2008. február 21., csütörtök

szürkehályog...

Ma operálunk először abban a hiper-szuper, über-akadálymentesített vadiúj műtőben. Nagyon izgulunk.

2008. február 15., péntek

Következő blog»

Olyankor, mikor hirtelen kedvem szottyan ámulni és bámulni, nekiállok nyomogatni a Következő blog feliratú gombot a blogom fejlécében, és bekukkantok az aktuális szomszédokhoz:

Ma például találtam egy átlagos mama-baba blognak tűnőt az usából, sok fotóval a babáról és mamáról, virtuális kis vonalzókkal, amik mérik hogy hány foga jött már ki a kicsinek, mióta szobatiszta, mikor lesz a következő szülinapja, egy másik pedig napról-napra visszaszámol, hogy hány hónap múlva jön haza apuci Irakból.

Aztán van egy olyan is, amit egy férfiember ír, aki 1982-ben egy szál csónakon hagyta el Vietnámot, Indonéziába ment, ott menekülttáborban élt évekig, aztán valahogy kikerült az Egyesült Államokba, ahol pap lett, és most misszionárius Equadorban.

És ezek csak cseppek a tengerben.

Mindig úgy felhúzom magam A fekete város végén. Remélem jól szörnyethalt az a szemét Fabricius!

2008. február 10., vasárnap

Update: orrlikdugesz

Nem csak a képzeletemben létezett ám az az orrlikdugesz, és ezt azért állíthatom ilyen biztosra, mert az éjjel, sok viszontagság után végre-valahára kiugrott!

Hajnali háromig vártam a sós víz hatását és számoltam a báránykákat, de ez a harmadik álmatlan éjszaka végleg cselekvésre késztetett, úgyhogy felkeltem, és megettem egy egész hagymát, aztán utánaküldtem még egy evőkanál erős tormát és ugyanannyi dijoni mustárt, aztán ettem még egy adagot belőlük, ezúttal összekeverve koktélnak, hogy még ütősebb legyen, de még csak a könnyem se csordult ki tőle, még az ízét sem éreztem egyiknek se. Na akkor kattantam be, és elkezdtem frissen őrőlt feketeborsot tuszkolni az orromba, meg holland kakaóport, meg finomlisztet, de nem sikerült tüsszenteni, aztán csak fújtam-fújtam ahogy csak bírtam, de azt azért abbahagytam, mielőtt agyvérzést kaptam volna.
Végül gondoltam hogy ennek a kamillateás inhalálásnak adok mégegy sanszot, elvégre az sem árt ha megiszom, meg egy kicsit borogatom vele az arcomat és a szememet, úgyhogy bekapcsoltam a Váratlan utazást, és elmerültem a lábosban. Aztán annál a résznél, amikor Sara és Felix úgy dönt, hogy a nagybátyjuk vámpír, és elkezdik figyelni rajta a vonatkozó tüneteket, én éppen vattával próbáltam teát pumpálni az orromba, és akkor tüsszentettem egy akkorát, hogy azt hittem, hogy az agyam is kirepült a helyéről - különben ez volt az első tüsszentésem már három napja - de miután megvizsgáltam a zsebkendőt, kiderült hogy mégsem az agyam volt az, hanem az a gusztustalan sárga, hatalmas kemény váladékcsomó dugesz, és 15 csodás másodpercen keresztül teljesen tisztán tudtam lélegezni az orromon keresztül, majd további 15 másodperc alatt visszafejlődött egy másik dugesz, én legalábbis ezt hittem, és rezignáltan kezdtem keresni egy elég éles kést, gondolván, hogy a további dugeszoktól egyszerűen megszabadulok az orrommal együtt. Szerencsére erre mégsem volt szükség, mert hirtelen elkezedett zubogni a könny a szemeimből, de szó szerint zubogni, és hirtelen kilencet hapciztam egymás után, és utána se kaptam levegőt, de az már másféle dugulás volt, gondolom sokkot kapott a nyálkahártyám, és legalább az ötszörösére duzzadt.

A éjszaka levezetéseképpen még áztattam egy kicsit az arcomat a kamillateában, és literszámra ittam is a frissenfőttből, és lassan-lassan elkezdtem újra lélegezni, és sikerült aludnom is egy kicsit. Most állandóan pipilni járok, fáj a fejem, a torkom, az orrom, a szemem, a fülem és a tüdőm, és egy kicsit még mindig lázas vagyok, de részlegesen újra kapok levegőt csukott szájjal is, és most előszőr érzem napok óta, hogy azért lehet hogy mégis megmaradok.

2008. február 9., szombat

Tapasztalatban szerzett tudásim összefoglalásárul

A 2008. évi influenzajárvány franciaországi változatának (a szokásos tünetek + enyhe kötőhártya-, és középfülgyulladás) elszenvedése során az immáron 72. órája bedugult orrlikak kidugítására a következő módszerek bizonyultak abszolút sikertelennek:

- mentolos orrkenőcs
- kamillateás inhalálás
- szénsavmentes ásványvíz fecskendézése az orrlikakba
- szénsavas ásványvíz fecskendezése ugyanoda
- citromlé fecskendézése ugyanoda (a várakozással ellentétben nem oldja fel a orrlikdugeszt, fokozottan ellenjavalt)
- extra szűz olivaolaj fecskendezése ugyanoda (a várakozással ellentétben nem csusszan ki tőle a orrlikdugesz, ellenben enyhíti a citromlé okozta pokoli kínokat)

Még hátra van a sós vízzel való gargalizálás, valamint az őrült feketeborsos kezelés, hátha a megnövelt nyomáskülönbség és a nyálkahártya erőteljes izgatása egyszeriben kiröpíti majd az orrlikdugeszt.
A következő részben referálunk a hátralévő módszerek hatékonyságáról,
maradjanak velünk.

2008. február 7., csütörtök

a Bibókokék

Tudod, van az a család a Fekete városban, a Bibókokék, akiknél az ifjabbik Bibók fiatal feleségét hátrahagyva elmegy háborúzni, s onnan az a hír érkezik, hogy elesett és meghalt, és a fiatal "özvegy", meg az öregebbik Bibók, az ifjabbik Bibók apja, olyan szenvedélyesen gyászolják együtt az elhaltat, hogy két fiúgyermekük is születik, aztán nagy egyetértésben, boldog házasságban éldegélnek együtt tizen-huszon évig. Húsz év múlva azonban beüt a krach, ugyanis egy napon hazaállít az ifjabbik Bibók, aki a híresztelésekkel ellentétben mégsem halt meg, csak fogságba esett, és ott találja apját, hátrahagyott feleségét, aki időközben anyja lészen, és két testvéröccsét kiknek saját felesége a szüléje, nem csoda, hogy a család hirtelen nem tud mit kezdeni a kínos helyzettel. Mindkét férfi ugye magának akarja a feleségét, úgyhogy elmennek az ispánhoz, hogy most akkor mi a szöszt csináljanak, és az ispán úgy dönt, hogy azé legyen az asszony, akit az asszony akar magának, mert "az asszony nem olyan portéka, mely adás-vevés céljaira szolgálna, az asszony olyan különös ingatlan ingó, melyet eladni, sőt haszonbérbe adni se lehet"

Milyen poén lett volna, ha akkor az asszony kijelenti, hogy ha már választani lehet, akkor ő inkább a szomszéd molnárlegényt kérné, mert már tökre megunta a Bibókokat, mi? Igaz szappanoperai fordulatot lehetett volna ebből a sztoriból kreálni, ez lett volna az a bizonyos "utolsó csepp".

2008. február 6., szerda

Braille-írással is...

Amióta tegnap láttam a vadonatújonnan épített műtői blokkot a kórházban, szüntelenül azon töprengek, hogy a blokkon belül az "1-es műtő jobbra", vagy a "2-es műtő balra, harmadik ajtó" -típusú üzeneteket hordozó táblák alá vajon miért tartották szükségesnek kiírni ugyanezeket az információkat Braille-írással is.