2011. október 19., szerda

útban a gyerek...

...mármint a pékéknél. Megint. Ezt onnan tudom minden kétséget kizáróan, hogy már második napja ehetetlenül pocsék a reggeli croissantom. Ez mindig így van, én a péknét egyszerűen még nem láttam nemterhesnek, az elmúlt 6 évben legalább 3 gyereket szült (ha jól számoltam), és amikor először kezdtünk oda járni, akkor már volt neki kettő. Mindenki rögtön tudja, ha egy újabb kis cipót melenget a kemencéjében, mert az első hónapokban mindig rossz a croissant, de teljesen, úgyhogy olyankor egy ideig senki nem veszi, de senkinek nincs szíve megmondani neki, mert mindig olyan aranyos és vidám és csicsergős, ráadásul még karcsú is, mint a nádszál, mindig olyan a hasával, mintha lenyelt volna egy görögdinnyét, és tele van energiával, olyan fürge, mint a csík. Szép család. És nem csak Austen-i értelemben véve szépek*, hanem tényleg.

__________
* "Tízgyermekes családot, ahol a gyermekek számával arányos a fejek, a karok, a lábak száma is, mindenkor szép családnak neveznek." (Jane Austen: A klastrom titka)

Nincsenek megjegyzések: