nem bánom, vesszen az a Bastille...

Július 14.-e van, a karácsony után ez a kedvenc napom minden évben.
Már hagyományosan ugyanaz a program minden ünnepen, azaz reggel megnézzük a felvonulást a tévében, délután van egy kis dínom-dánom és heje-huja, este meg tüzijátszunk, ez utóbbi a legjobb.

A felvonulásnézés ugyan nem szabadon választott program, hanem olyan "jaj, csak legyünk már túl rajta"-fajta, mert azt tényleg csak a nagybácsi miatt nézzük végig, és igazából csak az idegenlégiós részét, a doki nagybátyja ugyanis légiós veterán, Grenoble-ban lakik, és egy csatában előtték a fél tüdejét, és mivel az egész családból egyedül velünk nem veszett még össze (bár itt is rezeg a léc), mindig nekünk sorolja fel telefonon, hogy ki-kicsoda a menetben (én azokat a nagy szakállú, gumikötényes, kalapácsos gyilkosokat szeretem a legjobban, asszem ukászok... vagy utászok?). A nagybácsi különben rettenetes egy ember, ha süteményt eszik, mindig addig hadonászik vele, míg csupa morzsa nem lesz a fenekén a gatya, bár kész rejtély, hogy csinálja, mert amúgy egész stabilan ül közben a széken, szóval nem ugrál vagy ilyesmi. Kicsit rasszista (az egyik lányát kitagadta, amiért egy fekete bőrű fiúhoz ment feleségül), de sokkal inkább antiszemita, pedig zsidó. Én egy ideje elvből nem ülök le vele kettesben beszélgetni, azóta, amióta tartott nekem egy komplett kiselőadást a légináriusok izélési szokásairól, ezt most nem fogom itt bővebben kifejteni, mert cseppet sem szalonképes, de aki kíváncsi, lehet érdeklődni alant. Mindazonáltal az "izélés" helyére nyugodtan behelyettesíthető akármelyik mocskos szinonímája, nagy valószínűséggel ő is használta azt a szót az elbeszélésében.

Szóval miután vége a felvonulásnak, megebédelünk és délutáni szundizunk picit, aztán hat óra tájban kimegyünk a városba, ami teljes terjedelmében le van zárva az autósforgalom elől, és mindenhol szabad az úttesten járkálni. A főtéren vonóstizennégyes játszik, körülötte bolhapiac, a Loire-partján kirakodóvásár és ingyensüti pici francia lobogóval, a folyón pedig antik bárkapromenád:

(forrás)

A fotókat nem én lőttem, de én is láttam ezt a társulatot élőben, egész tavasszal és nyáron járják a Loire-mentét, promenádolnak, szórakoztatják a nagyérdeműt, és dögnehéz sózsákokat cipeltetnek velük a hajókra, így próbálja ki a nép, hogy milyen lehet autentikusan középkorinak lenni.

Nem tudok elképzelni ennél szebb látványt, pedig csak ezután jön a nap fénypontja - szó szerint - vagyis durrogtatnak, puffogtatnak, ropogtatnak, ami csak a csövön kifér. Csupa szín és ragyogás, őrülten szeretem a tüzijátékot! Nem akarok nagyszájú lenni, de az augusztus huszadiki az elbújhat mellette, pedig ez csak egy harmincezer fős kisváros.