Ez a nap eddig erősen feketelista gyanús, de mivel még nincs vége, nem merem levonni a végső konklúziót. Kezdődött azzal, hogy mikor végre, életemben először pontosan beérek az isibe, kiderül, hogy ma elmarad az óra, mert Mme Gibbot kisbabája reggel megint elköhintette magát. Komolyan néha már nevetséges, hogy a tancsinéni milyen hisztérikusan félti azt a pöttöm gyereket, de végülis ha belegondolok, valószínüleg én is ilyen lennék, ha tíz évi sikertelen próbálkozás után sikerülne csak megbabásodni. Na szóval elmaradt az isi, de azt azért még bírták velem közölni, hogy a holnapi kiállítás bemutatójára süthetnék valamit, lehetőleg magyarosat, mondjuk mákosat, mert többen is készítenek egy kis hazait. Hát ez remek, csak az benne a bibi, hogy én mákosgubán kívül nem tudok egyéb mákos dolgot készíteni, és ráadásul már csak egy zacskó dugimákom van itthon, amit kényeztető nyalánkságnak tartogattam a Zseni szülinapjára. Azt hiszem maradok a muffinnál, és majd megtöltöm a belsejét mákkal.

Hazajöttem tehát, és gondoltam nembaj-nembaj, majd eltöltöm a napot szorgos munkával (úgyis van egy kis lemaradásom), de aztán sehogyse jött az ihlet, és mivel már a kámea-öntés óta Jane Austen hangulatban vagyok, úgy döntöttem, adok még egy sanszot a Szerelem és barátságnak. Ismételten nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, úgyhogy többet jusztse próbálkozok vele. Az a könyv egy nagy vicc, és tudom, hogy annak is lett szánva, de nekem Jane Austenben pont az tetszik, hogy olyan diszkréten figurázza ki a régensség korabeli középosztály mindennapjait és nem tetszik ez a leplezetlen szarkazmus.

Közben megjött a Lazi hírlevél is, és láttam, hogy megjelent az utolsó Alcott kötet a Kisasszonyok sorozatból. Ha csak két héttel előbb jelenik meg, akkor még Magyarországon megvehettem volna, így meg vagy megrendelem az értékének többszöröséért postaköltséggel együtt, vagy megvárom míg valaki idetolja az arcát odaátról, és elhozza nekem. Nem tudom miért ragaszkodom hozzá ennyire, már rég olvastam angolul, de nyilván van bennem valami mazohista szellem, vagy talán azért, mert ha egy négykötetes sorozatból megvan már három, akkor szeretem birtokolni a negyediket is. És ha lehet, akkor azonos formátumban szeretem birtokolni, például semmi bajom nincs azzal, hogy a Billy-k csak elektronikusan vannak meg, de nagyon bosszant, hogy a Három testőr trilógiából a Három testőr meg a Húsz év múlva ott fekszik a polcomon, de a Bragelonne vicomtot csak digitalizálvan olvashatom a gépemen. Tudom hogy ez mánia, de a Benzoni incidens óta semmi ilyesmit nem bízok a véletlenre. A nagyim egyik karácsonyra megvette nekem a Firenzei lányt, és miután még aznap éjszaka kiolvastam, rá kellett jönnöm, hogy se füle se farka a történetnek a hiányzó három kötet nélkül, és nekem akkor meg kellett várni, mire két ünnep között végre kinyit egy könyvesbolt, hogy megvehessem a többit. Sokba került így az a karácsonyi ajándék, nem számítva az azóta fölvásárolt Benzoni sorozatokat. Sosem megyek bele olyan kompromisszimba, hogy megveszem mondjuk az első kettőt, a többit meg kiveszem a könyvtárból, mert az fix, hogy hónapokig nem lesz bent. Nekem vagy egybe kell az összes, vagy mindet kölcsönzöm. Nagyon szeretem Benzoni műveit, annak ellenére, hogy van egy kis Danielle Steel fílingje, és a francia városok egymástól való távolságának meghatározásában is igen nagyvonalú, de mégis képes arra, hogy 3-4 köteten keresztül se váljon a történet unalmassá vagy vontatottá.

Apropos, elektronikus könyv. Nagyon nagyon szeretnék egy ilyet!!! Elfér rajta egy egész könyvtár, könnyű lapozni, kicsi, lapos, és ez az újfajta képernyő-technológia a szemet se zavarja. És olyan praktikus! Tudnék vele az ágyban hasonfekve olvasni, mert nekem úgy a legkényelmesebb, és számítógéppel ez elég nehezen kivitelezhető, még egy laptoppal is... A Zseni azt mondta várunk még pár hónapot, és ha majd nem kerül annyiba, mint egy használt autó, akkor vesz majd nekem egyet. Erősen reménykedem, hogy hamarabb is hozzájutok a kis aranyoshoz, mert neki is nagyon mohón villogott a szeme mikor megmutattam!

Most megpróbálok felhajtani valami könnyen elkészíthető mákosnasi receptet, aztán nekiállok vasalni, bár azok után hogy eltörtem egy bögrét, elszakadt a cipőfűzőm, ráharaptam a nyelvemre, majdnem belefulladtam a kávémba a saját hajszálamtól, és enyhén nekitolattam egy fának, lehet hogy nem kellene egy tüzes és gőzőlgő vastárggyal a kezemben hadonászni ruhák fölött, csak lehúzni a redőnyt bebújni az ágyba, és átaludni ezt a hétfőt.