Blovagizé

Najóóó, nem leszek ilyen gonosz, és inkább visszamentem piszkozatba a korábbi blovagizés postot, pláne, hogy továbbjuttattak meg minden. Szeretem én a Tij-t, csak jöttek itt azzal, hogy őszinteség, meg igazságtalanság, meg lovagi erények, és akkor kibukott belőlem ez a kis szurkapiszka, ami ugyan igaz, csak nem kellett volna mondanom, hogy Anne Shirley-t idézzem, mikor Mrs. Lynde-től kért bocsánatot.
Csakhát tuggyátok hogy van az. A lovagok tökhülyék voltak! Én tudom, mer' ezt tanultam, mindazonáltal akkor is szeretem a lovagkort, ami valójában nem is létezett, legalábbis abban romantikus-artúros-robinhúdos mivoltában nem. Sajnos.
Azért beteszem a képet, amit eredetileg ide szántam:

Ez vagyok én,

ez pedig a Fekete Lovag (jóképű, de nagyon gonosz).