Óh beh gyönyörű! - szólt csaknem kiáltva Júlia

"- De azért ollan bál lesz a, lelkecskéim, hogy nem lesz párgyo. Annyi a gróf meg a báró, hogy a császár se lát majd többet a koronázásán.

- Kik mégis?

- Hát hogy a grófokon kezdjem: ott van többek közt Zichy Manó, Eszterházy Pista, Batthyány Gedő, Hunyady János, Teleky Sándor. Nem a vörös, aki Bem ezredese volt: másik. Aztán ott vannak Inkeyék is, meg a felvidékről a Vay bárók. Egy dán gróf is: Holstein. Egy reggel, képzeljétek, magyar ruhában jelenik meg a dán gróf, árvalányhajas kalapban, magyar-címeres nyakkendősen. Hanem Lo-Presty báró (a Lajos) túltett rajta. Az meg lobogós ingben, rojtos gatyában, sarkantyús csizmában pöndült ki a promonádra. Ezüst-pitykés pruszlik vót rajta, meg panyókára vetett zsinóros dolmány.

- Hát dámák? - tudakolták a nők.

- Tele van velük a fürdő. Maga Eszterházy négy dámával jött. Ott a felesége: Szerafin grófné, a két leánya: Szerafin meg Özsénia konteszek. Eszterházy Sarolta is ott van. És egy nagy szépség: Somsics Riza. Az is grófkisasszony. Az mindeniteket lever a bálban. Nem, téged Naca nem, ne szontyolódj el."

(Gárdonyi Géza: Te, Berkenye!)

"Az élet prózája átvette ismét az uralmát a világon."