sünaladár sünpiroska sünadorján sündorottya

Valamelyik nap azt mondta az Inpu, hogy ilyenek is csak velem történnek, meg hogy ez nem lehet természetes, és mostmár kezdek is hinni neki!
Történt ugyanis, hogy böngésztömben találtam egy weboldalt, ahová egy család fölpakolt mindenféle képet az állatokról, amikkel a kertjükben és a házban találkoztak, és akkor arra gondoltam, hogy ez milyen jó, és ilyet én is akarok, de amit a legjobban akarok az az, hogy hozzánk is berepüljön egy kismadár, mert ők olyan jó berepültkismadaras képeket készítettek, amiken szépen látszik a csőrik minden szál tolla, azokkal a gyönyörű színes smukkokkal és pettyekkel együtt amiket rájuk aggatott a természet. Erre mi történt? Két napra rá egy széncinke elegánsan bevitorlázott az ebédlőbe, egyenesen neki a fejemnek, úgyhogy ami a testközelséget illeti, nem lehetett okom a panaszra.

Én ekkor vérszemet kaptam, és amikor tegnap az egérfogós posztot írtam, és elértem addig, hogy "Tán sünök?" forrón, nagyon forrón kívántam, hogy tényleg sünök legyenek, vagy legalábbis találkozzam végre egy sünnel a kertben, mert nagy megnyugvásomra szolgálna, ha egy süncsaládot tudhatnék a telekbérlők között. Erre mi történt? Ma a kertben vacsora közben, mintha ott se lennénk, halálos nyugalomban döcögött el az asztalunk mellett egy süngyerek! Mire visszacsavaroztam leesett államat és bevágtattam a fényképezőért, már csak a sövény aljában sikerült elcsípnem, de a kedvemért hajlandó volt pár kép erejéig pózolni, aztán megunta a macerát, és elhúzta a csíkot.

Hát íme:

Külön is szeretném felhívni a figyelmet a kép egy fontos részletére,
amit itt ki is emeltem alant:
Kettő tehát kipipálva, milyen kívánság következzen? Nem is tudok dönteni hirtelenjében, annyi mindent szeretnék!

Mégis sikerült határozni: következzen akkor a szitakötős-kívánság, ha lehet. Szitakötőt szeretnék látni, és lefényképezni, úgyhogy maradjon is nyugton pár percig.