23/5

A könyvesblogon láttam, és én is akarom!

Ha más is akarja, akkor itt vannak az instrukciók:
1. Ragadd meg a hozzád legközelebb fekvő könyvet.
2. Nyisd ki a 23. oldalon.
3. Keresd ki az ötödik mondatot.
4. Tedd közzé a szöveget a blogodon ezekkel az instrukciókkal együtt! (ha nincs blogod, ide is bekommantolhatod, érdekel mit olvasol)

Bevallom, egy kicsit csaltam, ugyanis a mellettem fekvő könyvből nem idézhetek, mert az egyelőre üzleti titoknak minősül szerződésileg, az eggyel arrébb fekvő pedig Susan Griffin, Le livre des courtisanes című műve, amit már hónapok óta hurcolok magammal, de franciául van is és nehéz is tök, még el sem jutottam benne a 23. oldalig, ahol az ötödik mondat 8 teljes soron át gyűrűzik, és csak azokat a szavakat értettem meg belőle, hogy nő, gazdagság és kurtizán, melyek persze maradéktalanul összefoglalják a könyv lényegét, de akkor se.
Ezért abból szedtem az idézetet, amit valójában olvasok, és biztosíthatok róla mindenkit, hogy ez a kötet is bőven karnyújtáson belül helyezkedik el, méghozzá az én karom nyújtásán belül, és mivel nem vagyok az a kifejezetten nyakiglábkéz, úgy is mondhattam volna, hogy fél méternél nem messzebb.

"Egyedül voltak, a gazda hátul motozott a söntésben, a nyerges felgombolta mellényét és ingét, s egy keblére akasztott viaszosvászon zacskóból nyolcvan márkát szedett elő, egyenként megnyálazva átszámolta a bankjegyeket, s átadta fiának a gondos intéssel, hogy takarékoskodjon, s ne engedje, hogy a nagyvárosi zsiványok becsapják."
(Márai Sándor: Eszter hagyatéka és három kisregény)

u.i.: na jó, mondjuk nyakigkéz az vagyok, nem születtem valami szörnynek, nekem is a nyakamig ér a karom, ha nem számítjuk például a vállamat vagy a hónomat a kettő között...