ma van...

...a blogom 51. havi születésnapja.
Holnap lesz a doki 40. születésnapja.

Ünnepelni jó, hej!

UPDATE:
Éééés... ma hazaengedik a dokit, juhéééé!

a magánszféráról újra...

Na mondom. A tegnapi vacsora ugye üres tészta volt meg gépsonka. Ehhez képest a mai két főétkezés a változatosság jegyében zajlott, amennyiben ebédre üres félig főtt krumpli volt, meg gépsonka, vacsorára pedig üres főtt rizs, és persze gépsonka. Reggelire egy fél minibagettet kapott, egy darab sós(!) vajat, és egy evőkanálnyi málnazselét, ami cukor, zselatin és málnaaroma. No comment.

Azt pedig tegnap elfelejtettem beírni a posztba, hogy a fürdőszobában 50 euróért nincs se szappan, se törülköző, se papírtörlő, semmi. És nem elfelejtették feltölteni, mert még hely sincs neki, se egy fogas, se egy folyékonyszappan-tartály. Nesze neked kórházi alaphigiénia! Az állami szárnyban még steril dörzsiszivacsot is kapott a tusoláshoz. Egyre pipásabb vagyok erre lepra helyre. 50 euróért...

A fényképezőt persze sikerült itthon hagyni, de holnap majd becsempészem.

a magánszféráról...

A dokit (nem saját kérésére, sőt!) délután átvitték a kórház magánklinikai részlegére, mert az orvos aki kezeli, félállásban ott is dolgozik, és ott könnyebben hozzáfér. Csak a mihez tartás végett mondom, hogy ott a szobák 50 euróba (kb. 14 ezer forint) fájnak éjszakánként, de szó szerint fájnak (szerencsére nekünk TB-re megy, mivel nem mi kértük, hanem a kezelőorovs kényelme végett került át).

Most puccos egyszemélyesben fekszik (korábban kétszemélyesben feküdt...), ami teljesen rózsaszín (holnap lefotózom), egy ilyen szobában csak masnis kislányok és transzvesztiták érzik jól magukat.

Az ágy gombnyomásra vált pozitúrát, de a lámpát csak az ajtó mellett lehet fel-le kapcsolni.

Saját fürdőszoba tartozik a rózsalakhoz, de a fűtés nem működik kielégítően, két dunyha alatt didereg (vittem be még pokrócot).

Plazmatévé van a falon, de csak napi 2,60 euróért cserébe adják oda a távirányítót.

A személyzet elvileg jobban fizetett és kiegyensúlyozottabb, mint a másik szárnyban, ehhez képest a morcos nővér ezegyszer ugyan még hajlandó volt hozni a dokinak egy kancsó vizet, de felhívta rá a figyelmét, hogy a folyosó végén (kb 300 méter) van a csap, ott ő is fel tudja tölteni magának. Mármint a doki, a kis hátulgombolós réklijében, és az infúziós állványát görgetve csoszogjon ki, és töltse tele a köcsögöt, ha inni akar. Botrány! A másik részlegben minden nővér egy bűbáj volt.

Egy étkezésért - szemben az ingyenes állami kórházi részleggel, ahol étlapról lehetett választani, és ahol a már többször megregélt díjnyertes szakács csodáit kapják a betegek, ó boldog emberek! - itt 6,50 eurót kell kicsengetni. A doki mai vacsorája egy marék tűzforró üres tészta volt porcelántányéron, meg egy szelet jéghideg gépsonka, és nem túlzok. Ja, meg egy pohár víz, amiért kivételesen nem kellett személyesen gyalogolnom több száz métert. Ajvé!

És erre vannak olyan nagyra előkelőék! Blőőőe....

Vissza akarunk menni a proli állami részlegbe!!! De igazából inkább haza akarunk már jönni, és kész.

utálom a...

kórházat! nem engednek be a beteg kis dokikámhoz, csak délután, úgyhogy este nyolctól másnap egyig csak ülök és meredek magam elé, mint a kuka.

Utálom a Gilmore Görlöket is már, mert azt kapcsolom be éjszakára, de nem tudok tőle aludni. Ha viszont kikapcsolom akkor az éji neszektől nem tudok aludni, úgy félek. Ma éjjel majd más sorozattal próbálkozom. Kész szerencse, hogy szombaton mégsem kezdtem el a Düledék palotát olvasni, mert ha akkor jön rám ez a hirtelen egyedüllét, akkor inkább ott kuporogtam volna egész éjjel a kórház küszöbén, csak ne kelljen egyedül hazajönnöm éjfélkor a fekete ürességbe, képzeletem rémületes szörnyszülöttei közé.

A kórházi kaját viszont nem utálom, sőt mostmár lassan naplót fogok vezetni róla. Ámulat milyen finom, és változatos, és különleges! A kórházi szakács nemrég megnyert valami országos szakácsversenyt, és ettől újfent szárnyakat kapott. Emelt fővel menetel a Michelin-csillag felé, de akkor aztán tényleg önként befekszem legalább egy évre, és állami pénzen fogom végigenni egy mesterszakács kreálmányait. Reggeldélbeneste.

csakúgy...

Régóta keresem ezt a videót, végre megtaláltam. Szerintem ez a legjobb a témában, remélem akad olyan errejáró, aki még nem látta. A feladat tehát az, hogy számold meg hányszor passzolja a fehér pulcsis csapat egymásnak a labdát.
Kíváncsi vagyok ki mennyit számol, úgyhogy ha beírnátok az eredményt a kommantok közé, az klassz lenne :-)

izzik a galagonya...

Örömmel s ezúton értesítek minden kedves érdeklődőt, hogy hosszú tervezgetés után végre beizzítottuk a galagonyát, vagyis Stippivel és Sssajttal együtt hármasban megnyitottuk fitoblogunkat, ahol igyekszünk minden olyan hasznos dolgot összeírni mi tudható füvekről, fákról, egészségről, miegymásról, egyszóval ez olyan boszidolog lesz. Gyógynövények, fűszernövények, ehető vadnövények receptekkel, szemelvények nagyanyáink trükktárából, olykor szépirodalmi utalásokkal tűzdelve.
Stippi nemsokára a csipkebogyót, mint olyat járja körül, én a csíráztatásról írok majd (a hogyanokról és miértekről képekkel), a sssajt pedig még nem nyilatkozott, de az is nagyon jó lesz...

Szeretettel várunk mindenkit az Izzik a galagonya blogon!

(kedvenc magoncaim már az ülőfürdőben áznak)

kék golyós...

Zaklatottságomat az is alátámasztja, hogy csak akkor győződtem meg a kupak helyénvalóságáról miután már megvakartam vele a hátam közepit. Nos, a kupak nem volt a helyén, így teljesen összefirkáltam vele a hátam közepit.

remekegő...

Visszacsináltam a legislegrégebbi Mekegőt, mert az volt a kedvencem. Mélyenszántóan magasröptű. Már ami a humort illeti. Magasan röpül benne minden mélyszántás, ugyanis. Széplélekbúvárfelszerelés. A választékosságból kifolyólag.

captcha...

ez most szórakozik velem?

szilveszteri hejehuja...

...a háziasszony szemszögéből:
- A hideg is kiráz, amikor a filmekben felrázzák a pezsgőt, kipukkan a dugó, és telifröcskölnek vele mindent és mindenkit. Az jut eszembe róla, amikor nekem kellett feltakarítani egy ilyen buli után. Ráadásul még csak nem is finom.

...a szemorvos szemszögéből:
- A hideg is kiráz, amikor a filmekben felrázzák a pezsgőt, és hagyják kirobbanni belőle a dugót, ami mindig arra megy, amerre nem kéne. Az jut eszembe róla, mikor rendszeresen én operáltam meg a kiütött szemeket éjszakai ügyeletben. Ráadásul még csak nem is finom.

Hát szóval mi nemigen abajgatunk ilyenkor pezsgőt, legfeljebb bukósisakban, a mosogató fölött.

unalmas kispolgár-e vagyok?

arról, hogy én leszek a következő Gerald Durrell

Azt mondtam már, hogy két madaram is van? Japáni sirálykapintyek, családi szóhasználatban csak úgy utalunk rájuk, mint " a kiscsirkék".
A madarakon kívül pedig még egy cickányom is van volt, aki teljesen önként került a tulajdonomba, miután bemászott az élvefogó-egérfogóba, illetve cickányfogóba. Egyet véletlenül megöltünk (I. Tódor) egy halvafogó-egérfogóval, de amikor azonosítottuk a tetemet, és kiderült, hogy nem is egerek randalíroznak a falakban, hanem cickányok, eltávolítottuk a halálos csapdákat, és kicseréltük az élvefogókra. Ez a jószág itt, II. Tódor, meg pont a szülinapomon érkezett, mégpedig épp a fékevesztett dínom-dánom (kecskesajtos-spenótos lasagna kotyvasztás közben) kellős közepén, úgyhogy meginvitáltuk a lakomára, még szerencse, hogy akadt itthon egy szelet sonka.
II. Tódor - akit azóta már tetemes mennyiségű élelmezés társaságában szabadonengedtünk a tisztáson, ahol tavaly eltemettük Áfonyát, - azért is kedves a szívemnek, mert egyszer pont egy cickányért sírtam itt a blogban és azóta is nagyon vágytam rá. Eltelt két és fél év, és voliá! teljesült a kívánságom. Ez a legjobb december!

a madaras asszonyrúl...

Az az egyik legjobb dolog a télben, hogy lehet etetni a madarakat. Novemberben még csak pár cinege szállt az etetőkre, aztán idecsődítették barátaikat, rokonaikat és üzletfeleiket, és mostmár annyi madár rajcsúrozik odakint, hogy ezt a mennyiségű eleséget pár nap alatt felfalják, hetente kétszer szoktam feltölteni az etetőket.ez a kedvencem:Ez a pinduri sárgafejű királyka a múlt héten, egy különösen hideg napon kuporodott a lábtörlőnkre, és annyira nem reagált a közelségünkre, hogy azt hittem beteg, vagy eltört a szárnya, szó nélkül engedte, hogy kézbevegyem és behozzam a házba (istenkém, milyen pihekönnyű és selymes volt a tapintása ennek a pöttöm kis jószágnak, sohase felejtem el!), aztán mikor a melegben kiengedtek egy kicsit a tagjai, evett-ivott, körberepülte a szobát, majd távozott. Azóta szoktam néha látni őt a vacsoravendégek között, úgy tűnik cimboraságba keveredett egy ökörszemmel.

saumuri paloták 3.

Ez meg milyen szép ház lehetett fénykorában!
Kár, hogy ilyen elhanyagolt állapotban akadtam rá.

hamubansült...

Ínyenchez méltó kulináris élményben volt ma részünk. Kandalló parazsában sült fóliás burgonyát ettünk vacsorára
1. kacsazsírral, lilahagymával
2. reszelt mozzarellával, tejfellel
3. krémsajttal, snidlinggel
mézes-citromos teát hörpölgettünk hozzá köretül, a desszert pedig kandallóban füstölt banán. Ez utóbbi nem volt olyan funny. Én egy és háromnegyed krumpli után dőltem ki, dr.haspók meg ötöt is befalt.

Azon töprengek, hogy a hamuban sült pogácsát vajon hogy lehetne kandallóra alkalmazni.

Hogy finom még a hajában sült krumpli?

how to...

Szerintem tényleg nagyon hasznosak ezek a How to... videók a youtube-on, de tényleg nagyon. Én például régebben onnan tanultam meg sálat kötni, meg hulahoppkarikázni is a csuklómmal, ma pedig a leghasznosabbat szúrtam ki a listán közvetlenül a How to wax your bikini area után és a How to moonwalk like Michael Jackson előtt, megtekintettem, aztán teljesen egyedül lecseréltem az autóm ablaktörlőlapátjait. Műszakilag geek lettem.

hogy lehet

egy 9 négyzetméteres szobában elveszíteni egy madzagot?! Elveszítettem a fényképezőaksi töltőjének a zsinórját. Kész, elveszett. Nem 'tom beledugni a falba, soha többé nem 'tok fényképezni.

UPDATE 1:
Már napok óta rágom magam az elveszett zsinór miatt, de ahogy posztot írtam róla, egy mozdulattal megtaláltam abban a dobozban, amit már vagy százezermilliószor feltúrtam az elveszett zsinór miatt. A blogomnak valamiféle kozmikus problémamegoldó aurája lehet.

hmm...

UPDATE 2:
Most az aksit nem találom.

UPDATE 3:
Megvan.

csak azt szeretném tudni...

...hogy vajon miért tettem be a sót a hűtőbe. És mikor?
Félórai kitartó kutatás után komolyan kezdtem számolni a lehetőséggel, hogy távollétemben sótolvajok jártak a házban, aztán megtaláltam a hűtőben.
Kicsit szét vagyok esve mostanában. Túlterhelésből kifolyólag.

cipellőt szeretnék, tündértopánt!

(forrás)

de egy királynő kékzölden is királynő...

Egy alámgyűrődött paplanhurkának köszönhetően feltehetőleg az egész éjszakát valami lehetetlen pózba görbedve tölthettem, aminek az lett a következménye, hogy rémesen elaludtam a hátamat, a vállamat, a nyakamat és a fülemet is. Most kizárólag akkor nem érzek fájdalmat, ha egyenes derékkal, felszegett állal ülök, vagy mozdulatlan felsőtesttel hömpölygök előre, mint a higany. A "minden rosszban van valami jó, csak meg kell keresni" elvéből kiindulva azonban arra a következtetésre jutottam, hogy ebben például az a jó, hogy valószínűleg még sohasem volt ilyen királynői a tartásom. Ha a régiek tudták volna, milyen jó szolgálatot tehet egy paplanhurka a szép tartás érdekében, biztos nem gyötörték volna annyit azokat a szegény lányokat vastag kötetekkel a fejük búbján.

A teljes összképhez azt azért még hozzá kell tenni, hogy amióta reggelente fitnesz-hulahoppkarikázom* a kertben, a hasam és csípőm már a kék, a lila és a sárga összes árnyalatait magára öltötte, sőt mikor tegnap karikázás közben elnyaltam az esőtől síkos füvön, rögtön a térdemre és a tenyeremre is beszereztem pár sebesülést. Mindent egybevetve tehát azt mondanám, hogy jelenleg úgy festek, mint egy királynő, akit félig agyonvertek.
__________
*attól fitnesz, hogy olyan kemény kitüremkedések vannak a karika belső oldalán. Masszírdudoroknak hazudják őket, de valójában kínbillentyűk.

temérdek

Sok szinonímája számos, számos szinonímája számtalan.
Az is sok, ha számos, az is sok, ha számtalan.

tekenős

A doki is gyanús nekem, már órák óta fixírozza sandán a hüllőházi dudorokat és huplikat, az előbb pedig majdnem rajtakaptam, amint a teknősleves receptjét guglizza eszelős tekintettel...

12 liter benzin, és szeméthegyek

Általában nem szokott különösebben felizgatni a rendes évi francia sztrájkőrület, minket itt Saumur-országban nem érint a dolog, de most behatoltak a személyes életterembe, és ez aláássa a kedélyemet. Sztrájkolnak a finomítók, ebből kifolyólag nincs üzemanyag, ebből kifolyólag nem hordják el a szemetet, és alig jár a posta, a dokinak esőben és fagyban kell felbicikliznie a hegyre munkábamenet, aztán meg lebicikliznie róla, pedig csak most gyógyult fel "hörgőhurutból", és a szállítmányozók még csak most szállnak majd be a buliba önkényes útlezárásokkal, amit akkor sem tudnak majd feloldani, ha akarnák, mert addigra végleg elfogy az utolsó csepp üzemanyag is, mi pedig bizonyosan éhen halunk.

Tipikus

Szereplők:
ÁFB - ÁtlagFrancia Beteg
HDT - HarapófogóDani a Tántoríthatatlan

Szín:
ÁtlagFrancia Szemorvosi Rendelő

Tárgy:
Nyomozati munka/Vallatás Kórelőzmény felvétel - részlet

HDT: - ...Értem, nos, van valamilyen kezelt betegsége?
ÁFB: - Nem, nincs semmilyen betegségem.
HDT: - Cukorbetegség, keringési problémák, magasvérnyomás...?
ÁFB: (kissé ijedten) - Nincs magasvérnyomásom!
HDT: (szagot fogva) - Szed valamilyen gyógyszert?
ÁFB: - I...igen..., azt a hosszúkás fehér pirulát magasvérnyomásra.
HDT: - Hát akkor mégis van magasvérnyomása!
ÁFB: - De mondom, hogy nincsen! Már öt éve szedem rá azt a hosszúkás fehér pirulát, nem'tom mi a neve, de c-vel kezdődik. Nincs magasvérnyomásom!
HDT: (türelmes mosoly mögé rejtett fogcsikorgatás) ...

ÁFB: (slusszpoén) - És a cukrom is jó, mióta beállították...

Inge Löök

Úgy szeretem ezt a két öreglányt.
Zsóka meg én száz év múlva...

zöldségház....

Az őszben például az a jó, hogy egy csomó kertifelszerelést jóformán fillérekért vesztegetnek a GammVert-ben, ez a legújabb szerzeményem: üvegházikó a balkonra. Balkonom ugyan nincs (csak verandám meg kertem...), úgyhogy becipeltem a konyhába, és kineveztem zöldségkamarának, és ebben tartom majd a cserepes fűszernövényeket, a feldolgozásra váró zöldségeket (szombaton lesz piac, azért tátong most ilyen üresen), meg a tojást. Sőt még a csíráztatásra váró magoncbölcsit is elhelyeztem benne, és ha bezipzárazom az ajtaját, akkor tényleg lehet majd üvegháznak használni, fogom is, úgyis rendesen rá vagyok kattanva erre az üvegházazásra.

a pohár, ami félig üres...

Most egy kicsit nosztalgikus hangulatba ringattam magam, úgyhogy gyorsan (folytonbővülő)listát írtam azokról a czikkekről, ami itt nincs, otthon viszont van, én meg fájdalmasan nélkülözöm. Ez amolyan emlékeztető, hogy miből ne felejtsek majd el alaposan feltankolni ha legközelebb hazalátogatunk, mert még sohase írtam ezt össze, és a fele mindig kiesik a fejemből mire aktuálissá válik.

Nem fontossági a sorrend, hanem érkezési:

- túró!
- fehér cérnazokni
- fehérrépa
- fehérpaprika (TV)
- túrórudi (piros pöttyös)
- Sportszelet (a régi alakú)
- karalábé!
- befőttesgumi
- Dr. Oetker eredeti pudingpor (mondjuk a puncsosból most óriási készletem van raktáron ;-)
- Detki mini sajtos omlós keksz (állítólag már más a csomagolása)
- darált mák
- bryndza
- sonkaktök
- kapros tökfőzelék
- óriáskifli

több most nem jut hirtelen az eszembe...
Van még valami amiért állandóan rinyálni szoktam?
_____
u.i.:
mdmselle: Daníííí! neked mi hiányzik otthonról?
doki: A Dunakanyar.

Szóval ha valaki lenne olyan kedves és utánunk küldené a Dunakanyart...

gombamúzeumról...

Errefelé nagyon sokat gombásznak népek, ez itt mondhatni hagyomány, hiszen ha példának okáért csak a sima csiperkét (sampinyon, Champignon de Paris) nézzük is, akkor az a hihetetlen tényvalóság, hogy egész Franciaország csiperkefogyasztásának (és az nem kevés) 85%-át Saumurben és a környékbéli barlangokban termesztik, és ha már ennyi a csiperke, akkor miért ne lehetne mással is próbálkozni kelettől nyugatig, így aztán felénk jóformán a világ minden ismertebb ehető gombafaját könnyedén be lehet szerezni, ha az ember enne egy jó gombapörköltöt. Az egész világon Saumurben van a legtöbb egy főre jutó barlangétterem is (troglodytes), ahol nem is szolgálnak fel mást, mint gombaféléket ilyen-olyan módokon elkészítve, amit aztán kemenczében sült fouée-ba tölve, sós vajjal, babbal, és saumuri vörösborral fogyaszthat a nagyérdemű. Ja, meg csigát. Mert ahol megterem a gomba, ott lehet a legízletesebb csigákat tenyészteni, de én erről nem tudok semmit, elvből nem eszem csigát. Mert undorító. Pláne, amióta tudom hogy készítik. De a gomba jó, a gomba finom, és a gomba szép is.

a "múzeum":


különösen mutatós gombaportrék:

mondat egy Hősbátorról...

Az úgy volt, hogy ma ebéd után elmentünk a gombamúzeumba, ami tulajdonképp egy hatalmas barlang (remek hely, majd mindjárt teszek fel képeket), és az egyik fordulóban eltévedt madárkára bukkantunk, aki már teljesen ki volt merülve a sok bóklászástól, nem tudom mikor tévedhetett be, de már repülni sem bírt, csak szaladt-szaladt ahogy a lába bírta, és AKKOR hirtelen beleesett az egyik kis barlangi tóba, aminek olyan magas volt a pereme, hogy nem tudott kimászni, csak csapkodott a szárnyával meg fulladozott, és én ettől teljesen pánikba estem, de a doki cseppet sem, nem bizony, ő nem kezdett el sikoltozva hadonászni, meg kétségbeesetten forogni a tengelye körül, mint egyesek (én), nem bizony, ő higgadttan és megfontoltan felmérte a helyzetet, majd cselekedett: egyetlen ugrással átvetette magát a védőkorláton, belenyúlt a vízbe, és kihalászta a madárkát, igazából megmentette az életét, olyan fantasztikusan viselkedett, mint egy tűzoltó, én meg csak lelkendezve pattogtam le-föl, mint a nikkelbolha, és gyorsan kimasíroztunk vele a napfényre, a zöld gyepre. Hát ilyen férjem van nekem!

lepényleső...

A minap szóbakerült a szalonka, mint vadászati tényező, és erről nekem eszembe jutott, hogy kora ifjúságomban meg voltam győződve, hogy a szalonkavadászaton kistermetű dundi malacokat lőnek, amiket aztán tábortűz mellett, zsírjára sütve, kenyérrel és pirospaprikával fogyasztanak. Másképp egyszerűen nem volt értelme a szalonka szónak, csakis a szalonna becézéseként. Aztán amikor az apukám véletlenül rájött micsoda tévképzeteket dédelgetek titkon, egyszer és mindenkorra felhomályosított néhány alapvető dolgot illetően, így hamarosan szembesülnöm kellett az élet keserű valóságával, miszerint a bölömbika is madár, és nem egy különösen bömbölő bikafajta, hogy a Hedvig nem fiúnév, hogy a tankhajó nem tankokat szállít, hogy a vasalt ajtó nem feltétlenül tükörsima, hogy a teljhatalomnak semmi köze a tejhez, hogy a Trójai Faló nem egy kivételesen falánk óriás, és nincs is Télapó. De a tündérekről szerencsére nem mondott semmit.

autentikusan nemzetközi...

Nemrég nyílt egy új étterem a közelben, ami úgy reklámozza konyháját, mint ami kimondottan hagyományos Észak-Amerikai indián ételekkel hódít. Az összes plakettjük és postaládafecnijük hemzseg a tollas-fejdíszes indiánfőnökök portréitól, Csingacsguk és Osonó Ocsmányság minden oldalon, így amikor a mai céltalanul császkálós kirándulásunkon (az olyan, amikor engedünk a mellékutak csábításának) épp előtte haladtunk el, megálltunk, hogy együnk valami autentikus indiánost, mert ilyenkor mindenre kaphatók vagyunk. Azt hittük olyanokat adnak ott enni, mint kukoricalepény, meg babos bölénymáj, meg sütőtökös pite, de neeeem... Az első két tétel amit megláttam az étlapon az antilopburger volt, és a rostonsült kenguru jázminrizzsel, aloe-verás szószban, és ez komoly! Gyorsan elhúztuk a csíkot, itthon pedig dugig tömtük magunkat tábortűz parazsában sült krumplival, meg fokhagymás-padlizsánkrémes pirítóssal, holnap meg megyünk a gombamúzeumba.

u.i.: Elkezdtem újraolvasni a Nagy Indiánkönyvet.
u.u.i.: Elkezdtem újrafordítani a Nagy Indiánkönyvet. Mert utálom az "ifjúság számára átdolgozott" kiadásokat. Kiadók itt tülekedhetnek a kegyeimért.