2008. július 9., szerda

Szárnyal a kedv, mint a kacsamadár...

Ez a nap különösen fontos a számomra, mivel évfordulót ünneplünk máma.
Pontosan három éve ezen a júliusi napon és ezen a júliusi órán történt, hogy ropogósra ondolált és kontyolt fejfrizurával, talpig uborkás arcpakolásban és piros mamuszban üldögéltem virágmintás-tapétás lányszobám hűs homályában, ahol a bécsi keringő taktusait dudorászva bogyorgattam szórakozottan elefántcsontszínű esküvői ruhám csipkebetétjét, és vártam a sminkescsajt.
Ha abban az órában akár csak sejtem is, hogy minő megpróbáltatások várnak még rám a délután folyamán, akkor bizonyára egy idegnyugtató tequilát is elszopogattam volna, de hát ugyan honnan tudhattam volna akkor, hogy a "diszkrét, barnás tónusú smink" a sminkescsaj világában csak egy kód a "harsogó kék-narancs-lila" elnevezésű színkombinációra csillámporral, vagyis mondjuk ki kereken, egy komplett ribit festett az arcomra.

Itt közbülvetőleg megjegyezném, hogy bár ma már némi nosztalgiával gondolok a sminkescsajra, azért aznap, hogy úgy mondjam, kissé megütköztem a dolgon. Végül minden jól alakult, mert egy sebes lefolyású pánikroham keretében az utolsó cseppig lezokogtam magamról a förmedvényt, majd részletes útmutatásom segítségével fölrakattam vele egy új fejet, és mikor annak is leszedtük a felét, máris kezdődhetett az esküvői ereszdelahajam.

De mint ahogy azt már említettem, a fentebb tárgyalt gyötrelmekről abban az júliusi órában még mit sem sejtettem, s helyette olyan szűzies gondolatokkal voltam eltelve, hogy milyen boldogító lesz aznap éjjel már Isten és ember előtt is miszisz dokiként ágybabújni, és el-eltűnődtem azon is, hogy vajon miként lehetne majd úgy kioperálni a koponyámból azt a mintegy 53 darab hajtűt úgy, hogy a lehetőleg az agyam se ömöljön ki a likakon, és a szobát se vérezzem túlságosan össze...
Oh, varázslatos júliusi nap volt, felejthetetlen júliusi óra!



Ez itten az ifjú pár. Én már akkor is tökéletes voltam, a doki meg mostanra az ő két méterével teljesen belenőtt a füleibe, de ez a mosoly és a tekintet szerencsére megmaradt. (Itt egy ráadáskép annak bizonyítékául, hogy mindig is szenvedélyesen vonzódtam a piros mamuszokhoz)

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

olyan édesbájos vagy ezen a képen mint valami zabálnivaló kis hajasbaba ;-)
s.

Mademoiselle írta...

pirul...pirul... :-)

egykutya írta...

:))
További sok boldog évet még :)

Mademoiselle írta...

Köszönöjük Egykutya :-)

Anni írta...

hja, a sminkeslányok...legtöbbjüknek (tisztelet a kivételnek) vagy egy betanult összeállítása, amire aztán rámondja: ilyenkor ezt szokás, ilyenkor ilyet szoktak ajánlani, nagyon sokan keresik, ez most a divatstb, és akár illik az illetőhöz, akár nem, azt nyomják...
oh, röpke nosztalgia, emlékek a fura maszkokba merevedett, zavarban lévő menyasszonyokról még az esküvői rendezvényszervezéseink korából... :)

Névtelen írta...

"belenőtt a füleibe"? :)))))))))))))))))))))))))))))))))))

murci

tasiorsi írta...

1) Az esküvői ruha láttán nem lepődtem meg, ha valaki megkérdezte volna, sacc/kb ilyet képzeltem volna el neked. :D

2) Tablófotózáskor is jött egy sminkes csaj, akiben nem bíztam, de úgy éreztem, hogy jobb, ha egy profi csinálja, így a saját cuccaimat adtam a kezébe "kizárólagos" jelszóval.

3) A piros mamuszról meg csak a deviantArt-os nevem jutott eszembe. Funny. :)