Mára már kissé alábbhagyott az az otthonülős-sarokban-csöndben-nyüszítős hangulatom, úgyhogy délután elmegyek az isibe. Nem tudom mitől vagyok ilyen kutyarossz hangulatban, lehet hogy már érzem a szokásos szilveszteri lebetegedésem előszeleit, ami azóta vált rendszeressé, hogy néhány éve egy látványos és igen megható ájulási jelenetet produkáltam a Szabó Ervin Könyvtár halljában, lévén hogy 40 fok fölé szökött fel a lázam hirtelen, minekutána 3 teljes hétig nyomtam az ágyat. Azóta, mint Erma Bombeck, én is antibigyók tömkelegével, vitaminokkal, köhögés elleni szerekkel, lázcsillapítókkal, papírzsebkendőkkel és minimum három tubus orrkenőccsel (mert valamelyik folyton elkallódik) veszem körül magam az új évre virradó éjszakán. Tavaly azért fáztam meg, mert mi voltunk az újonnan épült lakópark egyetlen lakói, és képtelenek voltunk rendesen befűteni a lakást, előtte csak szimplán nem vigyáztam magamra, azelőtt nem emlékszem mi volt, annak előtte pedig a fent említett ominózus eset.
Pedig ma van a BoldogSzülinapom Előtti Nap, és az én Herczig Fiacskám nagyon készül valamire. Az a sanda gyanúm, hogy valami tortaféleségben töri a fejét, és valszeg virágot is kapok (remélem kálát vagy fehér tulipántot), mert tegnap este nagyon elgondolkodva fixírozta a tortatartót meg a szépvázámat. Mindenesetre a lelkemre kötötte, hogy délután hagyjam el a lakás területét, mert ma csak félnapot dolgozik, és dóga van, engem meg nem kell kétszer kérni, hogy hagyjam meglepni magam.