Szal se nem tébécé, se nem torokgyík, se nem gyermekbénulás, se pedig vérmérgezés, de abban igazam volt, hogy nem egy szimpla nátha, hanem egy igen komoly gastrovirus lappangott itt a háttérben, majd a megfelelő időben letámadott, és kis híján kórházba juttatott vészes kiszáradás miatt. De amikor ott állt fölöttem a házi orvosom meg a háziorvosom és gondterhelt arccal csóválták a fejüket, miközben én abban az órában harmadszor hánytam tele a wc-t, hirtelen tudatosult bennem hogy ebből infúzió lesz, ha nem leszek azonnal jobban, és megszuggeráltam magam, és legyűrtem egy kis sósropit meg teát, ami bennem is maradott. Többet nem hánytam, hanem hasmentem, ami szintén nem volt egy vidám cirkusz, de legalább táplálkozni már birok.

Gyengének roppantmód gyenge vagyok, folyton alszom, hol meg bolygó hollandiként sertepertélek a lakásban olyan iramban mint egy lajhár, mert ha nem állok egy picit, és nem szívok friss levegőt, akkor meg a fejem fájdul meg, ettől viszont még gyengébb leszek. Csöbörből vödörbe. Na mindegy, majd csak rendbejövök valamikor.

Most sokkal nagyobb bajom az, hogy a tervek szerint egész héten a Zseni szülinapjára készültem volna, ami ugye ma van, én meg itt ülök a nappaliban, hajnali ötkor, nem bírok aludni, de még arra sincs erőm, hogy becsomagoljam az ajándékát, nemhogy ünnepi ebédet készítsek. Borzalmas nap! Amúgy az ajándékokkal szintén rúgtam egy öngólt, ugyanis a karácsonyi ajándékvásárlási lázban annyira örültem neki, hogy ebben az évben életemben először csak az én drágámra költhetem az ajándékpénzt, ahelyett, hogy minden létező családtagomnak és barátomnak udvariassági csecsebecsékre vadásznék, hogy örömömben karácsonykor odaadtam neki az összes ajándékot amit neki szántam, és eszembe se jutott, hogy félretegyek valamennyit mára. Még szerencse, hogy vettem néhány könyvet mielőtt végleg kiütött a gastro, mert akkor most itt állnék üres kézzel-tányérral a szerelmem 36.-ik születésnapján.

Azért remélem Boldog lesz a Születésnapod Drágám!