2007. december 30., vasárnap

Joan Aiken: Visszatérés a mansfieldi kastélyba, folyt.

A post csupa spojler.

Első számú észrevétel: Jane Austen hősei sohasem voltak ilyen lazák. Épp a fennkölt komolyságukba rejtette azt a finom gúnyt, amit annyira szeretek benne.

Második számú észrevétel: Julia Barrett módszere kiváló: vesz egy Austen-mellékszereplőt, az ismert környezetbe helyezi, azonban egy vadonatúj történetet prezetnál mellé, új intrikusokat, barátokat és szerelmes ifjakat vonultat föl, méghozzá tökéletes Austen-modorban.

Ezzel szemben Joan Aiken módszere a recycling: ugyanazt az szcenáriót játszatja el a már ismert szereplőkkel, az intrikusokat a hajuknál fogva rángatva vissza.

A mansfieldi kastély:
Fanny Price gyermekkora óta bizalmas barátja és titokban szerelmes rajongója Edmund Bertramnak, aki ezt észre sem véve Mary Crawford bűvkörébe esik. Fannyt Henry Crawford ostromolja kitartóan és a két házasságot csak Maria bűnbeesése akadályozza meg, ugyanis ezzel mindenki ráébred arra, hogy ki is az ő valódi párja. A Bertram-fiú és a Price-lány házzasságot köt.

Visszatérés a mansfieldi kastélyba:
Susan Price gyermekkora óta bizalmas barátja és titokban szerelmes rajongója Tom Bertramnak, aki ezt észre sem véve Mary Crawford bűvkörébe esik. Susant Henry Crawford ostromolja kitartóan és a két házasságot csak Mary Crawford halála akadályozza meg, ugyanis ezzel mindenki ráébred arra, hogy ki is az ő valódi párja. A Bertram-fiú és a Price-lány házzasságot köt, Henry Crawfordot pedig újra együtt látják Mariával.

Ugye, hogy ugyanaz?

Harmadik számú észrevétel: A Henry Crawford ártatlanságát bizonyító adatokról és okiratokról bizalmas beszélgetés alkalmával számol be egy hölgy Susannak még a regény elején. Két lappal később Susan megállapodik magában, hogy ezt az információt nincsen jogában nyilvánosságra hozni, mivel ugye bizalmas beszélgetés során jutott hozzá. Ennek ellenére további két lappal később már a regény minden egyes szereplője (nagyjából) "kiváló fickóként" nyilatkozik Henry Crawfordról, pedig hivatalosan még mindig utáljuk, amiért elcsábította és romlásba döntötte Mariát. Mindvégig rejtély marad, hogy milyen forrásból orrontották meg az összes szereplők, hogy Crawford jófiú, a húga pedig földreszállt angyal.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon tetszett a Mansfieldi kastély, szívesen olvastam volna tovább is a történetet, ezért gondolkoztam a "folytatás" megvásárlásán. Még úgy is, hogy nem Austen alkotása. De a következő történet tartalmát olvasva tényleg elég bénának tűnik. :( Örülök, hogy olvastam a kritikát, így nem ér csalódás. A Büszkeség és balítélet folytatása azonban nem volt rossz. Azért nem Austen, kicsit zavaró volt, hogy az Austenra nagyon jellemző 3-4 szófordulatot oldalanként olvashatta vissza az ember, mintha a szerző kínlódva próbálna ragaszkodni az eredeti stílushoz, de valahogy mégsem találná azt meg teljesen. De ezzel együtt élvezhető volt a mű, és jó volt viszont "látni" a régi "ismerősöket". :)