Na hát az a Cobra gyerek, az nem semmi!!!
Már csupán a neve jogán is fölkerült volna a listára, de amit ma tudtam meg róla, hát az padlóra küldött. Cobra egy igazi fugu chef. Naná, hogy az, ilyen névvel nem is lehet más! Ha valaki nem tudná mi az a fugu chef, akkor itt megtalálja, de dióhéjban annyi, hogy van rá jogosítványa, hogy mérgező japán gömbhalat (fugut) trancsírozzon és szolgáljon fel hazárdíroknak. Még sosem láttam eleven fugu chefet, csak tv-ben, úgyhogy most nagyon alaposan megnéztem magamnak.
Valamit kell csinálnom ezzel a távol-keleti akcentusfóbiámmal, mert még ezt se tudtam volna meg, ha Katarzyna barátnőm nem fordítja le nekem a japánFranciát lengyelFranciára, mert ő egész jól megérti Cobrát, én viszont őt értem meg egész jól. Cobra egy nantes-i szuper-hiper-ultra luxus étteremben dolgozik, ahol egy héten kétszer szolgálnak fel különleges japán ételeket, amiket Cobra készít el. Én is akarok fugu chef lenni, és akkor heti két munkanappal keresnék annyit, hogy a fennmaradó időben tökélyre fejleszthessem az origami művészetem és teljes nyugalomban nyesegessem a bonszájokat az üvegházban.

A listára egyébként azok az érdekes emberek kerülnek föl, akikkel a külhonba szakadásom óta összehozott az élet.
Az egyik kedvencem dr. Csajaghy, egy magyar származású orvos, aki kettős életet él. A hét három napján tiszteletreméltó belgyógyász a helyi kórházban, hetyke bajusszal és joviális mosollyal az arcán, de hétfőn, kedden és hétvégén már átvedlik történész-régész-antropológussá, aki ókori és középkori sírok feltárásánál végzi a csontok elemzését, és ebben a minőségében bűnügyi orvoszakértőnek is gyakran felkérik. És még magyarul is beszél, amit teljesen magától tanult meg, mert a magyar apja korán meghalt, és az ő emlékének hódolva belőle még a legvéresebb szájú MIÉP-esnél is nagyobb lokálpatrióta lett. És a dolgozószobája úgy néz ki mintha a budai vár egyik cserepes-hímzéses-magyarcímeres-kokárdás-pirospaprikás standját egy az egyben beállították volna az írószatala mellé, és még egy-két koponya is színesíti az összképet (arról, hogy azok is magyar fejek lennének-e, nincs információm, de úgysejtem igen).

Meg van még a listán a Duc de Brissac, aki igazándiból herceg, és akivel egy húsvéti tojáskereső fête-en ismerkedtünk meg a saját kastélyában. Minden évben, húsvét vasárnapján elrejtenek a kastély parkjában 10ezer csokitojást, amit aztán a vendégek egytől egyig megkeresnek és azonmód be is falnak. Meghívtak minket és el is mentünk, és éppen a parkban kóboroltunk fennhangon tárgyalva, hogy a krokodiloknak természetes antibiotikum van a vérében, hogy ne fertőződjön el a mocsárban a bibis lábuk, ha mondjuk kicsit megcsócsálja a szomszéd (mert mi ilyenekről szoktunk fennhangon tárgyalni), mikor az egyik bokorban egyszercsak valaki felkiált: "Hongrois", mire a doki: "Nem én voltam!", de akkor kiderült, hogy tényleg a doki volt, mármint az, aki magyarul beszélt, és amit a herceg felismert, és azért kiáltott fel. Kicsit csodálkoztam, hogy egy herceg mit csinál egyedül egy bokorban, de aztán azt gondoltam, hogy végülis a saját parkja, és azt csinál benne amit akar, de akkor az is kiderült, hogy épp a csokitojás utánpótlást hozta ki a szép zöld biciklijén a szép barna ruhájában, és amiatt olvadott be annyira a környezetébe. Aztán kedélyesen elbeszélgettünk vele, mert még az is kiderült, hogy a felesége magyar, és bár ő maga (mármint a herceg) nem beszéli a nyelvet, mégis minden körülmények között felismeri, és velem angolul beszélt, a dokival franciául, és minden zavar nélkül váltott egyikről a másikra, végül meghívott minket egy kis VIP csokitojásozásra meg egy pohár borra. A felesége különben pont olyan szép és fenségességes volt, mint ahogy én a hercegnéket képzelem, a fiait meg Istvánnak és Lászlónak hívják, úgyhogy a következő Duc de Brissac István vagy László lesz (elfelejtettem melyikük az idősebb).

folyt. köv.
Akkor folyt. köv. amikor végleg kiderítettem, hogy Szvetlana rajta van-e a listámon, aki egy orosz maffiózó felesége, bár éppen ez az, amiben még nem vagyok biztos, de tény hogy a nő testőrrel jön az isibe, meg egy nagy fekete autóval, és mindig talpig Chanelbe van öntve, és olyan az illata is. (mármint Chanel). És ha valaki megkérdezi, hogy mivel foglalkozik a férje, csupán annyit válaszol, hogy nem tudja. Na ez a leggyanúsabb. Csak attól tartok, hogy ha netán bizonyosságot szereznék róla, hogy tényleg maffiózó a férje, akkor addig élnék. pont.
Máskor meg majd mesélek egy diabéteszes macskáról, meg egy nőről aki 17-18. századi könyveket gyűjt és speciális szobában tartja őket, meg egy férfiről, aki az Északi-tengeren épített olajkutakat. Úgy tűnik, a Loire-völgy mágnesként vonzza a fura fazonokat.