Bejegyzések
Egy napra rá, hogy megtaláltuk az Álomházat, és ő is úgy döntött, hogy örökbevesz minket, fogtam három(!) pici magyarpaprika-magot, és elhantoltam három kicsi kókuszrostcserépben. Heteken át kényeztettem őket, itattam esővízzel, etettem napsütéssel, melengettem üvegdunyha alatt, daloltam nekik andalító sanzont (ezt szerencsére megbocsátották), olvastam estimesét, és úgy drukkoltam magunknak, hogy az csak na. Aztán kitavaszodott, a paprikákok pedig még mindig éltek, sőt felkamaszodtak, kaptak ládát, napos teraszt, madárcsicsert, és most itt tartunk, és én olyan de olyan boldog vagyok! Egy gyakorló kertésznek ez nyilván nudli, de nekem kész csoda, mert ez az első, és most úgy érzem, mintha besegítettem volna egy kicsit a Természetnek, ő pedig megbocsátotta volna nekem, hogy huszonévig hanyagoltam, felé se néztem, meg se csodáltam káprázatos szépségét. Fel kellett nőnöm hozzá, de mostmár évek óta fülig szerelmes vagyok, és nem leszek hűtlen szerető.
Nemsokára lecsót eszünk, juj!
6 megjegyzés:
én viszem a paradicsomot, mit szólsz? :-) egészen pontosan több, mint 31 db paradicsomka gömbölyödik az ablakpárkányon. na jó, talán 50 is van. igazából folyton, folyton csak egyre gömbölyödnek, és gömbölyödnek. (akár érhetnének is már...)
nagyon jó! nekünk csak két szem pari van, de hetek óta ugyanolyan zöldek..
a paradicsom lesz a következő amit majd kipróbálok. És ha az is sikerül, akkor belevágok egy konyhakertbe.
Na ne mán hogy lecsóba ezeket a gyönyörűségeket! Finom friss baget, a szépen formázott vajból egy kenet, még egy szeletke sajt is, és ahhoz lehetne ezekből harapni. Pirikenagyi
Gratula a csudi terméshez!!! :) :)
De nekem a lecsó a kedvenc ételem, és csak akkor ehetek ha Magyarország így vagy úgy karnyújtásnyi közelségbe kerül hozzám. Legutóbb márciusban ettem, amikor az anyukám hozott nekem egy kilót a batyuban.
Jó beleharapni meg minden, de a lecsó!!! annál semmisejobb.
Megjegyzés küldése