2008. január 20., vasárnap

Rágódom...

Már pár napja rágódom EZEN a cikken, és megvan a magam véleménye, de fásult vagyok, nincs kedvem megírni. És ahhoz sincs kedvem, hogy most megint lealázzam itt a szingliket föltevést, de mindenesetre Heller Ágnessel értek egyet. Abszolút és kizárólagosan Heller Ágnessel, esetleg némileg kiegészítve a gondolatmenetét.

Azt, hogy Flaubert miért mondja, hogy "Bovaryné én vagyok", nem értem. Még rágódom egy kicsit rajta. Jó lenne megkérdezni Úrilányt, hogy mit gondol, de nála most nokomment időszak van, ami igen sajnálatos, mert príma az új sorozata.

Az is nagyon aktuális kérdés számomra, hogy lehet-e hiteles egy férfi nőábrázolása, de az ellenkezőjén is érdemes elgondolkozni. Néhány hete ugyanezt kérdezte tőlem az emberem, és azóta ebből a szemszögből olvasok, de még nincs teljes képem róla. Viszont nagyon izgalmas.

És végül, ha már felvetődött, hogy hol találjuk a szinglilét korai formáit az irodalomban, gyorsan előkaptam a Brontë-lányokat, mert ha már lealázni óhajtom a Tolsztoj-Flaubert vonalat, akkor úgy korrekt, ha prezentálok cserébe egy lehetséges alternatívát. Ez lenne a Brontë-trió. Például az Agnes Grey vagy a Villette vagy a Wildfell asszonya, de talán leginkább a Shirley.

Gondoljunk már bele: Tolsztoj és Flaubert férfiember volt! Már hogyan tudtak volna megalkotni egy hiteles szingli létformát és gondolkodásmódot? Hisz manapság sincs jóformán egyetlen férfi sem, mikor pedig igazán dühöng a szingliforradalom, aki teljes egészében felfogná és elfogadná a pozitívumait (én sem, de az más kérdés), egyszerűen csak örülnek, hogy leáldozott a kötelező férfiúi felelősségvállalás napja.

4 megjegyzés:

hedgie írta...

A héten kicsit beteg voltam, így a fene nagy fekvés közepette befejeztem a kb. 3 éve sutba dobott Bovarynét, mert épp olyanom volt, hogy ideje lenne befejezni néhány félbehagyott könyvet/dolgot. Most elolvastam a cikket, én is Heller oldalán állok; olyannyira, hogy főleg az általa felsorolt okok miatt nincs tv-nk.

Anni írta...

Hm, nekem rémlik egy olyasfajta irodalomtörténeti mozzanatocska, mintha valamely per kapcsán mondta volna ezt Falubert, hogy Bovaryné, mint regény és mint karakter az ő szellemi terméke, az ő fejében született meg, úgyhogy ne perelgessék... de nagyon homályosan rémlik csak ez a magyarázat, úgyhogy nem mennék bele.
****
A Hardy-regény olvasmánynaplójának nokomment állapota meg csak abból ered, hogy erősen szubjektív, a saját, de a regényhez nem szorosan kötődő élményvilágot is bele kívánom szőni (lsd eddigi bejegyzések), melyet sajnos sokan összekevernek a privát életről való fecsegéssel... amit meg rendszerint úgy értelmeznek, hogy az írója külső megerősítésre, támogatásra, vagy együttérzésre stb ("tudom, most mit érzel, de ne félj, majd túlleszel rajta") vágyik egy vagy több magánéleti problémja esetén... én viszont nehezen viselem, ha kéretlen életvezetési tanácsokat kapok nem létező (csak a szövegből erőltetettem kiolvastott) magánéleti problémáimmal kapcsolatban. Ennyi.

Mademoiselle írta...

Ahá! Most hogy mondod, nekem is beugrott valami, úgyhogy utánanéztem, és az tuti, hogy bíróság elé idézték hogy megállapítsák nem túl illetlen regény-e, és ilyen módon nem kellene-e betiltani, na ott például mondhatta, de egy francia elemzés szerint csak ezért mondta, mert agyon szekálták, hogy ki volt Emma Bovary eredetije, ki volt a minta, hol a sírja?! Elszánt Flaubert rajongók Rouen egész környéket képesek voltak végigvizsgálni, hogy melyik kis falu lehetett Yonville.

Tudtam én, hogy kicsit túl lett dramatizálva a kérdés a cikkben, meg úgy általában is.

A nokomment megjegyzés nem szurkapiszka volt ám, és eszembe sem volt magánéleti problémákat kiolvasni belőle. Fura ötlet lenne...
Tulajdonképp amúgy csak a mély egyetértésemet fejeztem volna ki, úgyhogy nem is számít :-)

Anni írta...

Nem is rád értettem. De immáron többéves tapasztalat, hogy sokan vannak olyanok, akik azt hiszik, minden blog valami "hülyeszinglipicsa" nyafogása arról, hogy megint elhagytk, megcsalták, meg hogy miért van egyedül...és engem valahogy mindig megtalálnak akik ezt hiszik... hogy én mennyi kioktatást, leszólást-beszólást, kéretlen tanácsot kaptam mióta blogolok... pedig legtöbbször csak egy általam tetsző szöveg továbbgondolása volt amit írtam, vagy egy elbeszélés ötlete...