az adóhivatalról szólván...

Nem sok minden történik velünk mostanság, csöndeskén csordogálnak a napok-hetek, ami jó hír, mert legalább nincs baj. Most viszont történt egy tanulságos kis eset, amit muszáj feljegyeznem magamnak, hogy el ne felejtsem valahogyan, mert ez bizony feljegyzésre méltó.

Pár hete volt itt az adóbevallások ideje. Namost azt először is tudni kell, hogy a magyar adóhatóságról nincs nagy véleményünk (bár kinek van, ugyebár...), mert azt alaposan megtanultuk, hogy nem éppen a kedvességéről híres. Az apukám néhány éve az adóbevallásában véletlenül elírt valamit - hát istenem, megtörténik az ilyen néhány évtized alatt - és az alapján fizetett adót, és már csak később vette észre a tévedést, mármint hogy többet fizetett, mint kellett volna, és szegénykém jóhiszeműen ment be a helyi hivatalba, érdeklődni, hogy hogy lehet korrigálni a dolgot, mire az ügyintéző első körben megvető arccal, jéghideg hangon vetette oda, hogy azt a pénzt már nem kaphatja vissza, máskor talán lesz szíves figyelni, slendrián uraság, és akkor nem történik ilyen. Apukám nem hagyta ennyiben a dolgot, mert nem aprópénzről volt szó, de kerek 3 évbe(!), töméntelen mennyiségű levelezésbe, és kimondhatatlan sok bosszúságba telt, mire visszaimádkozta az APEH-től azt az összeget, pedig semmi bonyolult pénzügyi manipulációról nem volt szó, az apukám nem vállalkozó vagy ilyesmi, fizetésből él, csak fáradt volt, túlhajszolt, és elírta a számot, ennyi.

Nahát az ilyen és ehhez hasonló sztorik miatt mi eleve előítélettel voltunk a francia adóhatóság iránt, biztos az is ugyanilyen, addig jó, amíg az embernek nincs velük dolga.
Hát úgy alakult, hogy most lett velük dolgunk, és akkorát csalódtunk jó értelemben, hogy még mindig kótyagos tőle a fejem. Csak úgy mellékesen megjegyezném, hogy itt az adóbevallás az egy darab A4-es oldal családonként, snitt. Semmi érthetetlen szöveg, semmi megfejthetetlen kódrendszer, semmi, egy oldal, oszt' annyi. Na de most azt volt, hogy kaptunk egy levelet, amiben az állt, hogy ha valaki lakáskölcsönt vett fel, akkor 7 éven keresztül a kölcsön kamatának egy részét leírhatja az adójából, az első évben az 50%-át, a következő években meg elfelejtettem mennyit, de valamivel kevesebbet. Na, de mi már második évben lakunk itt, és erről mi tavaly nem tudtunk, pedig jókora összegről van szó, hogy fordulhatott ez elő? Dani rögtön feltúrta a tavalyi papírokat, és kiderült, hogy bizony tavaly is kaptunk egy ugyanilyen levelet, csak - jaj mamám! - véletlenül elkeveredett, nem vettük észre, figyelmetlenek voltunk, egyértelműen a mi hibánk volt. Előfordul az ilyen, csak lehet-e orvosolni vajon? Szegény férjecském a magyar esetre emlékezve enyhe gyomorgörccsel ment be a hivatalba, próba cseresznye alapon, valószínűleg már úgyis veszett fejsze nyele, hol van már a tavalyi hó stb. stb., és minden bizonnyal majd jól le is hordja majd az ügyintéző, ahogy azt odahaza megszokhattuk.
Ehhez képest mi történt? Máig nem tudom elhinni. Egy tündérien kedves, csicsergős ügyintézőhölgy fogadta, és miután a Dani előterjesztette a problémáját, nevetve legyintett, hogy ugyan, ebből ne csináljon gondot, hát bárkivel megesik, hogy valami elkerüli a figyelmét, van ilyenre egy nyomtatványuk, azt töltse ki, csatolja az ezévi bevalláshoz, és feldolgozás után majd visszautalják a kérdéses összeget. És tényleg visszautalták! Arcom leteszem!