Meghívattam magam az iwiwre, egy hónap alatt megkerestem mind a 123 darab ismerősömet, beköszöntem nekik, majd töröltem magam az iwiwről. Az egyik barátom azt a messzemenő következtetést vonta le ebből, hogy nyilván mindig hamar ráuntam a játékaimra, pedig nem is, mert csak a puccos játékaimra untam rá hamar. Már csecsemőkoromban is szívesebben használtam egy kifertőtlenített Nivea kék-lapos kenőcsösdobozt rágókának, mint az eredeti sárga Chicco cumimat, amit az anyukám még azóta is komódjának mélyén rejteget nosztalgiából.

De valójában nem unalomból követtem ám el harakirit az iwiw-es életem ellen, hanem mert amikor megláttam a térképet ami pókhálószerűen vázolja fel az ismerősök egymáshoz és más ismerősökhöz való viszonyát, előnyomakodott agyam egyik zugából az a fixa ideám, miszerint a Nagy Testvér figyel, és semmit nem feled, és később minden apró információt felhasznál majd ellenem. Bár nem mondhatnám, hogy alapvetően lázadó típus vagyok, elvégre a bankártya előtt is fejet hajtottam, de azért ha törhetek egy kis borsot a Bátyó orra alá, akkor inkább nem könnyítem meg a dolgát, és egy laza kézmozdulattal törlöm magam a wiw-ről.

Mivel azonban excentrikus egyéniségem valamilyen formában mindig önkifejezésre áhítozik, mondtam akkor legyen blog, ahol bónuszként nem kell szerteágazó és lenyűgözö személyiségemet egyetlen adatlapba sűrítenem, bár némileg itt is meg van kötve a kezem, mert a beállításoknál közölte velem a rendszer, hogy ha azt a formátumot választom, hogy egy adott oldalon az abban a hónapban írt összes bejegyzésem megjelenjen, akkor jobb ha tudom, hogy egyszerre csak 999 db. bejegyzést/hónap bír el a szerver. Úgyhogy kénytelen vagyok tartani magam ehhez a koncepcióhoz.

Aztán mikor két napi lázas keresgélés után végre rájövök, hogy miként kell ráereszteni a blogra egy statgépet, amitől csupán annyit várok el, hogy számszerűleg megadja a látogatóim listáját, mit dob ki a google analytics mindjárt az első napon? Nemcsak azt, hogy az egyik malájziai látogatóm melyik városból és melyik napszakban látogatta meg a blogomat, de még a szolgáltatója nevét-címét-telefonszámát, rámtalálási útvonalát, böngészőprogramjának típusát, képernyője felbontását, sávszélességét, java-támogatottságának státuszát, flashverziója számát, anyja leánykori nevét három példányban, és mikulássapkamintás alsógatyájának méretét is.

Mivel élek a gyanúperrel, hogy ez vica versa működik, és rólam is pont ezeket az adatokat adja meg a gugli ha mégis megtartom azt az egyéni szokásomat, hogy szörfölök a neten, most nem tudom, hogy a továbbiakban mi légyen e bloggal. Ehhez képest az iwiw maga volt a személyiségi-jogbiztonság.

De azért azt kénytelen vagyok belátni, hogy a Nagy Testvérnek van stílusa.