2009. október 29., csütörtök

Saumur => Nantes => La Baule, és vissza...

Már egy jó ideje le volt fixálva, hogy mi fog történni ezen a hétvégén. Úgy volt, hogy szombaton elmegyünk Nantesba a Nagy Kacatvásárra, aztán hazajövünk, és a vasárnapot a legteljesebb lustálkodással és/vagy kacatrendezéssel töljük majd el a jövő munkás hét előtt.
Erre ma ebédnél az én szerelmetes uram és parancsolóm két falat között váratlanul elcsámcsogja, hogy ja, amúgy egész jövő héten szabin lesz, és nekem csak azért nem szólt eddig róla, mert elfelejtette, de szerencsére az egyik betege(!) emlékeztette(!) rá. Szóval mi lenne, ha a hétvégén leruccannánk az óceánhoz (úgyis folyton arról beszélek, megint kitört rajtam az óceánnézhetnék meg a világítótoronymánia), mivel ha már Nantes-ig elmegyünk, akkor az a maradék 50 km már nem számít, és ott is aludhatnánk egy-két napot.
Ezt így mondta bele nekem az arcomba, csütörtök délben.

Még soha nem volt ekkora halom szennyes a tartóban, megvettem az összes zöldséget a leveshez a hétvégére, vasárnap ünnep, ami azt jelenti, hogy mozdulni se lehet az utakon, és ami a legrosszabb: minden hotel csurig van óceánfetisisztákkal északtól délig az egész bretagne-i partvidéken.

Na jójó, nem azért mondtam mintha sajnálatot várnék, Isten szeret engem (csak tudnám mit szeret rajtam ennyire...), mert mindent pikk-pakk sikerült átszervezni: beüzemeltem a Gizit, mos mint a kisangyal, fől a leves, majd megy a fagyasztóba, a Dudort újra átszoktatom az utazóládájába, aztán holnap hajat mosok, fölmálházzuk a Döncit, és elrobogunk a naplementébe, jövő szerdáig ne keressetek.

A legjobb az hogy találtam egy csudaédes szállodát La Baule-ban, egész jó áron, és sikerült elcsípnem a legislegutolsó szobát benne, ezt a kulcsosat (további képek a szállodáról alant):...és új tapasztalattal lettem gazdagabb: online foglalásnál igazán nem érdemes elolvasni a vendégvéleményeket az adott hotelról, mert ezek a gonosz törpék egy csomó szép hotelről lebeszéltek, az viszont, hogy itt kevés a reggeli engem nem érdekel, 200 méterre van az óceán, ha éhen maradunk, majd lemegyünk a bícsre és horgászunk magunknak osztrigát. Bár bevallom kicsit aggaszt, hogy többen is írták hogy a szoba trés bruyante, főleg azért mert nem tudom mit jelent. Bár tudnám... Van valami ilyesmi nevű sajt is, lehet hogy sajtszagú a szoba? Na mindegy, szerintem azért a kulcsért tökre megéri büdizni egy kicsit...

2009. október 23., péntek

Két hónapja...

...még nem is tudtam kötni, most meg már van egy dögös sálam. Hand Made.

Amúgy van egy kreatív blogom is, csak szólok.

2009. október 18., vasárnap

A Képlet...

...című film már egy ideje várja itt a lejátszó tetején, hogy megnézzük, de mostanában nem voltunk abban a kimondott világvége hangulatban, hogy kedvünk legyen egy ilyen témájú filmhez, úgyhogy hanyagoltuk. Ma viszont megnéztük, bár ne tettük volna, a film maga felejthető és több okból is zavar, de a dátum a dátum! Kicsit meghökkentem, amikor a film egy pontján közelről mutatták a papírt, amin rajta van a dátum, hogy mikor hal meg EE, azaz Everyone Else: 10/19/09.
Abból, hogy ma 18.-a van, az következik tehát, hogy a film szerint holnap lesz vége a világnak, khm.

Arra gondoltam, megkérdezem a BZsófit, hogy náluk Új-Zélandon vége van-e már a világnak. Végülis ott már órák óta 19.-e van.
Tényleg, az ilyen holtbiztos naprapontos világvége jóslatok esetében milyen súllyal esik latba az időeltolódás?

Amúgy csak nekem tűnt fel hogy észrevétlenül kikoptak a főhős-megmenti-az-egész-világot-és mindenki-boldogan-továbbél-típusú katasztrófafilmek? Újabban mindenki csak sikoltozik bennük, fél, rohangál és vérzik, a főhős pedig lefekszik, és sorsába törődve várja a halált. Ami bizonnyal utol is éri, vagy ha nem akkor sem ő tehetett róla. Ha ez a választék, akkor én mégiscsak jobban szerettem amikor Bruce Willis egy szál atlétában pukkantotta szét a meteort.
_________
A HAri az előbb azt mondta, hogy akkor ő még gyorsan kieszi a maradék krémest a hűtőből, nehogy kárbavesszen... hihi

2009. október 10., szombat

piscine... V.

Az eddigi vízitorna edzések, amikbe - tegyük hozzá - majd' belehaltam, csak közepesen gyenge ugrabugrának tűnnek a maihoz képest. Ma ugyanis súlyokat kötöztek a csuklónkra és a bokánkra. Olyan voltam mint egy vasmacska.

Nagy élet volt egyébként ma az uszodában, a kismedencében bölcsistornát tartottak 3-4 éveseknek, ami úgy néz ki, hogy ütemre csapkodják a vizet a bébiszalonnás kis karjaikkal, és bújócskát játszanak az úszó műanyagházikók között (komplett lebegő vízifalu van ott felépítve házsorokkal, parkkal, városházával), és visítanak ahogy a torkukon kifér. A nagymedencében meg a helyi szinkronúszok tartották az edzésüket, mindegyik kislány ugyanúgy nézett ki, és nagyon ügyesen mozogtak, roppant inspiráló volt. Sohase tudtam hogyan tanulják meg, hogy mikor kell egyszerre kidugni a lábukat a vízből tökegyenesen és spiccelve, miközben fejjel lefelé lebegnek a vízben, de erről a rejtélyről is lehullt a lepel végre: az edzőjük egy fémrudat állított be a medencébe, és azon kalapált le nekik mindenféle morzejeleket. Jó ötlet.
__________
Nem tudtok valami jó kis házi hajpakolást száraz fejbőrre?

2009. október 8., csütörtök

Skacok!

Mi a frász az az ólajtó?!
Tudod, "akkorát esett, mint az ólajtó..."

Sohase értettem ezt a szót, de ma belém hasított a gyanú, hogy netán itt simán csak egy ól ajtajáról van szó, és igazából semmi köze holmi nagyranőtt olajpocsolyához? Ennyire egyszerű lenne?
Csak azért kérdezem, mert volt már ilyen velem korábban is. Például amíg ötödikben meg nem láttam először egy ceruzarajzot a trójai falóról, addig arról is azt hittem, hogy valami nagyon éhes óriás-féle...