Erma Bombeck-style

Najó, persze hogy jól vagyok, élek meg minden, csak az van, hogy a két ünnep közt egy hirtelen ötlettől vezérelve bekapcsoltattuk az egész TPS csomagot, ami olyan kábel-TV féle, csak digitális, és a telefonvonalból jön az internettel és a telefonnal együtt. Eddig csak az alapcsomag volt előfizetve, merthogy úgyis ritkán nézünk tv-t, inkább dvd-ket kölcsönzünk, meg én amúgy is alig értem a franciát, de most úgy döntöttünk, hogy vagyok már olyan nyelvi szinten, hogy szinkronfordítás* nélkül önállóan is meg tudjak nézni és érteni egy filmet, így a teljes csomag már nem kidobott pénz. Viszont nem számítottunk rá, hogy ezzel a saját csapdánkba esünk, ugyanis most nem kevesebb mint 20 darab HBO-szerű csatorna áll a rendelkezésünkre a nap 24 órájában, és ezek csak azok a csatornák, amiken filmeket és sorozatokat adnak folyamatosan.

Az egyik számítógépet teljes munkaidőben ráállítottuk a felvételre és a dvd írásra, míg a videó egyelőre csak félgőzzel üzemel, de már így is egyre nagyobb a nyomás, mert valamikor meg kellene nézni a felvett anyagot. Az ünnepek alatt ez nem is okozott olyan nagy problémát, mert egyszerűen kikapcsoltuk a telefont, és egy napi gyors zuhany meg néhány rövid pisiszüneten kívül minden egyéb tevékenységünket simán elvégezhettük a TV előtt, de a két ünnep között meg máma igencsak feltorlódtak a tennivalók, a Zseni elment a dolgozóba, nekem meg már ideje alaposan kifertőtleníteni a lakást az egy heti teljes takarításmegvonás után. Viszont ha nem nézem meg a Doktor Szöszit meg a One fine day-t addig amíg haza nem jön, akkor nem látom holnapután estig, mert ma estére már be van tervezve a Sziget, a Stepford Wives meg a Farkasokkal Táncoló, holnap meg Angersbe kell mennünk, és már tegnapról is átcsoportosítottam a Polar express-t, meg a Baby's Day Out-ot, mert ilyen filmeket a Zseni elvből nem néz. Holnap este meg Domino Day van, amit semmi pénzért ki nem hagynék, és most írom ki a Little Man Tate-et Jodie Fosterrel. Délelőtt esélyem sincs tévézni, mert mire kivakarom magam az ágyból és elindítom a dolgozóba, már kilenc óra van (pontban 8:55-kor indul, annál egy perccel sem előbb vagy később, mert egyszer stopperral kiszámította, hogy 5 perc 10 másodperc az út a kórházig, és így sohase késik el), és délig épp csak annyi időm van, hogy megfőzzek és rendbeszedjem a lakást valamennyire, és már jön is haza ebédelni meg sziesztaszundizni kettőig. Így aztán csak a délutánok jöhetnek számításba, abba meg bele se merek gondolni, hogy mi lesz jövőhéttől, mert akkor ér véget az isiszünetem is.

Nincs mit tenni, kénytelen vagyok a takarításból lecsippenteni egy kis időt, mondjuk ma gyorsan kifertőtlenítem a vizesblokkot, a szárítót átcipelem a hálóba, és kiteregetek a Szöszi alatt, a porszívózás meg ráér holnap is, és ne is írjatok emilt meg sms-t, hogy élek-e még, meg hogy Boldog Új Évet, mert úgysincs időm válaszolni, és senkivel sem kivételezek.

*A szinkronfordítás a Zseni interperetálásában úgy néz ki, hogy "Most arról vakerál az annyának, hogy ne dumáljon neki, mert ő a királynő, és jusztse fogja seggberúgni a minisztert, hanem megteszi fő-fő-udvari tanácsosának, és az annya pasija meg elmehet a búsba". Ez volt a Viktória királynő ifjú éveiről szóló Romy Schneider-film. Szal inkább nem kérek fordítást. Amúgy alapjáraton soha nem beszél így, de ha fordítania kell, totál használhatatlanná válik: mindig felvesz egy idióta kötöttsapkát a fejére, és folyton azt ismételgeti, hogy "vakerál"