Az nyelveknek tudásiról, deuxième partie

Tegnap késő este hirtelen megcsörrent a telefon. A vonal másik végén egy ismeretlen férfihang jelentkezett tört magyarsággal, és a Danit kérte. Vagy egy órán keresztül tartott a beszélgetés, mely során kiderült, hogy az úriember egy '56-os magyar, azaz jobban mondva a szülei azok, mert ő csak hatéves volt mikor eljöttek az országból. Ő már itt nőtt fel, itt járt egyetemre, repülőtervező mérnök lett, majd később magánorvosi klinikák igazgatójaként dolgozott több kórházban is, és most Nizzában él. Véletlenül belefutott az egyik cikkbe, amit a Daniról írtak, roppant megörült a földinek és nyomban kiderítette a számunkat, hogy felvehesse velünk a kapcsolatot. Olyan jól esett neki magyarul beszélgetnie, hogy folyton azt bizonygatta, hogy nem felejtette még el, de minduntalan belezavarodott saját magába és olyankor átváltott franciára, a férjem pedig, udvarias ember lévén, szintén váltott.
Én egy idő után meguntam hallgatózni, gondolván majd úgyis elmeséli utána az egész beszélgetést, ezért bementem a szobába olvasni, és becsuktam az ajtót. Emiatt aztán már nem hallottam tisztán a szavakat, csak a Dani hangját, és egyszercsak arra figyeltem fel, hogy pusztán a morajból meg tudom különböztetni, hogy éppen milyen nyelven beszél. Nagyon érdekes volt. Eddig csak filmekben hallottam ilyet, mikor a főszereplő hirtelen egy idegen nyelven szólalt meg, és azt hittem, hogy valamit machináltak a hanggal és azért olyan más, de nem. Mindig mikor átváltott franciára, teljesen más hangszínen szólalt meg, más volt a hangsúly, a nyelvi gesztusok még a hangmagasság is. A magyar jóval halkabb, tompább, lassabb megfontoltabb, tagoltabb, míg a francia kicsit hangosabb, magasabb, gyorsabb, élesebbek a hangsúlyváltások, de egyes szavak sokkal elnyújtottabbak.
A magyarban minden érzést-kérdést külön szóval fejezünk ki, de a franciában rengeteg olyan szófordulat, kifejezés van, amit ha már más hangsúllyal mondunk, teljesen mást jelent. Az egyik ilyen kedvenc szerkezetem a ça va, mely pusztán a hangsúlytól, arcmimikától, és testbeszédtől függően jelentheti a következőket:

- jól vagy?
- jól vagyok
- hát... megvagyok
- és te jól vagy?
- igen, jól vagyok
- szóval minden rendben?
- igen minden rendben...
Az isiben aztán ezek a jelentések még kiegészülnek az "ez így érthető?"-vel, az "igen, teljesen érthető"-vel vagy a "nagyjából érthető"-vel, és ez nekem nagyon tetszik. Mademoiselle szereti az ilyesmiket...