Itt a tél

Hát Télanyó úgy határozott, hogy mégis meglátogat minket az idén, és nyomban meg is érkezett nagy sebbel-lobbal.

Ma bementem az isibe tizennégy-nulla-nullakor verőfényes napsütésben, tökéletesen száraz időben, majd kijöttem az isiből tizenhét-nulla-nullakor, és már bokáig érő hóban gázoltam egészen az autómig. Majd mire letakarítottam a kocsit, és ellapátoltam egy jégvakaróval (20 fokos tavaszi időben általában híján vagyok egyéb felszerelésnek, és a jégvakaró is véletlenül maradt bent) a méteres kupacot, amit a hókotró tolt mögém, már 15 centinél jártunk, majd mire felaraszoltam a kórházig, begyűjtöttem a férjemet és csekélyke 75 perc alatt hazaértünk az amúgy 5 perces útszakaszon, már simán beterített mindent a 18-20 centis hótakarójégpáncél.
Külön nehézséget okoz ilyenkor a kórház puszta megközelítése is, ugyanis errefelé nem igazán vannak felkészülve az ilyesfajta időjárásra. A autószerelőnél például csak hírből meg képről ismerik azt, amit mi úgy nevezünk, hogy TÉLIGUMI, ezért mikor kilukadt az egyik kerekünk nem sokkal a kiköltözés után, kénytelenek voltunk lecseréltetni az összes gumit, mert sehogyse tudtak keríteni egy téligumit az autóra. Aztán van még az is, hogy a város fele a hegyen terül el, példának okáért a kórház is, és elég sok az igen meredek útszakasz, amit elég rémisztő lehet letisztítani, de a saumuriek nem is vacakolnak vele, hanem a harmadik darab hópehely leesése után a meredek utakat az egyszerűség kedvéért lezárják és punktum. Utána marad az a lehetőség, hogy vagy se-ki-se-be, vagy az ember megkerüli az egész várost, meg még két másikat, és megpróbálja megközelíteni egy viszonylag laposabb részről kiindulva a lezárt városrészeket.

De aztán hazaértünk, és végső soron, ha az ember meleg kakaót kortyolgatva, vastag pulcsiba bújva, gyapjúzokniban és hóemberkés mamuszban ácsorog az ablak előtt, és bámul ki a szakadó hóesésbe, akkor igen kellemes tud lenni az estéje, és látványnak sem utolsó.