morzsák...

Megérkezett az áprilisi Country Living-em. Most vagy Amerikában van már április, már tudniillik az időeltolódás végett, vagy a posta múlta fölül önnmagát.

Valaki rátalált a blogomra a Brunei Darussalamból, és többször is visszanézett. Remélem a szultán volt. Milyen nagy a világ, és mi milyen kicsik vagyunk benne! Csodálatos!

Jött egy új fiú az isibe. Suhail a neve, líbiai és geológus, és úgy néz ki mint... nem is tudom kihez hasonlítani... egyszerűen gyönyörű. Még sosem láttam ilyen szép fiút. A szudániak egy időre visszamentek a hazájukba, így felszabadult néhány hely a csoportban, és szerintem jó cserét csináltunk vele. Láttam, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki csinosnak találta Suhailt, mert az összes lány különösen szótlan volt ma, mindenki kicsit feszengett, még véletlenül se nézett volna a terem bal hátsó sarkába, és még a 47 éves, háromgyerekes Susan is csak dadogni bírt, ha a fiú kérdezett tőle valamit, és közben lángoltak a fülei. 27-28 éves lehet, nagyon kedves meg értelmes, és jól beszél angolul. Négy napja van még csak az országban, család és barátok nélkül, több éves céges kiküldetésben, és a szünetben megbeszéltük, hogy biztos nagyon egyedül van szegényke, és nagyon magányos lehet, és valszeg nem is eszik rendesen, és nincs aki felvarrja a gombjait, szóval úgy tűnik, akadt egy közös babusgatnivalónk a lányokkal.