Softly, softly...

Tegnap volt a tévében az Értelem és érzelem, megnéztem, jó alaposan kisírtam magam rajta, aztán háromszor egymás után meghallgattam a Weep you no more-t a prágai filharmónikusok előadásában, mintegy rituáléképp, és mostmár jól érzem magam. Mostanában amúgy is megint a bömbölősebbik korszakomat élem, nem tudom miért, tán egy megkésett premens. Egy intermens.