Nem vagyok valami fürge máma. Már napok óta nagyjából mást se teszek, mint olvasom ennek rettenetes nőszemélynek a történetét, és felüdülésképpen régi filmeket nézek, mert karácsony táján úgy tűnik itt ezeket adják orrba-szájba. Láttam például a Notre-Dame-i toronyőrt Gina Lollobrigidaval, a Marie Walewskat (ő volt Napóleon "lengyel felesége") Greta Garboval, meg a Le docteur Jivagot, az 1965-ös változatot. Ma lesz a La belle et le Pirate (A szépség és a kalóz), ami asszem pont az a forgatókönyv, mint amiről R. kommentolt, és megnézem még az Une ravissante idiote-ot Brigitte Bardottal, a hétvégén meg Victoria királynő ifjú éveit Romy Schneiderrel.

Amikor meg végképp úgy érzem, hogy legszívesebben a sarokba vágnám Marianne-t , akkor a feszültség levezetésére bekapcsolok néhány Sherlock Holmest, Poirot-t, vagy Miss Marple-t.

A karácsonyunk gyönyörű volt, a szentestét édes kettesben ünnepeltük, és a másnapi vendégség is jól sikerült, például nem ragadtak be az arcok.

Itt van három kép a terítésről, meg az ajándékaimról. Jó volt a termés. Az én drága férjecském elhalmozott minden szépséggel amire csak vágytam, és még Baileyst is ittunk. Azok a fehér pillangók a csipikés dobozon valójában cukorból készültek. Persze sikerült leejtenem a dobozát, és egy csomó eltört, úgyhogy kiválogattam az épen maradtakat, és azokhoz most csak fejvesztés terhe mellett érhet hozzá bárki. Amúgy meg halott pillangókat rakunk a kávénkba.

A vacsorát is le akartuk fotózni, de valami át volt birizgálva a kamerán, és ezt már csak az étel elfogyasztása után vettük észre, így sebtében elmosogattam, és újraterítettem, ezért van az hogy a kuglófnak már hiányzik a negyede.