2012. augusztus 24., péntek

enyhület...

Ma majdnem fáztam!

2012. augusztus 21., kedd

Minden ellenállás hasztalan!

Nem bánnám ha csitulna már ez a nagy hőség, egyre nehezebben viselem. A hétvégén 39 fok volt, éjjel pedig nehéz párás levegő (mivel este mindenki egyszerre kezdte locsolni a kertjét), egész hétvégi tevékenységünk abban merült ki, hogy mozdulatlanul ültünk, Star Trek Voyager epizódokat bámultunk üveges szemmel, és próbáltunk lélegezni.

A kánikulai közérzetjavító listámra az eddigiek mellé fölkerült még néhány extra fogmosás, de úgy napi átlag 10, mivel a mentol hűvös érzetet kelt, a citromlével dúsított hidegvíz, a fagyasztott almalé, és a jégakku lelkes ölelgetése.

2012. augusztus 7., kedd

én rajzoltam, ő elküldte...

ők pedig megvarrták.

Tsudás lepetést szerzett nekem az anyukám, senkinek nincs ilyen anyukája!
Persze magát a kezdeményezést ismertem, többször is láttam már blogjártamban-keltemben, hogy van egy maroknyi hölgy, aki gyerekek rajzait varrja készre, és sokszor gondoltam, hogy ez milyen poén már, és hogy például ezért is sajnálatos, hogy még nincs gyerekem, mert akkor varrathatnék Készlényt a rajzaiból, de az eszembe se jutott, hogy én is voltam gyerek, aki rajzolt egykor. Az anyukámnak bezzeg rögtön ez volt az első gondolata, mikor hírét vette ennek a dolognak (nem tőlem, én nem is tudtam, hogy ő is ismeri ezt a játékot), és a Légy újra gyermek! pályázatukra elküldte az egyik ovis rajzomat, a Manó meg ezt varrta belőle itt lent a képen. Eredetileg a szülinapomra kellett volna megkapnom a Kékhajút, de az anyukám türelmetlen természet (ahogy én is, mi mindig hónapokkal előbb odaadjuk egymásnak a karácsonyi ajándékokat is, aztán újat veszünk/készítünk egymásnak, mert karácsonyig soh'se bírunk várni), úgyhogy meglepett vele már most. Nagyon szeretem az anyukámat!
Itt egy másik műalkotásom is '87-ből, amiből kiderül, hogy már akkor is nagyon szerettem az anyukámat meg a süniket meg a piros masnikat. Van ami sohase változik...