Bejegyzések
Na megnéztem a Parfümöt, és be kell vallanom, hogy soha életemben nem láttam még ehhez foghatóan undorító és ostoba filmet.
Mindenhonnan azt hallottam, hogy milyen csodálatos film, parfümök világa, virágok, gyönyörű lányok, és egy fiú, aki csak a szeretetet keresi! Zseniális rendezés, magával ragadó történet, olyan mint az Amelie, kicsit elvont, de éppen azért maga az ÉLET, bla-bla-bla.
Dehát mi a franc jó ezen a filmen?! Könyörgöm a pasi mindjárt azzal kezdi a karrierjét, hogy megfőz egy macskát, aztán a film nagy részében párolt lányokból sajtolja ki a szagot, és nem mellesleg folyamatosan halál jár a nyomában. Na és a vége!!! A végén meg az az orgia végképp felnyomta az agyamat, pedig akkor még nem is sejtettem a legislegvégét: a pasi megeteti magát a csőcselékkel! Elevenen felfalják!!! Megeszik! Hogy lehet az ilyesmit csodálatosnak nevezni?! Meg magával ragadónak?! Tudom persze, a srác nem tudja mit csinál, hiszen ő csak az illatokat akarja elraktározni, és keresi az élet értelmét meg a szeretet... És akkor az már tökre rendben van, hogy ennek érdekében lányokat tesz el láb alól?! Hiszen valójában nem más mint egy pszichopata sorozatgyilkos, az író pedig, aki megformált egy ilyen alakot a képzeletében, szerintem még annál is betegebb. Azokat akik meg ezzel a sztorival úgy tudnak azonosulni, mint egy zseniális alkotással, inkább már nem is minősítem...
Már odáig süllyedt a világ, hogy egy történetben a rosszból lesz a jó, a jó meg büntetlenül válhat eszközzé a rossz kezében, és ez a néző szerint maga az ÉLET?! Mi van ebben a filmben, ami ennyire tudja manipulálni az embereket, hogy a hatása alatt még arra sem képesek, hogy átgondolják, valójában miért vagy kiért is lelkesednek annyira?! Elvégre a főszereplő nem egészen az a robinhoodi bűnöző típus! Azért az erkölcsi relativizmusnak is vannak határai, és ha ezek a határok végképp ledőlnek, akkor itt a vég.
Néhány szúrópróba-szerűen kiragadott blogos filmkritika:
"Félelmetesen szép, a hőssel együttérezni tudó film, ajánlom mindenkinek." - na pontosan erről beszéltem fentebb.
"A holttesteket Jean-Baptiste a parfüméria udvarán földeni el." - Barátom, ha már egyszer FiLmBlOg-od van, akkor ugyan tedd má' meg, hogy bele is pillantasz a kritikált filmbe. Mellesleg tanulj meg fogalmazni.
A Parfüm-öt el akarom olvasni( a film, hát na ez az mikor sóhajtunk egyet és jóleső érzéssel dölünk hátra ezekkel a szavakkal: "Imádok filmet nézni")
EZT inkább belinkelem, mert az Amelie Poulain / Parfüm párhuzamot még nem sikerült annyira megemésztenem, hogy méltatni tudjam.
"A legdurvább befolyásolás... Laure apjáé volt. Hogy az angyal-illat annyira magával ragadta, és szó szerint átírta a férfi érzelmeit, h képtelen volt kezet emelni lánya gyilkosára. Mondjuk, akkor tulajdonképpen a saját lányát támadta volna meg...." - érted egyáltalán, hogy mit beszélsz?
"Rendkívül jól tükrözi a kor borongós hangulatát és a kereszténység korlátlan uralmát Európa felett." - aham, volt benne egy pap.
Mindenhonnan azt hallottam, hogy milyen csodálatos film, parfümök világa, virágok, gyönyörű lányok, és egy fiú, aki csak a szeretetet keresi! Zseniális rendezés, magával ragadó történet, olyan mint az Amelie, kicsit elvont, de éppen azért maga az ÉLET, bla-bla-bla.
Dehát mi a franc jó ezen a filmen?! Könyörgöm a pasi mindjárt azzal kezdi a karrierjét, hogy megfőz egy macskát, aztán a film nagy részében párolt lányokból sajtolja ki a szagot, és nem mellesleg folyamatosan halál jár a nyomában. Na és a vége!!! A végén meg az az orgia végképp felnyomta az agyamat, pedig akkor még nem is sejtettem a legislegvégét: a pasi megeteti magát a csőcselékkel! Elevenen felfalják!!! Megeszik! Hogy lehet az ilyesmit csodálatosnak nevezni?! Meg magával ragadónak?! Tudom persze, a srác nem tudja mit csinál, hiszen ő csak az illatokat akarja elraktározni, és keresi az élet értelmét meg a szeretet... És akkor az már tökre rendben van, hogy ennek érdekében lányokat tesz el láb alól?! Hiszen valójában nem más mint egy pszichopata sorozatgyilkos, az író pedig, aki megformált egy ilyen alakot a képzeletében, szerintem még annál is betegebb. Azokat akik meg ezzel a sztorival úgy tudnak azonosulni, mint egy zseniális alkotással, inkább már nem is minősítem...
Már odáig süllyedt a világ, hogy egy történetben a rosszból lesz a jó, a jó meg büntetlenül válhat eszközzé a rossz kezében, és ez a néző szerint maga az ÉLET?! Mi van ebben a filmben, ami ennyire tudja manipulálni az embereket, hogy a hatása alatt még arra sem képesek, hogy átgondolják, valójában miért vagy kiért is lelkesednek annyira?! Elvégre a főszereplő nem egészen az a robinhoodi bűnöző típus! Azért az erkölcsi relativizmusnak is vannak határai, és ha ezek a határok végképp ledőlnek, akkor itt a vég.
Néhány szúrópróba-szerűen kiragadott blogos filmkritika:
"Félelmetesen szép, a hőssel együttérezni tudó film, ajánlom mindenkinek." - na pontosan erről beszéltem fentebb.
"A holttesteket Jean-Baptiste a parfüméria udvarán földeni el." - Barátom, ha már egyszer FiLmBlOg-od van, akkor ugyan tedd má' meg, hogy bele is pillantasz a kritikált filmbe. Mellesleg tanulj meg fogalmazni.
A Parfüm-öt el akarom olvasni( a film, hát na ez az mikor sóhajtunk egyet és jóleső érzéssel dölünk hátra ezekkel a szavakkal: "Imádok filmet nézni")
EZT inkább belinkelem, mert az Amelie Poulain / Parfüm párhuzamot még nem sikerült annyira megemésztenem, hogy méltatni tudjam.
"A legdurvább befolyásolás... Laure apjáé volt. Hogy az angyal-illat annyira magával ragadta, és szó szerint átírta a férfi érzelmeit, h képtelen volt kezet emelni lánya gyilkosára. Mondjuk, akkor tulajdonképpen a saját lányát támadta volna meg...." - érted egyáltalán, hogy mit beszélsz?
"Rendkívül jól tükrözi a kor borongós hangulatát és a kereszténység korlátlan uralmát Európa felett." - aham, volt benne egy pap.
7 megjegyzés:
Csak nem vissza teccik térni a bloggerlétbe?
háát, muszáj vagyok, mert majd' szétvet a mondanivaló.
Pedig még nem szabadna, mert illene a dógomra koncentrálnom, de jól haladok szal néha belefér egy-egy hosszabb posztocska. Még ezen kívül kettő megvan készen a fejemben, meg egy sor rövidebb is, úgyhogy aham, visszatértem :-)
Bár az ihlet igazán várhatott volna még úgy három hetet...
10 perc "eddigi teljesítmény" és a "határidő" nálam nagyon gyors gyógyszer ihlet ellen! ;)
Nem kell dógozás helyett filmeket nézni! Bibibííííí!
Egyébként a könyv kb. erről szól!
(Nekem a könyv tetszett, de filmfeldolgozásokat elvből nem nézek meg!(((- Kivéve az Üvöltő szelek Ralph Fiennessel!!!!!)))))
A főszereplő az illatok segítségével manipulálja környezetét. Ezek szerint ennyire "átjött" (sicc!) a dolog a vásznon! :)
Vagy a kópiával együtt feromonokat is küldött a forgalmazó a vetítőtermekbe?
Az Suhodminyák tollára illő lenne! :)
R.
Nekem egy szavam van erre a filmre. Beteg.
Az bizony! :-(
Tényleg ennyire nem tetszik senkinek ez a film? (Meg a Bárányok hallgatnak se???)
De hiszen ez csak egy mese. Egy nagyon morbid mese az elhanyagolt, deviáns gyerekről, akinek tényleg mindennapos lehetne a története, ha nem lenne felruházva egy extra hihetetlen képességgel, amely kiemeli a többiek közül, hogy elborzassza az olvasót/nézőt. Mert ha nincs drasztikusan kiemelve, akkor nem is fog rá odafigyelni senki. Szerintem bámulatos, hogy pont a szaglás lett a szuperképessége, hiszen annyira kevesen érzékelik széles skálán az illatokat.
És igenis, teljesen alapdolgokat keres ő, csak egy olyan fokú őrült szenvedéllyel, ami ledönt minden erkölcsi határt (beteg a srác, ez tény, de mégis, ki tudna vele bármit is csinálni?). Ez nem jó dolog, egyáltalán nem. Viszont csak így kerülhet az esete a figyelem középpontjába.
Megjegyzem, a film egészen enyhíti a könyvet: mintha belecsempészne egy halovány romantikus szálat, ami a könyvben szerintem nincs meg. A regény maga a kőkemény naturalizmus.
A vége legyen bármennyire is brutális, én elfogadtam a leírását az esetnek. És tetszett.
Újabb vitatéma az Üvöltő szelek mellé. :)
(Aminek viszont nem szerettem az adaptációját...)
Megjegyzés küldése