jó kritkát olvasni jó...

Végre megjelent az Ottolina is, és végre nekem is jutott egy példány belőle.
Eddig ez a fordításom aratta a legosztatlanabb tetszést (mármint nem fordításminőségileg, hanem mint könyv, amit valaki más írt), és igazából én is ezen röhögtem a legtöbbet, mert cuki. Még a Pável is - akiről pedig jól tudjuk, hogy éppenséggel nem szórja szanaszét a dicséretét, mint valami cukrosbácsi a franciadrazsét, ha irodalomról van szó -, szóval még a Pável is azt mondta, hogy idézem: "Módfelett bűbájos". Szórul szóra ezt mondta. Pedig ilyeneket én szoktam mondani.

Vegyétek és olvassátok, főleg a képfeliratokat, a tesztporontykák odavoltak tőle. Minden könyvesboltban kapható.

u.i.: utálok viccet magyarázni, úgyhogy csak remélni tudom, hogy mindenkinek leesik majd, hogy a Függönyigazgatóság az az, aki a függönyt igazgatja. A Ruhabehajtó vállalat meg az, aki a ruhát hajtogatja be. Már tudniillik a szekrénybe. A K.F.T. pedig a Kilincs Fényező Társaság. A Shika-Mikah pedig a... na jó befejeztem...

forró...

Ezek nem hazudtak, tényleg 39 fok van. Pihegek. Az ember nem is hinné, hogy még a füle mögött is melege van, míg át nem törölte egy jégbe hűtött kendővel. Kész felüdülés.

Isten áldja Lukréciát és az ő cink-oxidos dezodor recipéjét. Egész nap patakokban folyik rólam az izzadság... eh, elnézést, egy hölgy sosem izzad, csak felhevül - szóval egész nap patakokban folyik rólam a felhevültség, de a hónom alja friss citromtól és rózsafától illatozik (le veled szódabikarbónás deó!). Igaz, hogy minden más részem úgy szaglik, mint a pumaketrec, úgyhogy finoman szólva is kétes a gyönyör, de a dezodor, az ma is bizonyított.

prevízió...

Hirtelensült Mamzi sok hagymával és rósejbnival.

Tegnap még majdnem fáztam, ma meg épp csak egy paraszthajszállal vagyunk 39 alatt, holnap meg... borzalom. Nagy segítség ilyenkor a jégbe hűtött kendővel való kitartó türülgetés...
A két nap alatt végbemenő 16 fokos hőmérsékletcsökkenés meg még cifrább, Isten óvja az időseket, a szívbetegeket, és a fejfájósokat! ...meg engem...

nyuszkók...

Megnéztem egy részt abból a playboy-nyuszis valóságshowból, amiben három szöszi él együtt valami hatalmas udvarházban azzal a randa vén kriplivel. Hát... mint egy Barbie-world karikatúra. Bugyirózsaszínűt rókáztam tőle, csillámporral.

megint Bretagne, mindig Bretagne!

Itt az idő. Idén is meglepett az ismerős érzés, amikor nem bírok másra gondolni, mint az óceánra. Kell nekem az óceán, kell a sós víz illata, kell a szél, kell a szikla, kell a végtelen. Úgyhogy irány Bretagne, mint mindig! Most hosszabb útra nincs lehetőség, kell a szabi máskorra, úgyhogy csak egy egyéjszakás kis kiruccanást teszünk majd júliusban Franciaország legcsücskébe, a legislegcsücskébe, oda:

Sőt, egészen pontosan ide:

...de annyira ide ám, hogy a hotel rajta van a képen... bezony!

Igen, majd' beleőrülök a gyönyörűségbe!
(jaj, csak le ne essünk a térképről)

live, love, laugh...

Az este sehogysem bírtam elaludni, mert egyáltalán nem voltam álmos, és épp azon gondolkodtam, hogy vajon mikor fogok végre elaludni, mikoris azon vettem észre magam, hogy egy erdő közepén ülök a mohos fatörzsön, békakirályfis pizsiben, lábamon az új nyári topánommal, kezemben a kézimunkámmal, és türelmesen várom, hogy végre elaludjak. Ekkor éles női logikával rájöttem, hogy ha egy erdő közepén ülök a mohos fatörzsön, békakirályfis pizsiben, lábamon az új nyári topánommal, kezemben a kézimunkámmal, és türelmesen várom, hogy végre elaludjak, akkor feltehetően már rég elaludtam. És akkor felébredtem. Reggel volt.

ez az új nyári topánom
teljesen rózsaszín és teljesen virágos

Felhívás - Donor kerestetik!

Ezúton szeretném kérni a kedves olvasóim, sőt esetleg az olvasóim olvasóinak a segítségét egy nagyon fontos dologban, ami Kovács Ramóna barátném révén jutott a tudomásomra. Egy kedves pácienséről van szó, Simon Szilviáról, egy 37 éves 3 gyermekes hölgyről, aki nagyon beteg, mielodiszpláziája van, ez a csontvelőrák egyik fajtája, ami idővel leukémiába megy át. A gyógyulása érdekében életbevágóan nagy szükség lenne egy megfelelő őssejtdonorra, azonban a családjában ilyen sajnos nem akadt, így felkerült a transzplantációs várólistára, de nagyon sok időbe telhet míg találnak valakit, akinél egyezés van. Ramónával megpróbálunk hát egyfajta mozgalmat indítani az interneten, blogokban és fórumokban, és megkérni az embereket, hogy ha a szívükben indíttatást éreznek, hogy megpróbáljanak segíteni egy (vagy több) embertársukon, akkor jelentkezzenek donornak, vagy akár az is nagy segítség lenne, ha egyszerűen kitennétek ezt a felhívást a saját blogotokban, esetleg továbbadnátok barátaitoknak, ismerőseiteknek, hogy minél többent tudjanak, halljanak róla, hátha akad, aki tud és akar segíteni.

A SEGITS SZILVINEK!

című blogban minden gyakorlati információt megtalálsz arról, hogy hogyan lehet valaki donor, az őssejt levétel korszerű, veszélytelen és fájdalommentes eljárásáról, továbbá hogy Magyarország területén pontosan mely kórházakban, vérellátókban, és kiszállásos helyszíneken lehet jelentkezni őssejtdonornak, és még sok egyebet, ami fontos lehet, és kérdésként felmerülhet.

Köszönettel,
Ludman Anita

virágmindenség...

A vérbükkös tisztára nekilódult!Ez a pöttöm meg csak úgy kihajtott lent a fatörzs oldalán,
mert úgy hozta úri szeszélye:

ez meg csak úgy idecseppent...

Amikor megláttam PuPilla karcában ezt a bűbájos kis fülbevalót, rögtön elvesztem. Az Etsyn lehetett is kapni, egy kedves kanadai hölgy készíti, de elég drágának találtam, hát gondoltam, majd összeeszkábálok magamnak egyet enkezemmel. Meg is rendeltem a hozzávalókat, de valami gikszer történt a leltárnál, mert kiderült, hogy nem tudnak küldeni se cseppet, se felhőt, és én ezen úgy de úgy elszontyolodtam, hogy le is mondtam róla végleg. Erre ma mit hoz nekem a posta? Na mit? A vágyva vágyott csecsebecsét meseszép csomagolásban személyesen a kanadai hölgytől! Hát én szólni nem tudtam, csak meredtem bambán, és dadogtam, hogy "...de hát ez meg hogy... smint... skitől..?

Hát persze, hogy a dokitól, stikában, meglepiből, szeretetből, névreszólóan, csak úgy. Én mondom nincs még egy ilyen férfi kerek e golyóbison!

Még arra is külön megkérte,
hogy rajzoljon rá valami madárkafélét,
mert a madárkafélék a kedvenceim:

Rúzsaszín...

Ennek a zenének az ütemére tudom a legjobb iramban tiporni a gyalogpadot.

A másik ilyen jóütemű pedig - de ne röhögjél - a Nika se perimeno. hehe.
__________
u.i.: A Lambada is jó.

aprópénz...

Egyszerűen nem tudok dönteni, mindegyik cuki.

(from: Field of Roses)

A szívem a madarashoz húz,
de a virágos a legretrósabb,
a csíkos illene legjobban a táskámhoz,
a pöttyöket viszont minden körülmények között szeretem.

egy kupac majom...

Szép idő volt, hát berándultunk a doué-la-fontaine-i állatkertbe kiskecskéket fixírozni. A majmok nyilvános együttszundit tartottak, megharapott egy birka, és palackozott zsiráfpisit árultak az állatkerti ajándékboltban. Jó kis nap volt ez...

(katt)

a titkos kert

Van a kertemnek egy rejtélyes pontja, ahol télen-nyáron kaporillatot érzek, pedig sehol a környéken nem nő kapor. Lehet, hogy kaporra vágyik ott a föld?

közel hozzád édes Tavaszom...

Olyan vérpezsdítő napra virradtunk ma a sok eső után, hogy csak a bőröm tart vissza attól, hogy mindenfelé menjek, úgyhogy végigcsörtettem a birtokon, meglesni milyen meglepetéseket hozott magával máris az áldott tavasz. Már olyan epedve vártam!

Bimbó, bimbó, mindenütt csupa feslő bimbó:A vérbükkös is gyönyörödik már:A rózsa is nekilódult:

Egyedül a Titkos Hátsókerti Ibolyazugolyban nem találtam senkit (teljesen vadregényes, itt szoktam banditásat játszani)...

...de aztán kiderült, hogy idén az ibolyák fent a Nárciszdombon vertek tanyát, de későn vettem őket észre, és köszönés nélkül távoztak, csak egy vénséges-vén ibolyanagyit hagytak hátra, de ő már nemigen akart pózolni nekem. A nárciszbimbók viszont úgy duzzadnak, majd' kicsattannak, még pár nap és kicsurog belőlük a napsugár.

Aljonuska

Ha akarsz magadnak egy jó órát, akkor indítsd el EZT, aztán kutakodj ITT egy kicsit. Garantált az élmény.
(csak ezeket az orosz festményeket nézve alkothatunk igazán fogalmat arról, hogy mit is jelent egy gazdagon hímzett öltözet.)

az csillókrúl...

"Ha be lehetne bizonyítani, hogy van olyan bonyolult szerv, amely nem képződhetett számos egymásra következő csekély módosulás révén, akkor az én elméletem feltétlenül megdőlne." (Charles Darwin: A fajok eredete)

A film egésze 10-14 perces darabokban: 1, 2, 3, 4, 5.

Nos, nekem ez fontos, így helyet kell itt kapnia. Sommásan amúgy az a véleményem róla, hogy remek-remek film, de nem találták fel a spanyol viaszt. Az emberek ezt évezredekig tudták planetárisan (hót mindegy milyen vallást vagy elméletet állítottak fel a tervezőről), csupáncsak az elmúlt 150 évben felejtették el, amit nevezhetünk akár rövid közjátéknak is, hisz elég csekély idő ez az örökkévalósághoz képest.

(Megelőző intézkedésül [bár lehet hogy felesleges]: nyugodtan lehet véleményt nyilvánítani a kommentekben, hideget és meleget is, de légyszives csak akkor tedd, ha végignézted az egész filmet.)

hat év házasság...

S azzal beléptünk az állítólagos kritikus hetedikbe.
Szerintem nem lesz gond.
Naprúl-napra szerelmesebb vagyok,
nem is tudom hol fér el belül ez a temérdek szeretet.
Lehet, hogy egyszer csak szétpukkanok?

felgyújtanám ezt a betyár világot...

Jávor olyan elegántosan tudta ezt is..., nem?

a legendák szerint...

Biztos ami biztos, én borítok bele mindháromból.

hihihi... milyen tejjel próbáljam még ki?

szépségem titkairól...

Eddig úgy tűnt nekem, hogy a házi kencefice-készítés legnagyobb kihívása a hidratáló krémek elkészítése, mivel ott zsíros-olajos alapot kell vízzel házasítani, és azok nagyon makacsok tudnak ám lenni, semmi pénzért össze nem keverednének! Persze vannak trükkök, amikkel ki lehet fogni rajtuk, de leírás után olyan bonyolultnak tűnt dolog, hogy mostanáig nem mertem próbálkozni vele. Mostanáig. Mert ma összeszedtem magam, és egy olyan leheletkönnyű, elefántcsontfehér és selyemsima nappali arckrémet alkottam, hogy azóta nem bírok betelni önnön csodálatommal. Ehhez képest az ajakbalzsam, a bibikrém, az orrkenőcs, és a golyós dezodor csak jujjgyakorlat volt. A hintőporról nem is beszélve.

Csodálatos hatóanyagokból állítottam össze, 100%-ban természetes összetevőkből kevertem: pamut olajat, brazil dió vajat, rózsavízet, rozmaring illót vegyítettem és immortelle-t, a halhatatlanság virágának esszenciáját csepegtettem bele.

c'est parfait!

Ez az az ország, ahol a web-butikulásnak is kultúrája van.

Pénteken rendeltem pár alapanyagot és eszközt a kenceficéimhez egy biokozmetikai webáruházból, és most jött meg a rendelésem. Az, hogy a dobozon belül mindent selyempapírba csomagolnak és beillatozzák, az az ilyen nőies témájú áruházakban (kozmetika, kézműves, főzőcskés stb.) alap. Sőt mi több, még én magam is beépítettem a személyes gyakorlatomba. Most viszont amellett, hogy selyempapírral bélelte ki a dobozt, és mindent csodás levendula illóolajjal hintett meg, még apró kis csillag alakú flittereket is szórt a tárgyak közé, és a rendelésen fölül még remek ajándékokat is mellékelt a csomaghoz: kaptam két illóolajat rózsaszín szaténzacskóban, méhviaszt 100 grammot (ami rengeteg, én az ajakbalzsamomhoz fél mokkáskanálnyit használok általában), két pamut-tasakocskát, ha ajándékba akarom adni valamelyik készítményemet, és csinos kis matricákat is, amiket ráragaszthatok a kenceficés tégelyeimre, és ráírhatom, hogy mi van benne, mikor készült, meddig használható fel. Hát kérem, ez kereskedés!

Borítékolhatják, hogy visszatérő vevő leszek.

tavaszidéző...

Ha különösen szép zöldséget kapok a piacon, akkor sokat szoktam venni, és azt cselekszem, hogy uzsonnazacskókba porciózok zacskónként négy marék zöldbabot, két marék felkoczkázott újkrumplit, egy karika citromot, néhány gerezd fokhagymát héjában, lilahagymát, koktélparadicsomot, aztán utánaküldök még apróra vágott petrezselymet, két evőkanál olivaolajat, beleőrülök borsot, aztán lezárom a zacskót, összerázom, mint Krisztus a vargát, és végül az egészet becsűröm a mélyhűtőbe. Nem éppen a spanyol viaszkot találtam fel, de olyan jó érzés egy ilyen hideg-ragacsos téli napon előásni a hűtőből, fedeles jénaiba önteni, és megpárolni a sütőben, aztán megenni köretnek, vagy csak úgy magában, csudára illatos lesz tőle a ház, friss és üdítő!
u.i.: került poszt a Galagonyára is.
u.i.: aztán még egy.

ma van...

...a blogom 51. havi születésnapja.
Holnap lesz a doki 40. születésnapja.

Ünnepelni jó, hej!

UPDATE:
Éééés... ma hazaengedik a dokit, juhéééé!

a magánszféráról újra...

Na mondom. A tegnapi vacsora ugye üres tészta volt meg gépsonka. Ehhez képest a mai két főétkezés a változatosság jegyében zajlott, amennyiben ebédre üres félig főtt krumpli volt, meg gépsonka, vacsorára pedig üres főtt rizs, és persze gépsonka. Reggelire egy fél minibagettet kapott, egy darab sós(!) vajat, és egy evőkanálnyi málnazselét, ami cukor, zselatin és málnaaroma. No comment.

Azt pedig tegnap elfelejtettem beírni a posztba, hogy a fürdőszobában 50 euróért nincs se szappan, se törülköző, se papírtörlő, semmi. És nem elfelejtették feltölteni, mert még hely sincs neki, se egy fogas, se egy folyékonyszappan-tartály. Nesze neked kórházi alaphigiénia! Az állami szárnyban még steril dörzsiszivacsot is kapott a tusoláshoz. Egyre pipásabb vagyok erre lepra helyre. 50 euróért...

A fényképezőt persze sikerült itthon hagyni, de holnap majd becsempészem.

a magánszféráról...

A dokit (nem saját kérésére, sőt!) délután átvitték a kórház magánklinikai részlegére, mert az orvos aki kezeli, félállásban ott is dolgozik, és ott könnyebben hozzáfér. Csak a mihez tartás végett mondom, hogy ott a szobák 50 euróba (kb. 14 ezer forint) fájnak éjszakánként, de szó szerint fájnak (szerencsére nekünk TB-re megy, mivel nem mi kértük, hanem a kezelőorovs kényelme végett került át).

Most puccos egyszemélyesben fekszik (korábban kétszemélyesben feküdt...), ami teljesen rózsaszín (holnap lefotózom), egy ilyen szobában csak masnis kislányok és transzvesztiták érzik jól magukat.

Az ágy gombnyomásra vált pozitúrát, de a lámpát csak az ajtó mellett lehet fel-le kapcsolni.

Saját fürdőszoba tartozik a rózsalakhoz, de a fűtés nem működik kielégítően, két dunyha alatt didereg (vittem be még pokrócot).

Plazmatévé van a falon, de csak napi 2,60 euróért cserébe adják oda a távirányítót.

A személyzet elvileg jobban fizetett és kiegyensúlyozottabb, mint a másik szárnyban, ehhez képest a morcos nővér ezegyszer ugyan még hajlandó volt hozni a dokinak egy kancsó vizet, de felhívta rá a figyelmét, hogy a folyosó végén (kb 300 méter) van a csap, ott ő is fel tudja tölteni magának. Mármint a doki, a kis hátulgombolós réklijében, és az infúziós állványát görgetve csoszogjon ki, és töltse tele a köcsögöt, ha inni akar. Botrány! A másik részlegben minden nővér egy bűbáj volt.

Egy étkezésért - szemben az ingyenes állami kórházi részleggel, ahol étlapról lehetett választani, és ahol a már többször megregélt díjnyertes szakács csodáit kapják a betegek, ó boldog emberek! - itt 6,50 eurót kell kicsengetni. A doki mai vacsorája egy marék tűzforró üres tészta volt porcelántányéron, meg egy szelet jéghideg gépsonka, és nem túlzok. Ja, meg egy pohár víz, amiért kivételesen nem kellett személyesen gyalogolnom több száz métert. Ajvé!

És erre vannak olyan nagyra előkelőék! Blőőőe....

Vissza akarunk menni a proli állami részlegbe!!! De igazából inkább haza akarunk már jönni, és kész.

utálom a...

kórházat! nem engednek be a beteg kis dokikámhoz, csak délután, úgyhogy este nyolctól másnap egyig csak ülök és meredek magam elé, mint a kuka.

Utálom a Gilmore Görlöket is már, mert azt kapcsolom be éjszakára, de nem tudok tőle aludni. Ha viszont kikapcsolom akkor az éji neszektől nem tudok aludni, úgy félek. Ma éjjel majd más sorozattal próbálkozom. Kész szerencse, hogy szombaton mégsem kezdtem el a Düledék palotát olvasni, mert ha akkor jön rám ez a hirtelen egyedüllét, akkor inkább ott kuporogtam volna egész éjjel a kórház küszöbén, csak ne kelljen egyedül hazajönnöm éjfélkor a fekete ürességbe, képzeletem rémületes szörnyszülöttei közé.

A kórházi kaját viszont nem utálom, sőt mostmár lassan naplót fogok vezetni róla. Ámulat milyen finom, és változatos, és különleges! A kórházi szakács nemrég megnyert valami országos szakácsversenyt, és ettől újfent szárnyakat kapott. Emelt fővel menetel a Michelin-csillag felé, de akkor aztán tényleg önként befekszem legalább egy évre, és állami pénzen fogom végigenni egy mesterszakács kreálmányait. Reggeldélbeneste.

csakúgy...

Régóta keresem ezt a videót, végre megtaláltam. Szerintem ez a legjobb a témában, remélem akad olyan errejáró, aki még nem látta. A feladat tehát az, hogy számold meg hányszor passzolja a fehér pulcsis csapat egymásnak a labdát.
Kíváncsi vagyok ki mennyit számol, úgyhogy ha beírnátok az eredményt a kommantok közé, az klassz lenne :-)

izzik a galagonya...

Örömmel s ezúton értesítek minden kedves érdeklődőt, hogy hosszú tervezgetés után végre beizzítottuk a galagonyát, vagyis Stippivel és Sssajttal együtt hármasban megnyitottuk fitoblogunkat, ahol igyekszünk minden olyan hasznos dolgot összeírni mi tudható füvekről, fákról, egészségről, miegymásról, egyszóval ez olyan boszidolog lesz. Gyógynövények, fűszernövények, ehető vadnövények receptekkel, szemelvények nagyanyáink trükktárából, olykor szépirodalmi utalásokkal tűzdelve.
Stippi nemsokára a csipkebogyót, mint olyat járja körül, én a csíráztatásról írok majd (a hogyanokról és miértekről képekkel), a sssajt pedig még nem nyilatkozott, de az is nagyon jó lesz...

Szeretettel várunk mindenkit az Izzik a galagonya blogon!

(kedvenc magoncaim már az ülőfürdőben áznak)

kék golyós...

Zaklatottságomat az is alátámasztja, hogy csak akkor győződtem meg a kupak helyénvalóságáról miután már megvakartam vele a hátam közepit. Nos, a kupak nem volt a helyén, így teljesen összefirkáltam vele a hátam közepit.

remekegő...

Visszacsináltam a legislegrégebbi Mekegőt, mert az volt a kedvencem. Mélyenszántóan magasröptű. Már ami a humort illeti. Magasan röpül benne minden mélyszántás, ugyanis. Széplélekbúvárfelszerelés. A választékosságból kifolyólag.