"Nincs szebb a földön, mint sajtban a lyuk...

...egér szájában a nyál összefut,
a szélét kikezdjük, így lesz nagyobb,
bajszunkon sajtmorzsa sajtmorzsa sajtmorzsa csillog-ragyog!"

Tegnap Molyos útmutatás alapján készítettem egy ún. élvefogó egérfogót, amivel csak egeret nem lehet fogni, viszont hangyát rengeteget. Egy fémszűrőt kipeckeltem egy nagyobbacska kupakkal, amit alaposan kibéleltem krémsajttal és földimogyóróval, aztán készítettem egy Egérálom fantázianéven futó sajtszendvicset: cheddar sajtalapra ingerlően illatos, diószilánkos masszává jegecesedett sajtfondüt kentem, és finoman meghintettem daráltdióval, azután a csapda belsejébe tettem, magát a csapdát pediglen az egerek éjszakai vonulásának fő csapásirányában helyeztem el. Na most, én úgy érzem, hogy ha egér lennék, akkor egy ilyen lukulluszi lakomának bizton nem tudnék ellenállni (nem is tudtam, magam is elfogyasztottam néhány katonát az Egérálomból, friss bagettel), de az a keserű tapasztalat, hogy 12 óra alatt egyetlen egér sem esett csábulatba a konyhaművészetemtől.
Most vagy az van, hogy az egerek nem is szeretik a sajtot/diót/mogyorót (csak akkor vajon mit szeretnek?), vagy nem is egerek randalíroznak éjszaka a verandán, hanem valami más. Tán sünök?

Arra is gondoltam már, hogy netán nem is valamik, hanem valakik. Szilfidek? Najádok? Nimfák? Más valakik nem élnek a kertünkben... (kivéve a kertésztündéreket, de ők a tyúkokkal fekszenek.)