2008. április 3., csütörtök

BorítómustraRE

Bár tudatosan távol tartom magam az ocsmány dolgoktól, azért a nagy óvatosság ellenére is belefutok olykor néhány rettenetbe. Példának okáért tessék csak megtekinteni Charlotte Brontë: The professor című regényének (magyarul A különös tanítvány és Az angoltanár címeken fut) borítóját a Nesztor kiadó interpretálásában (az évszámot nem tudom, de a kilencvenes évek elejére tippelnék).


Ismétlem: egy Charlotte Brontë regényről van szó. Nem Danielle Steel, nem Romana-Julia-ööö-aöbbitnemtudom romantikus füzet, nem valami nyálas nőíró rózsaszín habcsókos cukorfelhőbe bugyolált gyönyörűszűzlányos-de-elsőre-egyszerre-elélvezős totálisan életszerűtlen gusztustalansága, hanem Charlotte Brontë. Ez, kérem szépen, a Klasszikus Világirodalom Őfenségének otromba megcsúfolása! Felségsértés! BŰNTÉNY!

És itt van ugyanő néhány helyénvalóbb változatban.



És a Brontë-incidenssel még korán sincs lezárva ám az ügy, mert a fentieken kívül még egy másik klasszikus írónő emlékét is sikerült meggyalázni ezzel a minősíthetetlen másik borítóval, melynek láttán először nem is feltételeztem, hogy ez a Gaskell AZ a Gaskell, de aztán kiderült, hogy mégis. Nem tudom mit vétett az a szerencsétlen asszony, hogy így elbántak a regényével!

(miért nem vetkőztették mindjárt félpucérra is a lányt? úgy lenne az igazi, nem? elvégre ez csak egy 19. századi regény, nem a puritán középkor! Ah!)

Ott fogtam gyanút, mikor az ajánlójában eme mondatot: "A mai, nagyon is aktuális történet finom iróniával mutatja be a férjfogás balsikeres, kudarcot valló trükkjeit." Ez a másik követte: "A neves angol írónő, aki a Bronté nővérek barátnője volt, szellemesen, nagy atmoszférateremtő erővel ábrázolja az érzelmek útvesztőit."

Utána meg persze arról nem volt sejtelmem, hogy vajon melyik Gaskell regényt takarhatja a rémes cím, de aztán kiokoskodtam, hogy csakis a Mr. Harrison’s Confessions lehet álnéven, egyrészt mert az és kész, másrészt pedig mert erősen a Kisváros című filmre hajaz, márpedig a filmet a Kisváros (Cranford) című könyv, a Mr. Harrison’s Confessions, és a My Lady Ludlow című Elizabeth Gaskell művekből gyúrták egybe. Nade mindegy is, a lényeg, hogy mennie kell! (Bár bevallom, hányás borító ide vagy oda, ha nem csak előjegyezhető példány lett volna belőle, akkor befizettem volna rá, mer' kíváncsi vagyok...)


A fentieket leszámítva különben nagyon jó napom volt, mert kaptam szerelmeslevelet, és mert a Futuroscope-ba (3D mozipark) visznek a hétvégén és mert mindezeken felül tizenötezerért összevásároltam 32 egész könyvet az antikvárium.hu-n, csupa remek írótól (Simon de Beauvoir, Dumas, Mrs. Gaskell, Thomas Hardy, Maupassant, George Sand, Lion Feuchtwanger, Theodor Fontane, Colette, Flaubert, Rejtő Jenő, Maurice Leblanc, Gaston Leroux, Edgar Wallace, Ellery Queen), csak az a baj, hogy májusig kell várnom mire végigszaglászhatom őket, de asszem kibírom majd. Nem is olyan rossz dolog egyetlen napra időzíteni két teljes évi könyvvásárlást, mert úgy az ember végtelenül gazdagnak érzi magát, és van időm beszerezni nekik egy új könyvespolcot. Persze néhány kötet így is kimaradt, mert az újonnan megjelentekért asszem kénytelen leszek kiperkálni a teljes könyvesbolti összeget, de ha valaki ajándékot akar nekem adni, amikor utazunk haza május idusán, akkor a következőkben
gondolkodjon:

- Vaszary Gábortól minden
- John Dickson Carr: A három koporsó
- Henry James: A galamb szárnyai
- Henry James: Washington Square
- Sir Arthur Conan Doyle: A köd birodalma
(- Molnár Ferenc: Egy pesti leány története)
- Molnár Ferenc: A csókok éjszakája
- Molnár Ferenc: A zenélő angyal
- Harsányi Zsolt: Whisky Szódával
- Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

(még bővítem majd a listát)

12 megjegyzés:

Anni írta...

nem volt egy időben, a kilencvenes évek közepén olyan orvossorozat, hogy ..., akit szeretnek a nők? (talán Stefan Frank, vagy valaki hasonló egyszerű név)
talán akkor készült a borító, és ennek az ismertségét próbálták meglovagolni
bár, lehet, hogy ez a sorozat csak N.o-ban futott, már nem emlékszem

Mademoiselle írta...

Este rájöttem ám, hogy miért készíthettek ilyen borítót! Hát azért, hogy ilyen furmányos módon csempésszenek egy kevéske magasabb irodalmat is a túlnyomórészt ponyvát kedvelő nők könyvtárába.

Persze ehhez némi népnevelő szándékot is feltételeznünk kell a kiadó részéről.

Ja, és persze a fentieket csak addig hittem, amíg az imént azt nem olvastam az indexes fórumon, hogy a Gaskell-kötetben motorbiciklinek fordították a lovat. Ez már mindennek a teteje! :-(

Mademoiselle írta...

Nem emlékszem ilyen orvossorozatra, de attól még adhatta az a borító apropóját.

Névtelen írta...

Ráadásul a Dr. és páciense borzalmas csúnyán lett körbevágva és beillesztve egy háttér elé...
Elképesztô!

Anni írta...

Eszembe jutott arról, amit írtál egy írónak (a fene vinné el, elfelejtettem a nevét, másod vagy harmadvonalbeli kortárs, és valami kurzust tartott egyszer, amin résztvettem), a mondása, hogy a lektűr is fontos, a lektűrolvasó is fontos, mert ő (legalább) olvas, és így elég nagy az esélye annak, hogy egyszer véletlenül nem lektűrt vesz le a könyvtári polcról, hanem komoly művet, és megtetszik neki, és....
Bár ez a magasirodalom kifejezés, meg lektűr, meg szépirodalom, stb, kicsit zavaró számomra mostanában, csak még azt nem tudom pontosan megfogalmazni, miért :S

Mademoiselle írta...

Nekem is, élénken foglalkoztat ez a téma engem is mostanában :-)
Pláne amióta azt olvastam valamilyen fórumban, hogy Rejtőt csak irodalmi sznobok olvassák mostanában, mint a klasszikusokat. Összezavarodtam a fogalmakat illetően, és rájöttem hogy át kell értékelnem őket, de sürgősen.

De ebben a konkrét esetben azt azért szerintem habozás nélkül kijelenthetjük, hogy a Románákhoz képest, meg ahhoz a beltartalomhoz képest, amit a külborító sugall, Bronte és Gaskell mégiscsak magasabb irodalomnak számít.

Mondd csak Anni, téged nem kértek föl véletlenül a közelmúltban, hogy légy egy megjelenés alatt álló új regény "tesztközönsége"?

Anni írta...

Micoda? :-)
Nem, semmi ilyesmi felkérést nem kaptam.

Amúgy természetesen, a 19 századi angol nőírók és a Romana- Júlia tipusú sorozatok között ég és föld a különbség. Csak ez a magas és alacsony (mostanában így viccelődöm vele :P) ellentét nagyon disszonáns a jelen világgal. Mondhatnám, hogy sajnos, mert a klasszikus polgári kultúra tisztelője vagyok, és nagyon is elitista.

FéeVerte írta...

A Goriot apóban emlegetnek folyton Car-t, ami ott (is) kocsi (hintó). Fordítói bravúrként ez hol kocsiként (oké, értjük), vagy autó ként jelenik meg. Hát, legalább a könyv elé pakolt
mit kell gondolni a műről és a keletkezés idejéről részt elolvashataa volna. :-)

Anni írta...

hopp, már tudom, miről írtál, "tesztközönségként"
nekem is megküldte a fiatalember... bár elhagyhatta volna a nagy tisztelőd vagyok, blabla dumát, egyébként jó marketing fogás blogoknál próbálkozni bekerülni a közbeszédbe

Mademoiselle írta...

Annyira bekerült, hogy bár csak egy listába írtam be a nevét a blogomba néhány hete, és azóta abszolút top keresőszó lett.

Nagyon kiváncsi leszek a vélményedre, ha elolvastad.
Nekem a végkövetkeztetésem az volt, hogy bár a szereplők, meg maga a történet visszataszító, és borzasztó távol áll tőlem, aki főleg klasszikus szépirodalomban utazom, de az ügyes regényszerkezet és a kis technikai megoldások benne sokkal jobbá teszik, mint ahogy azt az első átlapozásnál gondoltam.

Megpróbáltam elvonatkoztatni attól túlontúl kortárs, meg hogy kizárólag drogosok és pornósok és lelkibetegek és perverzek alkotják a főszereplők csoportját, és csak a szerkezetre koncentráltam.

Mademoiselle írta...

Igen, a "nagy tisztelőd vagyok blabla, meg a nagyon finoman fogalmazol, és tetszik ahogy az olvasmányaidról írsz (de tényleg)" - tartalmú felvezetőszövegnek eléggé kamuszaga volt ;-) Legalábbis az én esetemben, tekintve, hogy különösen ritkán szoktam írni az olvasmányaimról. Legalábbis részletesen nem. De majd annak is eljön az ideje :-)

tasiorsi írta...

Jaj, mekkorát nevettem, ahogy most megláttam az "Egy orvos akit üldöznek a nők" borítóját! Ez az albérletben ilyen kultklasszik :D, de persze egyikünk sem olvasta. A borítóját viszont már teljesen kielemeztük. Egyszer el is kezdtem olvasni a könyvet, de... akkor és ott nem nyert.