Bejegyzések
Ma volt egy utam Szürreáliába.
Az egész azzal kezdődött, hogy mikor kimentem a parkolóba, a motorháztetőn ott figyelt két szürke macska. Úgy ültek mint két szfinx, le se vették rólam a szemüket, és csak akkor ugrottak le az autóról, amikor beindítottam a motort.
Aztán a boltban egyszercsak szembe jött velem három kislány. Ugyanazt a rózsaszín kiscipőt, csíkos harisnyát, barna szoknyácskát és rózsaszín kabátkát viselték. És ugyanazt a fejet. Hármasikrek voltak, ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva.
Aztán egy tökéletesen néptelen útkereszteződésben elrobogott az orrom előtt egy kétméteres kamaszfiú egy húszcentis motoron. Közben meg vihogott, mint egy fakutya. Nem viccelek, tényleg akkora volt az a motor, mint egy kiscsoportos háromkerekű biciklije, és a srácnak háromrét kellett hajtogatnia magát, hogy fel bírjon rá ülni.
Aztán a hídon megláttam egy csókolózó párocskát. A férfi bőre a legébenfeketébb fekete az egész földkerekségen, egy komplett Men in Black szerelésben, de napszemüge nélkül, a nő viszont tejfelszőke, alabástrombőrű szépség volt, káprázatos hófehér nadrágkosztümben.
Ekkor úgy éreztem, többet ma már nem bír elviselni a lelkem, de aztán bekanyarodtam a parkolónkba, és az egyetlen üres helyen ott figyelt a két szürke macska. Beálltam, kipakoltam, bezártam az ajtót, a két macska pedig felugrott a motorháztetőre, elhelyezkedtek szfinxülésben, és le sem vették rólam a szemüket, amíg be nem értem a házba.
Most megebédelek gyorsan, és elindulok az isibe. Remélem útközben találkozom majd egy nyúlkirálynővel, és néhány pikkdámának öltözött kártyafigurával, akik esetleg egy hatalmasra nőtt gombán lógázhatnák a lábukat.
Az egész azzal kezdődött, hogy mikor kimentem a parkolóba, a motorháztetőn ott figyelt két szürke macska. Úgy ültek mint két szfinx, le se vették rólam a szemüket, és csak akkor ugrottak le az autóról, amikor beindítottam a motort.
Aztán a boltban egyszercsak szembe jött velem három kislány. Ugyanazt a rózsaszín kiscipőt, csíkos harisnyát, barna szoknyácskát és rózsaszín kabátkát viselték. És ugyanazt a fejet. Hármasikrek voltak, ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva.
Aztán egy tökéletesen néptelen útkereszteződésben elrobogott az orrom előtt egy kétméteres kamaszfiú egy húszcentis motoron. Közben meg vihogott, mint egy fakutya. Nem viccelek, tényleg akkora volt az a motor, mint egy kiscsoportos háromkerekű biciklije, és a srácnak háromrét kellett hajtogatnia magát, hogy fel bírjon rá ülni.
Aztán a hídon megláttam egy csókolózó párocskát. A férfi bőre a legébenfeketébb fekete az egész földkerekségen, egy komplett Men in Black szerelésben, de napszemüge nélkül, a nő viszont tejfelszőke, alabástrombőrű szépség volt, káprázatos hófehér nadrágkosztümben.
Ekkor úgy éreztem, többet ma már nem bír elviselni a lelkem, de aztán bekanyarodtam a parkolónkba, és az egyetlen üres helyen ott figyelt a két szürke macska. Beálltam, kipakoltam, bezártam az ajtót, a két macska pedig felugrott a motorháztetőre, elhelyezkedtek szfinxülésben, és le sem vették rólam a szemüket, amíg be nem értem a házba.
Most megebédelek gyorsan, és elindulok az isibe. Remélem útközben találkozom majd egy nyúlkirálynővel, és néhány pikkdámának öltözött kártyafigurával, akik esetleg egy hatalmasra nőtt gombán lógázhatnák a lábukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése