Bejegyzések
Ha az ember lánya egy orvost vesz férjül, az tagadhatatlan előnyökkel jár. Szexi fehér egyenruha, állandó orvosi felügyelet, magas szellemi színvonal, biztos megélhetés (nemagyarországon), megbecsült társadalmi pozíció (nemagyarországon).
De ha az ember lánya egy orvost vesz férjül, előbb-utóbb szembesülnie kell a ténnyel, hogy az orvosférjjel együtt a gyógyszercégeket is megkapta az egységcsomagban. Mert az, hogy az ember lányának nincs többé gondja jegyzetfüzetre és tollra és karácsonyi swing CD-válogatásra, jó dolog. De legalábbis könnyen kontrolálható. A tömérdek prospektus és szóróanyag a szelektív hulladékgyűjtés keretében szintén jól kezelhető probléma, és szeretném azt hinni, hogy a bezúzás után tényleg újrahasznosítják, mert szerintem ezekért igazán nem érdemes kivágni a fákat. DE mi a fenét kezdjek azzal a rengeteg táskával? Mert táskában adják! Mindet! A konferenciákon táskákba gyömöszölik a jegyzettömböt, a tollat, a swingcédét, meg a halompapírt, és havonta rásóznak egyet az ember lányára. Már rendszeresítettem egy dobozt a táskák számára, és ebben a pillanatban is kerek egy tucat különféle fazonú táska van benne, és ez csak az utóbbi másfél év termése. Fazonra különfélék ugyan (hátitáska, válltáska, oldaltáska, kézitáska, övtáska, fülcimpatáska, nagylábujjtáska), de ugyanabból a fekete vagy sötétkék anyagból készültek, és minden talpalatnyi helyet beborítanak rajtuk a fehérrel nyomott reklámszlogenek és logók, tehát még kicsicsázásra is tökéletesen alkalmatlanok. Komolyan félek tőle, hogy egyszer kitúrnak majd minket a táskák a saját lakásunkból, és már a másokrasózás stratégiáját sem alkalmazhatom többé, hogy megszabaduljak tőlük, mert azért az unokaöccsökre sem lehet végtelen mennyiségű táskát aggatni, pláne ha a mamájuk a hisztérikusabb fajtából való. Kidobni sincs szívem, mert olyankor mindig eszembe jutnak azok a szegény gyerekek, akik kínában varrták őket, meg azok a szegény gyerekek, akiknek még feltehetően táskájuk sincsen, és akik nyilván örülnének, ha lenne miben hurcolniuk a kis dolgaikat, tehát ezennel felajánlást teszek, és ha valaki tudja, hogy egy nagy halom táskát miként tudnék eljuttatni a rászorulóknak, az lépjen velem kapcsolatba.
A gyógyszercégeket pedig az ilyen húzásokért mélységesen megvetem.
De ha az ember lánya egy orvost vesz férjül, előbb-utóbb szembesülnie kell a ténnyel, hogy az orvosférjjel együtt a gyógyszercégeket is megkapta az egységcsomagban. Mert az, hogy az ember lányának nincs többé gondja jegyzetfüzetre és tollra és karácsonyi swing CD-válogatásra, jó dolog. De legalábbis könnyen kontrolálható. A tömérdek prospektus és szóróanyag a szelektív hulladékgyűjtés keretében szintén jól kezelhető probléma, és szeretném azt hinni, hogy a bezúzás után tényleg újrahasznosítják, mert szerintem ezekért igazán nem érdemes kivágni a fákat. DE mi a fenét kezdjek azzal a rengeteg táskával? Mert táskában adják! Mindet! A konferenciákon táskákba gyömöszölik a jegyzettömböt, a tollat, a swingcédét, meg a halompapírt, és havonta rásóznak egyet az ember lányára. Már rendszeresítettem egy dobozt a táskák számára, és ebben a pillanatban is kerek egy tucat különféle fazonú táska van benne, és ez csak az utóbbi másfél év termése. Fazonra különfélék ugyan (hátitáska, válltáska, oldaltáska, kézitáska, övtáska, fülcimpatáska, nagylábujjtáska), de ugyanabból a fekete vagy sötétkék anyagból készültek, és minden talpalatnyi helyet beborítanak rajtuk a fehérrel nyomott reklámszlogenek és logók, tehát még kicsicsázásra is tökéletesen alkalmatlanok. Komolyan félek tőle, hogy egyszer kitúrnak majd minket a táskák a saját lakásunkból, és már a másokrasózás stratégiáját sem alkalmazhatom többé, hogy megszabaduljak tőlük, mert azért az unokaöccsökre sem lehet végtelen mennyiségű táskát aggatni, pláne ha a mamájuk a hisztérikusabb fajtából való. Kidobni sincs szívem, mert olyankor mindig eszembe jutnak azok a szegény gyerekek, akik kínában varrták őket, meg azok a szegény gyerekek, akiknek még feltehetően táskájuk sincsen, és akik nyilván örülnének, ha lenne miben hurcolniuk a kis dolgaikat, tehát ezennel felajánlást teszek, és ha valaki tudja, hogy egy nagy halom táskát miként tudnék eljuttatni a rászorulóknak, az lépjen velem kapcsolatba.
A gyógyszercégeket pedig az ilyen húzásokért mélységesen megvetem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése