Ezt a számot most hallottam a rádióban, és megkérdeztem a Zsenimet, hogy neki is ain't no sunshine lenne-e ha goneolnék. Asszonta igen, úgyhogy akkor megtartom örökbe.



Ma jött a suliba egy japán ürge, akinek konkrétan Cobra a neve. Nem nikknév, hanem anyakönyvezett keresztnév. Elég jól nyomja a franciát, bár én egy megveszekedett szavát se értem. Ugyanez volt a kínai Ho-Ann-al is, aki a múlt hónapban megpattant babátszülni. Ho-Annt mindig majd szétvetette a mondanivaló, de még a nevét is egy teljes fél évbe telt mire felfogtam, és azt is csak azért mert leírta nekem. Sose felejtem első találkozásunk kínos pillanatait. Háromszor makogta el, hogy bo-zsú-jű-má-pill-o-án-é-vo, mire én háromszor vágtam rá udvariasan, hogy Excusez-moi! Je ne parle pas chinois*, mire végül megunta és faképnél hagyott. Pár órával később jöttem csak rá, hogy valszeg azt akarta mondani: Bonjour! Je m'appelle Ho-Ann. Et vous?** Csórikám barátkozni jött, én meg elüldöztem! Ezután aztán többet soha nem is szólt hozzám, hacsak nem volt feltétlenül muszáj.


*[eszküzímoá! zsö nö párl pá sinoáz] - Elnézést, de nem beszélek kínaiul.
**[Bonzsúr! Jömapell Ho-Ann. E vu?] - 'Reggelt! Én Ho-Ann vagyok, és ön?