókat, akiket eddig, csakúgy mint engem, megzavart az a picike book szócska a Bookline elején, és azt hitték, netán könyveket árul a cég.
A bébipapi most csak 329 Ft./üveg + postaköltség... vajon külföldre is postáznak?

A következő sokkot pedig mindjárt az alatta lévő reklámon, az Ulpius-ház által újonnan kiadott Jane Austen életmű okozta, egy bikinis csajjal a Lady Susan című kötet borítóján. Ezzel még így önnmagában nem lenne baj, pláne ha figyelembe vesszük, hogy újabban Jane Austent "a legmodernebb nőíró"-nak titulálják (ami azért valljuk be, akkor is erős túlzás, ha csak úgy értették, hogy napjainkban is hordozhat aktuális mondanivalót az életműve). Az igazi ellentmondás azonban az összes többi kötet borítójáról visszaköszönő csinos kis régensség korabeli ruhákba öltözött párokat ábrázoló skiccekben keresendő, melyek az én világomban sehogyse férnek össze a bikinis Lady Susannal (ami ugyanúgy a sorozat része), ez utóbbi viszont Jane Austennel nem klappol, még akkor se, ha tényleg ő a legmodernebb nőíró. Fura na.

2007. június 14., csütörtök

GG


Aszongya a Rory: - Jól nézel ki Kirk.
Aszongya a Kirk: - Kösz! Ebben az öltönyben temették el az apámat.

Paul Anka meg halottnak tetteti magát ha találkozik egy másik kutyával, és elvből nem lépcsőzik. Tisztára, mint a Svihák.

23/5


A könyvesblogon láttam, és én is akarom!

Ha más is akarja, akkor itt vannak az instrukciók:
1. Ragadd meg a hozzád legközelebb fekvő könyvet.
2. Nyisd ki a 23. oldalon.
3. Keresd ki az ötödik mondatot.
4. Tedd közzé a szöveget a blogodon ezekkel az instrukciókkal együtt! (ha nincs blogod, ide is bekommantolhatod, érdekel mit olvasol)

Bevallom, egy kicsit csaltam, ugyanis a mellettem fekvő könyvből nem idézhetek, mert az egyelőre üzleti titoknak minősül szerződésileg, az eggyel arrébb fekvő pedig Susan Griffin, Le livre des courtisanes című műve, amit már hónapok óta hurcolok magammal, de franciául van is és nehéz is tök, még el sem jutottam benne a 23. oldalig, ahol az ötödik mondat 8 teljes soron át gyűrűzik, és csak azokat a szavakat értettem meg belőle, hogy, gazdagság és kurtizán, melyek persze maradéktalanul összefoglalják a könyv lényegét, de akkor se.
Ezért abból szedtem az idézetet, amit valójában olvasok, és biztosíthatok róla mindenkit, hogy ez a kötet is bőven karnyújtáson belül helyezkedik el, méghozzá az én karom nyújtásán belül, és mivel nem vagyok az a kifejezetten nyakiglábkéz, úgy is mondhattam volna, hogy fél méternél nem messzebb.

"Egyedül voltak, a gazda hátul motozott a söntésben, a nyerges felgombolta mellényét és ingét, s egy keblére akasztott viaszosvászon zacskóból nyolcvan márkát szedett elő, egyenként megnyálazva átszámolta a bankjegyeket, s átadta fiának a gondos intéssel, hogy takarékoskodjon, s ne engedje, hogy a nagyvárosi zsiványok becsapják."
(Márai Sándor: Eszter hagyatéka és három kisregény)

u.i.: na jó, mondjuk nyakigkéz az vagyok, nem születtem valami szörnynek, nekem is a nyakamig ér a karom, ha nem számítjuk például a vállamat vagy a hónomat a kettő között...

SW


Van egy olyan világ, ahol egy kezetlen-lábatlan embert, aki ráadásul negyed fokú égési sérüléseket szenvedett az egész testén, simán életben tudnak tartani, de egy terhes nőről csak a szülés előtt derül ki, hogy ikreket vár. Terhesgondozás az nuku, a Yoda meg szimuláns.

2007. június 9., szombat

Jó film?!... ja, annyira mint a Bárányok hallgatnak


Na megnéztem a Parfümöt, és be kell vallanom, hogy soha életemben nem láttam még ehhez foghatóan undorító és ostoba filmet.
Mindenhonnan azt hallottam, hogy milyen csodálatos film, parfümök világa, virágok, gyönyörű lányok, és egy fiú, aki csak a szeretetet keresi! Zseniális rendezés, magával ragadó történet, olyan mint az Amelie, kicsit elvont, de éppen azért maga az ÉLET, bla-bla-bla.
Dehát mi a franc jó ezen a filmen?! Könyörgöm a pasi mindjárt azzal kezdi a karrierjét, hogy megfőz egy macskát, aztán a film nagy részében párolt lányokból sajtolja ki a szagot, és nem mellesleg folyamatosan halál jár a nyomában. Na és a vége!!! A végén meg az az orgia végképp felnyomta az agyamat, pedig akkor még nem is sejtettem a legislegvégét: a pasi megeteti magát a csőcselékkel! Elevenen felfalják!!! Megeszik! Hogy lehet az ilyesmit csodálatosnak nevezni?! Meg magával ragadónak?! Tudom persze, a srác nem tudja mit csinál, hiszen ő csak az illatokat akarja elraktározni, és keresi az élet értelmét meg a szeretet... És akkor az már tökre rendben van, hogy ennek érdekében lányokat tesz el láb alól?! Hiszen valójában nem más mint egy pszichopata sorozatgyilkos, az író pedig, aki megformált egy ilyen alakot a képzeletében, szerintem még annál is betegebb. Azokat akik meg ezzel a sztorival úgy tudnak azonosulni, mint egy zseniális alkotással, inkább már nem is minősítem...
Már odáig süllyedt a világ, hogy egy történetben a rosszból lesz a jó, a jó meg büntetlenül válhat eszközzé a rossz kezében, és ez a néző szerint maga az ÉLET?! Mi van ebben a filmben, ami ennyire tudja manipulálni az embereket, hogy a hatása alatt még arra sem képesek, hogy átgondolják, valójában miért vagy kiért is lelkesednek annyira?! Elvégre a főszereplő nem egészen az a robinhoodi bűnöző típus! Azért az erkölcsi relativizmusnak is vannak határai, és ha ezek a határok végképp ledőlnek, akkor itt a vég.

Néhány szúrópróba-szerűen kiragadott blogos filmkritika:

"Félelmetesen szép, a hőssel együttérezni tudó film, ajánlom mindenkinek." - na pontosan erről beszéltem fentebb.

"A holttesteket Jean-Baptiste a parfüméria udvarán földeni el." - Barátom, ha már egyszer FiLmBlOg-od van, akkor ugyan tedd má' meg, hogy bele is pillantasz a kritikált filmbe. Mellesleg tanulj meg fogalmazni.

A Parfüm-öt el akarom olvasni( a film, hát na ez az mikor sóhajtunk egyet és jóleső érzéssel dölünk hátra ezekkel a szavakkal: "Imádok filmet nézni")

EZT inkább belinkelem, mert az Amelie Poulain / Parfüm párhuzamot még nem sikerült annyira megemésztenem, hogy méltatni tudjam.

"A legdurvább befolyásolás... Laure apjáé volt. Hogy az angyal-illat annyira magával ragadta, és szó szerint átírta a férfi érzelmeit, h képtelen volt kezet emelni lánya gyilkosára. Mondjuk, akkor tulajdonképpen a saját lányát támadta volna meg...." - érted egyáltalán, hogy mit beszélsz?

"Rendkívül jól tükrözi a kor borongós hangulatát és a kereszténység korlátlan uralmát Európa felett." - aham, volt benne egy pap.