hajnali hét óra van...

...én meg halálosan fáradt.
Kész a festés végre, úgyhogy ma fogunk véglegesen átköltözni a szamárfészekbe (már t.i. ottalunni), mert ma kerül át a Gizi, én pedig ott vagyok otthon, ahol a mosógépem (ő a Gizi) áll, és kész.

u.i.: A teknősök is költöznek, valóságos palotát kaptak: emeletes, és van benne ebédlő, meg hálószoba és szalon, meg hangulatvilágítás. Őket is ma pakolom majd át összes termeikbe.

u.u.i.: A virágaim eszeveszetten nőnek.

u.u.u.i.: A legdurvább pedig az, hogy a válófélben lévő házaspárból - akiktől vettük a házat - az asszony pár nappal azután, hogy megkapták a vételárról szóló csekket, nyomtalanul eltűnt, se pénzt, se hitelkártyát, se iratokat, se ruhát, se semmit nem vitt magával. Eltűnt, lehozták az újságok is. A kórházban dolgozott, ott ahol a dokikám, és a nővérek pletykálták, hogy elég depressziós volt (nem is látszott rajta), már egy éve különéltek, mert elhagyta a férje egy másik nőért. Állítólag csak annyit hagyott hátra, hogy gondoskodjanak a kutyájáról, és azóta senki sem látta, senki sem hallott róla. Ez azért egy kicsit fejbekólintott...