2008. január 1., kedd

Joan Aiken: Jane Fairfax, folyt.

Kicsit hosszabb időbe telt elolvasni, mint hittem, de csak azért, mert folyamatosan tényellenőriztem az Emmában, és minden stimmelt. Közben mindvégig lázadoztam, hogy Emma nem lehetett olyan undok kis pocok, mint amilyennek ez a könyv ábrázolja, de aztán rájöttem, hogy bizony lehetett, sőt Jane szemszögéből még olyanabb is lehetett.

Két dologoban kötöm az ebet a karóhoz:
1. Ha Jane apja három héttel az esküvő után elesett egy háborúban, akkor nem adhatott tanácsot Mrs. Campbellnek, a hároméves s egyben Jane-nel egyidős Rachel Campbell dadogása ügyében.
2. Szerintem Jane Fairfaxnek Mr. Dixonhoz fűződő gyengéd érzelme pusztán Emma agyszüleménye volt, Aiken prezentálásban viszont Jane és Dixon fülig egymásba szerettek, de a fiatalember végül a Campbell-örökösnőt vette el, Jane pedig csak csalódásában lett Frank Churchill titkos jegyese.

Jut eszembe, vajon miért volt olyan példátlan nagy illetlenség titokban eljegyezkedni? Ezt már az Emmában sem értettem...

2 megjegyzés:

Anni írta...

ismét egy könyv, ami Austen-regény folytatás?
hihetetlen, hogy mennyi mindenkit késztet arra, hogy folytassa, újraírja a történetet :)
ha egy kapcsolatot titokban tartanak, ott valami bibi van, és lehetőség van rosszindulatú pletykákra, illetve soha ne feledjük el, a hajadon leány "szerelmi" életének minden pillanatának nagynyilvánosság (de legalább is felügyelet alatt) kellett zajlania, bármi, ami titokban történt, azt vonhatta maga után, hogy a lány (naná, persze, mindig ő szívta meg) a többiek szemében elvesztette tisztességét (mégha mondjuk pl szüzességét nem is) s azt meg tudjuk, hogy az úrilányoknak sokszor egyetlen vagyonuk és hozományuk a tisztességük volt... csak egy ötletfelvetés a kérdésedre, éjel fél egykor, lehet, már nem egészen összefüggő gondolatmenetként :)

Mademoiselle írta...

Persze ez nyilvánvaló, a "jóhír" mindenekfelett, de végülis itt jegyességről volt szó, ami ugye házasságban végződik. Nem vitte el egyedül kocsikázni, amivel örökre kompromittálta.
Szerintem itt inkább az volt a probléma, hogy közben intenzíven udavrolt Emmának is, ami valljuk be tényleg szemétség volt tőle. Meg az hogy nem szóltak senki feljebbvalónak (egy apának vagy gyámnak). Meg az hogy egy rokon halálra vártak, ami szintén elég ízléstelen :-) Szóval több körülmény adódott össze.

Elvégre ekkor még nem köszöntött be a viktoriánus kor, amiben eszetlenül megszigorodtak a "szabályok".