Tegnap egy káprázatos egésznapolvasós napot tartottunk, de úgy szó szerint. Én egyre jobban bonyolódom bele ebbe a döbbenetes regényfolyamba, amiről el sem tudom képzelni hogy meddig lehet még fokozni, a Zseni meg újfent nekiveselkedett a Grant kapitány gyermekeinek franciául, és lassan kikeveredik pampákról, hogy utána Ausztrália felé vegye az irányt. Én tudom a végét, de jusztse mondom meg neki.

.

A Benzoniban most éppen a harmadik kötet végénél tartok, még befejezem az aktuális kötetet, és félidős olvasónaplót írok, mert félő, hogy mire a végére érek az egésznek, elfelejtem a tömérdek kalandot, márpedig kár lenne érte, mert ami ebbe a regénybe be van zsúfolva, attól egy átlagos lány rég meghibbant volna.

Még soha nem olvastam ehhez fogható irományt, az én fantáziám kutyafüle hozzá képest. Már az első oldalaknál tudtam, hogy nem mindennapi regény, de azt azért nem gondoltam volna, hogy egy komplett kalózregénytől kezdve a gótikus regényen át a történelmi drámáig mindent megtalálok benne. Ez, hölgyeim és uraim, két évszázad esszenciája! Mostmár csak azért is elolvasom, mert kíváncsi vagyok mi mindent lehet még begyömöszölni egy alig 18 éves kalandornő életébe, anélkül hogy feldobná a talpát.

Eszement egy könyv!!!