Bejegyzések
Ez itten egy kb. kisiskoláskorú cickánygyerek. Igazi fenevad, felnőttkorára a mostani méreteinek dupláját is elérheti.
Tegnap láttunk egy filmet egy cickánycsaládról, és akkor szerettem beléjük, amikor a cickánymama úgy vitte ki az aprólékokat a föld alatti fészekből, hogy libasorba állította őket, és mindegyiknek meg kellett kapaszkodnia az előtte álló tesó farkában a fogaival, imígyen képezve cickánykaravánt. A mama beállt az elejére és szépen fölnavigálta az egész társaságot a föld fölé, illetve nem az egészet, mert az egyik cickányka úgy gondolta, hogy nem kell azt a kirándulást úgy elsietni mikor otthon is olyan jó, így ő félúton feltűnés nélkül lekapcsolta magát a karavánról és hazament. Mikor fölértek, a mama gyors népszámlálás után észlelte a hiányt, tiszta ideg lett, és rögtön visszamászott a kis lustáért, akit meg is talált a régi fészekben heverészve. Két akkora pofont kevert le a büdös kölöknek, hogy a fal adta a másikat, aztán őt is föltuszkoltafölhuzkodta a Való Életbe. Szóval eléggé kéne nekem egy ilyen.
Azt is olvastam még róluk, hogy saját súlyuk kétszeresének megfelelő tömegű táplálékot kebeleznek be naponta, s ha néhány órán át nem kapnak enni, éhen halnak.
Pont mint én.
8 megjegyzés:
Hát ez milyen aranyos! :)
Na és lesz?
nem szokott :-(
Általában megrekedünk az akarás szintjén.
Szerintem nem is jó ilyen kis cukrot tartani, mert nagyon kényes. :/ Egyébként pedig kifejezetten imádom. :)
És azt is olvastad, h. a cickányok számának gyors redukciójához bőven elegendő, ha összezárod őket? Éhinség esetén ugyanis nem riadnak vissza a kannibalizmustól sem, sőt!
Boldogult leánykoromban Szigligeten bagolyköpetek tanulmányozásával töltöttem egy nyarat és elég megdöbbeve találtam szembe magam a baglyok által elfogyasztott cickányok állkapcsával, ugyanis az megtévesztésig hasonlít egy miniatürizált ragadózó állcsonthoz.
Ha a cickány kicsit nagyobbra nőne, lenne mitől rettegnünk! Pláne, ha az éhsége is vele nőne!
(De szerencsére az állatvilágban a testméret és az anyagcsere sebessége fordított arányosságú, úgyhogy egy kutya méretű cickány már valószínűleg beérné napi kétszeri etetéssel is.)
De egyébként valóban tündéri kis jószág, nekem főleg az a répa orra tetszik, meg a kis izgágasága! :)
én két hétig elfelejtettem meglocsolni az egyetlen cserepes növényünket (még jó, hogy esett), egy ilyen kis háziállat szerintem pont két óráig élne nálam :/
Rebelle, hát ezzel tényleg nem loptad be őket jobban a szívembe... :-s
Teodora, nekem is megfordult már a fejemben hogy még nem kellene bevállalnom egy embergyereket. Ilyesmi általában egy újabb végelgyengülésben elhalt házizöld kukába helyezése alatt szokott átfutni az agyamon.
azért egy ember legalább sír.. ha jól tartod, később beszél is :) szegény növénynek semmi hangja..
Én is kérek :-) tegnap találkoztunk az állatkertben, és azóta bele vagyok szerelmesedve.
Megjegyzés küldése